Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia

Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…

Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni…

Nagyon szép lett A sötét ötven árnyalata filmes borító

Ha Valentin-nap, akkor A sötét ötven átnyalatának a filmes bemutatója. Oké, lehet szeretni, lehet gyűlölni magát a filmet, vagy akár az egész könyvsorozatot, de elmenni mellette szó nélkül nemigazán lehet. Bennem pedig az a kettős érzés is közrejátszik, hogy négy esztendeje, mikor beindult a Szürke-láz, a könyv minden hibája ellenére rabul ejtett (ma már minden bizonnyal nem így lenne), viszont a film maga volt a poénfaktor, nem nagyon tudtam komolyan venni. De minden negativizmus ellenére én szívből kíváncsi vagyok a második részre, mert hát ez mégiscsak a Szürke…

Azt pedig, hogy mennyire közeleg a premier dátuma, mi sem bizonyítja jobban, hogy tegnap este az írónő a Facebook oldalán bemutatta a 2. rész filmborítóját. Számomra pozitív csalódás, hiszen nagyon ízléses és szép lett, mindennek tetejébe meg sokat sejtető. Én nem titkolom, abban az időben nekem a második könyv jobban bejött az elsőnél, és most örülnék, hogy a filmnél is hasonló véleménnyel legyek. (Bár az Anát játszó színésznő időről időre egyre antipatikusabb, úgyhogy nem reménykedek).

Íme tehát a borító:

Top 5 kedvenc idézetem a Szigor második részéből

Ahogy minden Lakatos Levente-regény, úgy a Szigor 2. része, A pillangók ébredése is tartogatott nem kevés jól eltalált és elgondolkodtató gondolatot. Ezeket olvasás közben összegyűjtöttem, a legnagyobb kedvenceimet pedig toplistába sorolva ebben a bejegyzésben megnézhetitek.

 

(Olvasd el a könyvről írt értékelésemet is)

 

5. Az életen át tartó magány

Elfogadtam, hogy talán egyedül halok meg. De a magányos haláltól félek. (…) Hiszen a magányos halál azt jelenti, hogy megvolt a lehetőségem rá, én mégis elszalasztottam a boldogságot.

4. Emlékeink

A szép emlékek gyakran a csúfoknál is sanyargatóbbak. Hiszen míg a rossz emlékeket az agy idővel kegyesen megkoptatja, akár ki is törli, a kellemesek örökre nyomot hagynak bennünk, ne adja ég, formálnak is rajtunk.

Lakatos Levente: A pillangók ébredése (Szigor)

A karácsony előtti időszak egyik legeslegjobban várt könyve számomra egyértelműen a Szigor második része volt. Ezen gondolom senki nem lepődött meg, hiszen idén tavasszal a trilógia első részét a legjobb, legeredetibb, legötletesebb Lakatos Levente-regényként jellemeztem. Leventének tényleg elképesztően magasra sikerült tenni a mércét A tiltás gyönyörével, és nagyon kíváncsi voltam, hogy ezt a nagyon erős kezdést lehet-e még tartani a folytatásban is. A válaszom: igen is, meg nem is. És mindjárt elmagyarázom, hogy pontosan mire is gondolok.

Az e-könyv változat borítói

Ilyen lett a Szigor második részének a borítója

Azt hiszem, mostanra már bátran állíthatjuk, hogy az idei év könyve Lakatos Levente Szigor című sorozatának az első része, a A tiltás gyönyöre lett, melynek hamarosan érkezik a folytatása is. A legnagyobb örömünkre még az idén kezünkben tarthatjuk a második részt, mely a A pillangók ébredése címet kapta. És hát nézzétek csak a borítót: