Ilyen volt 2017

Most, hogy elérkeztünk az év utolsó napjához, a hagyományokhoz híven szerettem volna egy posztban is lezárni ezt az évet. Mielőtt belevágtam volna, még gyorsan átolvastam a tavalyi és tavaly előtti évértékelős posztokat, és rájöttem, mennyire hasznos kis dolog ez, egy csomó szép emlék visszajött, illetve ha 2015-ben, és aztán 2016-ban azt írtam, hogy életem legizgalmasabb, legsűrűbb éve volt, akkor ezt megint csak fokozni tudom, ugyanis 2017 még annál is sokkal eseménydúsabb lett. De ami a legfontosabb, rengeteg változás történt körülöttem, és bennem.

De először beszéljünk a blogról. Amint azt már észrevehettétek, az év második felében totál elhanyagoltam a blogomat. Ennek értelmében alig született bejegyzés, így természetesen a látogatottság is lecsökkent. Ráadásul viszonylag kevés könyvet is olvastam el, még a kitűzött 50-et sem sikerült teljesítenem, helyette 45 elolvasott könyvecskét tudhatok magaménak. Persze, csalhattam volna, és még így az utolsó héten gyorsan elolvashattam volna 5 rövid mesekönyvet, de kit is akarok becsapni, ugye… :) Ehelyett elengedtem azt, hogy a saját elvárásaimnak, a mondvacsinált céljaimnak megfeleljek. Így aztán a várólista-csökkentést – hosszú évek sikeres teljesítése után –  szépen elbuktam. Mondjuk ezt szerettem volna teljesíteni, de idén először olyan könyvek kerültek fel a listára, melyekbe bár belekezdtem, nem tetszettek, és félbe kellett hagynom. Erről viszont szeretnék egy külön posztban részletesebben elmélkedni, úgyhogy most legyen annyi elég, hogy ezt a dolgot is elengedtem magamban.

Viszont az év első fele nagyon sikeres volt, januárban megdőlt a havi rekord, csupán 300 kattintással maradtunk le a 20 000 oldalletöltéstől. És ezt az átlagot majdnem sikerült tartani egészen májusig, szóval a fénykorát élte a blog. És mint tudjuk, a csúcson kell abbahagyni… Minden sikert, amit akartam, már elértem, sőt, bőven túl is szárnyaltam. Így aztán már nem jelentett kihívást a blog, nem voltak ötleteim, elment a kedvem tőle, ráadásul annyi változás történt az életemben, hogy egészen más dolgok kezdtek érdekelni. Ezért nyáron újra belevágtam a videózásba. Vettem egy tükörreflexes fényképezőgépet, és a sok bénázásom ellenére nagyon élveztem ezt az újdonságot, amit a videózás adott. Persze, egyáltalán nem mondható sikeresnek, amit elértem ezen a téren, de én mégis jól éreztem magam közben. És még ki tudja mit hoz a jövő :)

De addig is nézzük az év legolvasottabb bejegyzéseit:

Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre                                 6842  (összesen 13 583)
Szállóigévé vált regényrészletek                                     5567
Híres regények legutolsó mondatai                                5497
Népszerű regények legelső mondatai                            4662
A tíz legsikeresebb könyvsorozat Magyarországon    3575

A videózás terén még nagyon kezdőnek számítok minden szempontból, túl sok mindent nem tudok összefoglalni róla. Még csak a szárnyaimat próbálgatom, de azt már sejtem, hogy a mélyebb videók felé szeretném vinni ezt a vonalat. A legnagyobb sikernek amúgy is A 10 dolog az introvertáltakról videóm örvendett, és ebből még mindenképp szeretnék folytatást, viszont a komolyabb témákról a legnehezebb összeszedetten beszélni, úgyhogy kellő felkészülést igényel, és ezáltal több időt is. De megéri, hiszen nagyon közel áll hozzám ez a téma, és nagyon szeretnék még róla mesélni, hogy a sorstársaimnak kicsit segíthessek. Viszont azért könnyedebb dolgokról is készítek majd videót, hiszen egy-egy unboxingot készíteni maga a szórakozás. Apropó, ha már a szórakozásnál, és az évösszegzésnél tartunk, megmutatom az idei év bakivideóját, én rengeteget nevettem rajta vágás közben :D

 

