Egymás után halnak meg az érettségizők Gulyás Péter könyvében

A Könyvmolyképző Kiadó tavaly év végén megjelent thrillere egy filozófiatanár gondolataiba enged betekinteni egy nagyon megrázó és kifacsaró történetbe csomagolva. A középiskolai részmunkaidős tanár épp filozófiából készül érettségiztetni három diáklányt, de az egyik előző nap meghal, a másik pedig az érettségi napján eltűnik, és csak a tőle érkező óránkénti SMS az egyetlen nyom, mely marad utána. Abban pedig világosan közli, hogy felvágja az ereit. Csupán a harmadik lányt sikerül leérettségiztetnie, és miután ez megtörténik, a maga módján, különböző módszereket bevetve elkezdi keresni azt a pendrive-ot, amely a rejtély kulcsa. Így bontakozik ki ez a történet, mely már önmagában is nagy izgalmakat sejtet, azonban mindez eltörpül az igazi borzalmak mellett.

Az író nemcsak egy egyedi történettel rukkolt elő, de ezt olyan szinten tette, hogy nem lehet belekötni. Se a stílusba, amely nem túlzó, és nem is túl sok, mégis pofon vág a maga nemes egyszerűségével, és érces, különös hangulatba hoz minden egyes mondatával. Se a mondanivalóba, mely bár nem mindig egyértelmű, és lehet is rajta vitatkozni, de pont ez a nagyszerű benne. És se a humorba, mely még a legsötétebb pillanatban is ott van, csak meg kell látni, vagy éppen nyitottnak kell lenni rá.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 320
KIADÓ: XXI. Század
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Mivel mostanság mindenki erről a könyvről beszél, természetesen én is kíváncsi voltam, mi áll a nagy hűhó mögött. Ráadásul egy elsőkönyves író bestsellerjéről van szó, így aztán duplán izgatott a dolog, hiszen azért egy nagysikerű thrillert írni nem egy gyerekjáték. Túlzott elvárásaim azonban nem voltak a könyvvel kapcsolatban, csak kezembe fogtam a regényt, és elkezdtem olvasni, lesz ami lesz alapon. És hogy tetszett-e? Tulajdonképpen igen, sőt, nagyon is, csak valamit mégis hiányoltam.

Lakatos Levente: Aktus

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 890
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fényderül a titokra.
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Szerintem minden könyvszerető ember ismeri azt az érzést, amikor éjszaka befejez egy jó regényt, és utána annyira szárnyra kelnek a gondolatai, hogy a meg nem szűnő elmélkedések miatt csak órák múlva alszik el, majd kora reggel ugyanúgy a történet szereplőivel ébred. Számomra az Aktus jelenti a legjobb példát erre a szituációra, hiszen nemcsak a könyv remek fináléja szított bennem százezer gondolatot, hanem szinte az összes fejezet. Ez pedig nem csekélység egy kilencszáz oldalas regénytől, ugyebár.

Dan Brown: Inferno

MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 656 oldal
KIADÓ: Gabo
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

„Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.
Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

Ismét egy csomó gondolatom és érzésem van a könyvvel kapcsolatban így mindjárt az elolvasás után, Dan Brown ugyanis hatalmasat rúgott belém azzal, hogy olyan problémát választott a fő rejtélynek, ami olyan nagyon közel áll hozzám szeretett szakom miatt, ráadásul képes volt ezt Dante Divina Commediájával ötvözni úgy, hogy tökéletesre sikerült az összhatás. Hát kérem szépen, ez aztán a döfi.

Dante újra divatba jött?

Dante Alighieri nevével mostanság igencsak gyakran találkozom. Kerek egy hónapja olvastam el és írtam bejegyzést Sylvain Reynard Pokoli erényéről, és aki ismeri a könyvet, tudja jól, hogy Dante és Beatrice szerelmét dolgozza fel egy ízig-vérig romantikus történetben. A sztori egy Dante-specialista egyetemi professzorról és annak hallgatójáról szól, kibontakozó szerelmük pedig Dante és Beatrice viszonyával von állandó párhuzamot. A regény rengeteg utalást és információt tartalmaz Dante életéről és az Isteni színjátékról, látszik, hogy a titokzatos író – akiről mellesleg semmit nem lehet tudni -, nagyon jártas a témában.

  

(Sylvain Reynard: Gabriel’s Inferno és Dan Brown: Inferno)

Eközben idén május 14-én a híres amerikai bestseller író, Dan Brown, új könyvet jelentetett meg Inferno címmel, amely szintén Dante életéről és az Isteni színjátékról szól. Nem egészen két hét múlva, szeptember 13-án a Gabo Kiadó gondozásában a könyv megjelenik magyarul is. Abban biztos vagyok, hogy Dan Brown teljesen más szemszögből közelíti meg a témát, mint Sylvain Reynard, a híres írót ismerve kicsit sem félek, hogy a két regény hasonlítani fog egymásra (már csak a műfajilag sem).