Feelingek a Könyvhétről

Péntek

• Gyönyörű napsütéses délután, kánikula, várakozással teli munkaidő.
• Munka után gyors cipővásárlás, lehetőleg minél kényelmesebb, hogy másnap bírjam majd a strapát.
• Vonatjegyvásárlás, kajálás, készülődés, teljes izgatottság.
• “Kellene már aludni, mert másnap hajnalban kelsz” mantrázás.

Szombat

• Szeles reggel, kávé, kapkodós készülődés.
• Irány a vonat, de mikor kilépek, rájövök, nyoma sincs az előző napi jóidőnek.
• Nyári öltözékben majdnem megfagyás, mert 17 fok van. (1. kép)
• A vonaton klíma, így a didergés csak tovább fokozódik. (2. kép)
• Vágányzár, késés, végül öröm a rég nem látott barát felbukkanásakor.
• Metrózás, kis eltévedés, aztán öröm az első standok megpillantásakor.
• Fú, mennyi ember, pedig még dél sincs. (3. kép)

Képes élménybeszámolóm a könyvhétről

Visszatértem! Igen, már két hete nem volt új poszt a blogon, sőt egy hete már, hogy Facebookra se raktam ki semmit. Sokan tudjátok, ennek az az egy oka volt, hogy kedden államvizsgáztam (ami szerencsére sikerült), és azóta pedig egy szusszanásnyi időre se futotta. Igen, bizony, pénteken délután útnak indultam Budapestre, hogy életemben először részt vegyek a könyvhéten. És hogy mégjobban megkoronázzam az egyetemen eltöltött 5 sikeres évet, és megjutalmazzam magam egy igazi táncos bulival, úgy döntöttem, péntek éjjel részt veszek Lakatos Levente által szervezett Book of Love-on. És bizony ja, fergeteges buli volt, ezt bizonyíthatja az is, hogy hajnali fél ötkor zuhantunk bele az ágyba, mikor már javában kelt fel a nap. :D Aztán pár óra alvás után indulhatott az igazi könyvheti program, délelőtt 11 előtt értünk ki a Vörösmarty térre, és este fél kilenckor hagytuk el azt. Ezalatt pedig nagyon sok élménnyel és csodálatos pillanattal lettem gazdagabb, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek, főleg azoknak, akik ebben részt vettek. De szavak helyett beszéljenek inkább a képek, visszaadni ezt a két napot úgysem lehet semmilyen formában sem :)

Úton Budapestre

 

Budapesten jártam, Könyvmolyképzőt láttam

Most pénteken, azaz december 11-én Budapestre sodort a szél, s mivel április óta nem voltam a magyar fővárosban, ezért a május elején nyíló Könyvmoly Pop up Store-t sem volt még alkalmam megtekinteni. Így aztán naná, hogy Westendbe belépve az első (na jó, második) utam odavitt, és kattintgatva a mobilom fotós funkcióját eszembe ötlött, hogy kellene ebből egy posztot csinálnom. Hogy miért? Mert még sose volt effajta beszámoló a blogon, tekintve, hogy nincs alkalmam minden rendezvényre egy másik ország fővárosába átruccanni, de már nagyon jó lenne ilyen jellegű bejegyzést is írni. Aztán gondoltam, hát miért is ne, amúgy is most mindenki a Könyvmolyképzős magyar írók könyvbemutatójáról fog beszámolni, megint lehetek hát kakukktojás, amit egyre jobban kezdek élvezni.

Nos, természetesen a budapesti kirándulás nem mindjárt a plázázással kezdődött, első úticélunk a vár volt, pontosabban a híres Csontváry-kiállítás, melyről laikus szemmel túl sokat nem tudok mondani, csak azt, hogy érdekes volt számomra. Megismerkedhettem Csontváry munkásságával, egoizmusával, és A magányos cédrus című leghíresebb festményét is megcsodálhattam élőben. Az alig egyórás körbevezetés után gyönyörködhettünk a vár nyújtotta panorámában, és gyorsan lőttünk pár képet, bár akkor még nem gondoltam arra, hogy mindez két nap múlva a blogon fog landolni, így tényleg elég random lett. 

Aranykönyv 2014

Már javában zajlik az idei Aranykönyv-szavazás, és kedd óta egészen április 27-ig lehet voksolni a TOP 10-be került külföldi és magyar szerzőkre. Én pedig egy szomorú dologra jöttem rá, mikor végigfutottam a listát: sajnos nagyon kevés könyvet olvastam el az Aranykönyv megnyerésére esélyes művek közül, így több helyen még voksot sem tudtam leadni – pont ezért, mivel voltak olyan kategóriák, melyekből egyetlen egy könyvet sem vettem kezembe. Szomorú dolog volt ezt belátnom, hogy például a kortárs szépirodalmi művek terén nagy lemaradásban vagyok, és a külföldi ifjúsági könyvek közül sem tudtam akár egyet is felmutatni, hogy “na, ezt elolvastam”. De hogy konkrétabb képet kapjunk a dolgokról, nézzük a részletek.

Gyermek és ifjúsági:

A magyar könyvek közül négy jelöltöm is lett volna, s bár lehet kategórián belül több regényre is szavazni, én csak egyet szerettem volna kiválasztani. Leiner Laura könyvei közül A Szent Johanna gimi 8. részére szavaztam, mivel számomra az SzJG tavaly hatalmas meglepetés volt, így az utolsó rész bizony megérdemli, hogy elvigye az első helyet. A Kalauzt  inkább csak kiegészítésnek mondhatjuk, meg amúgy sem regény, tehát kicsit kilóg a sorból, a Bábel pedig ugyan kellemes olvasmánynak bizonyult, de azért az SzJG-hez nem ért fel. A negyedik jelöltem pedig Zakály Viktória Hanna örökje lett volna, de mivel még nem olvastam a Szívritmuszavar második részét, ezért kis lelkiismeret-furdalással kellett volna számolnom, ha rá szavazok  – bármennyire is szerettem a Szívritmuszavart és Viktória csodálatos stílusát, nem tartottam volna helyesnek, ha olvasás nélkül megelőlegezem a szavazatomat.

A külföldi ifjúsági könyvek közül pedig sajnos egyiket sem olvastam. Elkeles trilógiájának első kötetét igen, de csak a harmadik szerepel a listán, illetve a Végzet ereklyéinek első kötetébe belefogtam, de nem tetszett, és abbahagytam. Szóval itt nem voksoltam.

A magyar költészet napja – 2014

Ma április 11. van, azaz a magyar költészet napja, ebből az alkalomból kifolyólag szeretnék megemlékezni itt a blogon is, ugyanis ennek az eseménynek némileg köze van az oldal tematikájához. Ezt a napot 1964 óta ünneplik Magyarországon és az összes magyarlakta vidéken, és azért április tizenegyedikén, mert ekkor született nagy költőnk, József Attila. Így hát mi mással is tudnék megemlékezni, ha nem József Attila megzenésített verseivel? Az előadó pedig nem más, mint a felvidéki Kicsi Hang nevű együttes, melyet már gyerekkorom óta ismerek és szeretek, és nem hiába, hiszen Borbély Katalin és Menyhárt József tehetsége és versek iránti alázata mindmáig lenyűgöz.

József Attila: Tiszta szívvel