 És akkor mi is történt az életemben 2017-ben…

Mint már mondtam, ez az év rengeteg változást hozott, és bár az előző évek is nagyon izgalmasan teltek, ismét sikerült többszörösen felülmúlni. Nem is tudnám felsorolni, hogy mennyi minden történt, viszont néhány pillanatot mindenképp ki szeretnék emelni. Január 1-én még teljesen más elképzeléseim voltak ezzel az évvel kapcsolatban, épp munkanélküliként próbáltam állást találni, mivel pár héttel előtte felmondtam életem első munkahelyén. Aztán egy héttel később már egy komoly döntést hoztam meg, ami teljesen más irányba terelte az addigi elképzeléseimet: kaptam egy lehetőséget a Szlovák Tudományos Akadémián, hogy szívesen látnának itt, de ahhoz folytatnom kellene a tanulást, ugyanis csak PhD-s diákként tudnának felvenni, és persze csak szeptembertől, az új tanév elejétől. Egy hosszabb beszélgetés után a mostani témavezetőmmel egy hétvégét kaptam eldönteni, hogy akarom-e, és bár tavaly ilyenkor még eszem ágában sem volt doktorira menni, egy héttel később mégis elfogadtam, és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. A tudományban dolgozni az egyik legjobb dolog, de erről lehet, majd bővebben is mesélek egy poszt vagy egy videó formájában.

Aztán február végén újabb mérföldkőhöz ért az életem, elhagytam a családi fészket, ahol 24 évig éltem, és felköltöztem a fővárosba, önálló albérletbe. Azt hiszem, nem kell elmondanom, hogy ez mekkora változás egy ember életében, de szerencsére elég hamar sikerült ehhez is hozzászoknom. Akkor már tudtam, hogy szeptembertől PhD-s leszek, szóval hosszú távra terveztem a lakással. Akkoriban egy cégnél dolgoztam átmeneti megoldásként, amit csak augusztusig szerettem volna megtartani érthető okokból, de tervem nem jött be, ugyanis áprilisban megváltak tőlem. Szerencsére. Ugyanis a kezdeti sokk után egy sokkal jobb lehetőséget kaptam, ahol máig is dolgozom második állásként a Tudományos Akadémia és a tanulás mellett.

Mert igen, az önálló háztartás mellett azzal is eldicsekedhetem, hogy egyszerre két munkahelyen is dolgozom, ami számomra hatalmas dolog. Főleg, hogy elsőben elég nehéz vizsgákat is le kell tennem (amiből kettőt sikerült már abszolválnom), szóval egy év után visszatért az életembe a tanulás, nehezítésként pedig szlovák helyett angol nyelven kell tanulnom az amúgy sem könnyű dolgokat.

És mindeközben ebben az évben sikerült először eljutnom a tengerhez, aminek nagyon örültem, hiszen nem gondoltam volna, hogy erre is sor kerül idén. Arra meg végképp nem, hogy november végén Lengyelországba, pontosabban Auschwitzbe látogatunk, ugyanis az is már régi bakancslistás hely volt.  És még rengeteg apró momentum történt még 2017-ben, de ahhoz egy regény sem lenne elég, hogy mindet részletesen elmeséljem :)

Mit várok az új évtől? Tavaly ugyanezt a kérdést feltettem magamnak a poszt végén, és akkor azt írtam, hogy semmit, mert felesleges előre tervezni. Most is ezt írom. Láthattátok, teljesen másként indultam neki ennek az évnek, és már egy hét után teljesen más irányt vett, szóval bebizonyosodott, hagyni kell a dolgokat a maguk útján menni. Viszont azt az egyet kívántam, hogy bátrabb legyek belevágni az ismeretlenbe. Azt hiszem, ezt a dolgot kipipálhatjuk. :)

Reklámok

Levél a 18 éves önmagamnak

level-regi-onmagamnakKedves Ági!

Boldog szülinapot! Most lettél 18 éves, és nagyon azt hiszed magadról, hogy felnőttél. Pedig nem. A felnőtté válásod éppen csak most kezdődött el. Előtted még az érettségi, és azt hiszed, ezzel véget is ér minden jó, csak a sivár bizonytalanság marad, pedig épp ellenkezőleg: maga az élet csak most kezdődik el igazán. És igen, lehet közhelyesen hangzik, és kicsit túl sok lesz a szóismétlés és a “minden most kezdődik el” kijelentés, de hát a kedvenc énekesed is ezt dalolja, szóval legalább neki hidd el, ha nekem, hat évvel későbbi énednek nem is. Mert bizony így van. Ekkor még fogalmad sincs, milyen jó dolgok várnak rád, de persze előtte el kell viselni egy kis rosszat is, és nagyon sokat kell tapasztalnod, hogy megértsd, mi valójában a boldogság.

Félsz az élettől, félsz kilépni a komfortzónádból, naivan elhiszel mindent, mint egy kisgyerek, mégis azt gondolod, hogy már hű, de érett vagy. Akkora benned a megfelelési kényszer, hogy tengert lehet belőle rekeszteni. Neked még fogalmad sincs arról, hogy lehetetlenség mindenkinek megfelelned, ráadásul vannak olyan emberek az életedben, akiknek bármit is csinálsz, úgyse leszel elég jó. Pedig igazából veled egyáltalán nincs baj, csak saját maguk bizonytalanságát vetítik rád. És tulajdonképpen a szívük mélyén nagyon is értékesnek hisznek, csak mást mondanak. Ne higgy el mindent a kimondott szónak, láss a szavak mögé, az emberek lelkivilágába, és akkor több mindent meg fogsz érteni. Continue reading “Levél a 18 éves önmagamnak”

Miért jó blogolni?

