On Sai: Esővágy

Nagyon vártam már, hogy végre én is sort keríthessek On Sai karácsonykor megjelent novelláskötetére, hiszen mióta megláttam, azóta tudom, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom. Még annak ellenére is, hogy már tényleg csak különleges alkalmakkor veszek fantasyt a kezembe. Ez pedig pont egy ilyen remek alkalom volt.

Nem mondom, hogy minden novelláért ugyanolyan hévvel lelkesedtem, mert akkor hazudnék. Viszont voltak olyan történetek, melyektől hátast dobtam, vagy éppen olyan szinten lenyűgözött, hogy ismét hatalmába kerített az a “de jó, hogy könyvimádó ember vagyok, mert ha nem lennék, ilyen élményekről maradnék le” érzés. A Scar-novella olvasása után pedig rögtön kedvet kaptam a Szivárgó sötétség-sorozathoz, na nem mintha eddig ne terveztem volna elolvasni (végül is, rajta van az idei alternatív várólistámon, szóval nagy valószínűséggel sort kerítek rá még az év folyamán).

Akik ismernek, azok tudják, számomra a reális világban játszódó lélektani történetek az igaziak és az abszolút kedvencek, de ha ez kicsit keveredik a fantasyval, akkor már megéri elolvasni. És ezt legfőképpen On Sai-nál érzem, hiszen tudom, minőségi írásokra számíthatok tőle.

Az abszolút kedvencem a Csak mi, lélekharcosok és a Dajkamese. Míg az előbbi kimondottan az én világom, az én ízlésem és tipikusan az a sztori, amitől úgy érzem, kicsivel több leszek, addig az utóbbi az egyik legjobb novella, amit valaha olvastam. Nem akarok semmi konkrétat említeni, legyen annyi elég, hogy rövid, velős, nagy csattanóval és hatalmas mondanivalóval. Én kimondottan szeretem a rövidebb novellákat (például Örkény egyperceseit), de ez tényleg nagyon kiemelkedő volt az összes közül, amit valaha olvastam.

Nagy kedvenc még a Hogyan ölne Jung, hátborzongató és nagyon súlyos témát dolgoz fel cseppet sem elcsépelt módon, eközben pedig egy nagy erkölcsi kérdést is feszeget. A Nyolc négyzetméter a világ imádnivaló, hiszen erotikus, de közben egy nagyon-nagyon különleges megközelítésből kapjuk mindezt meg, ami első látásra nem is tűnik erotikusnak, és mégis az (na, ezt sikerült elég sután megfogalmaznom :D). Az Esővágy pedig egy gyönyörű történet a szeretetről, a vágyról, a beteljesülésről, de azért megvan a kritikai felhangja is.

Az Orkszar és barackillatban imádtam azt a fajta Budapestet, amit bemutatott az írónő, nagyon vicces volt a WestEndben zajló esemény, na és Mr. Darcy… Pedig ez a világ hozzám abszolút nem áll közel, viszont mégis kellemes komfortzóna-feszegetésnek bizonyult. Ahogy A mágia ára, A jóvágású vérfarkas nősülne és a Sose szólj be varázslónak történetek. Az emlékfutárnál pedig nagyon vegyesek az érzéseim, hiszen kimondottan az én ízlésem, az én témám, pláne a “Nőnek lenni nehéz.” kezdőmondattal, de talán egy kicsit mást vártam, és nem nyűgözött le annyira a végeredmény.

Összességében egy igazán erős és jó kis kötetet tarthatunk a kezünkben az Esővággyal, mely nemcsak külsőleg gyönyörű (ó, ez a borító! ó, ezek az illusztrációk!), hanem tartalmilag is nagyon ott van. Mindenkinek szívből ajánlom. És azt hiszem, ez egy tökéletes ajándékötlet lehet annak, aki könyvet szeretne ajándékozni, hiszen ezzel nem nagyon lehet mellélőni.

---

MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 248
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.

Csemegézz, érezz, érts!