Tulajdonképpen már ez a bejegyzés is nagyon régen érett bennem, de valahogy sose volt annyi… bátorságom? erőm? akaratom? hogy színt valljak, miért is imádok blogolni, ami talán egy külső szemlélődőnek csak felesleges időpocsékolásnak tűnik. Pedig egyáltalán nem az, és ki is fejtem bővebben, hogy miért.

Tudjátok, mikor elindítottam ezt a blogot, még fogalmam sem volt az egész könyves világról. Csak blogolni akartam, mindegy miről, és hát kiindulva az előző “mindenes” blogomból, ahol kezdtek szaporodni a könyves bejegyzések, elindítottam hát ezt a könyvesblogot. Nem ismertem egyetlen egy ilyen bloggert sem, nem is olvastam könyves blogokat, kivétel volt Angelika blogja, de rá is csak körülbelül egy hónappal e blog elindítása előtt kezdtem felfigyelni. Így talán elmondhatom, abszolút kezdőként kezdtem bele ebbe az egész projektbe, és teljesen azt hittem, hogy nem lesz túl komoly, s majd pár hónap múlva bezárom, ahogy tettem ezt az előző blogjaimmal. Aztán tavasszal hirtelen jött Tibi, akivel nagyon rövid időn belül szoros barátságot kötöttünk, noha már ismertük egymást régebbről, de nagyon jóban csak tavaly nyár elején lettünk. Ő volt az igazából, aki  bevezetett a blogolás rejtelmeibe, rengeteget, de még annál is többet tanulhattam tőle. Végül is nagyrészt neki köszönhetem, hogy sikeres lett a blog, és nemcsak azért, mert kirakott partneroldalnak, és többször is linkelt itt-ott, hanem azért, mert jó tanácsokkal látott el mindig. És bizony december közepén engem keresett meg először, nekem mondta el legelsőnek, hogy szeretne egy versenyt, mely a magyar könyvek népszerűsítéséről szól.  És megalakult a Magyar Könyvek Viadala. Tudom, sokan nem is sejtették, hogy a nomináláson kívül besegítettem a háttérmunkálatokban is, így elárulom, azért egy picit nekem is részem volt abban, hogy úgy alakult ez az egész verseny, ahogy. Noha a legtöbb munka bizony csakis Tibire hárult, ami előtt megemelem a kalapom, hiszen végigkövettem, mennyi időt és energiát vesz igénybe egy ilyen verseny lebonyolítása. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy bizony mekkora, de mekkora tanulság volt ez számomra. Kívülről talán nem tűnik olyan nagy dolognak, de ezalatt a viadal alatt annyi dolgot megtapasztalhattam, elsajátíthattam, amiért nagy hálával tartozom a sorsnak. Nem tudom szavakba önteni, mennyire intenzív volt számomra a január és a február, és mennyi de mennyi tapasztalattal lettem gazdagabb, hány és hány marketingfogást elsajátíthattam, közben pedig érdekes volt figyelni, hogy egyes írók és kiadók miként reagálnak az egész versenyre. És ezt a sok dolgot bizony eme blog nélkül nem tapasztalhattam volna meg.

blogolas-blog-konyvesblog

Continue reading “Miért jó blogolni?”

Vallomás

Mostanság hanyagoltam a blogot, de ne értse félre senki, nem azért, mert már meguntam vagy éppen mélyponton vagyok, hanem amiatt, mert állandóan vizsgáztam. Sőt, ez két hét – mikor intenzíven távol tartottam magam a blogtól – ébresztett rá bizonyos dolgokra, amiket mindjárt bővebben ki is fejtek.

blogolni_jo

Néha ugyanis felmerültek bennem olyan érzések az elmúlt hónapokban, mikor kifejezetten munkának, kötelességnek éreztem a blogot, és nem pedig szórakozásnak. Ezen ám nincs mit csodálkozni, mindenkinek vannak olyan pillanatai, mikor nincs kedve posztokat írni, de mégis nekifog frissíteni, hiszen nem akar csalódást okozni a látogatóinak. Mivel decemberben elég sok bejegyzéssel rukkoltam elő (ugye ott voltak a toplistás posztok), a vége felé már nekem is “elegem lett” a monoton írásból, de nagyon jól tudtam, hogy a januárban úgysem lesz lehetőségem posztolni, és akkor akartam kitombolni magam. Aztán elmúlt a szilveszter, jött az új év, tanulnom kellett ezerrel, a blogra nem is nagyon néztem rá, helyette inkább figyelemmel kísértem a Magyar Könyvek Viadalát és segédkeztem egy icipicit a népszerűsítésben. Ez volt a kikapcsolódásom a tanulás mellett. Continue reading “Vallomás”