Hová tűntem?

Talán észrevettétek, hogy egy hónapja nem volt friss poszt a blogon, de igazából már az azt megelőző hónapban is nagyon kevés posztot írtam. Hogy mi is ennek az oka?

Ötlethiányom van, a megszokott, sima posztokat untam írni, és már nem jutott eszembe több újdonság és egyedi tartalom. Most kivételesen nem olvasási válságban szenvedtem, mint tavaly ilyenkor, hanem blogolási válságban, és újra a videószerkesztés felé kezdtem el kacsingatni, és ebben éltem ki a kreativitásom.

eltűntem

Az elkövetkezendő videóban elmondom részletesebben, miért is tértem vissza a YouTube-ra, és miben lesz más ez, mint tavaly. Lényegében ugyanaz a hajtóerő visz tovább, mint amit már ebben a posztban anno leírtam, ehhez pedig hozzájön, hogy szeretnék megtanulni minél szebben, érthetőbben, összeszedettebben beszélni, előadni, prezentálni a publikumnak, és ebben hatalmas segítséget nyújt a videózás. Szeptembertől kezdtem a PhD-s tanulmányaimat, amelynek szinte az alapja, hogy megfelelően tudjak előadni és konferenciákon prezentálni, úgyhogy nagy szükségem van erre a gyakorlásra, a YouTube pedig erre nagyon jó felület.

Ezt a blogot természetesen nem szeretném bezárni, az írás életem végéig a szívem csücske lesz, de baromi jól esik most máshol is kiélnem a kreativitásomat. Szóval azért legyetek résen itt is :)

Újabb kedvenc magyar írót avattam

Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.

Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.

győridani-szabadlabon
Ez a srác tiszta Győri Dani… legalább is én így képzelem el őt

Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz. Continue reading “Újabb kedvenc magyar írót avattam”

Nincsenapám, seanyám…

…seistenem, sehazám. Vagy valami ilyesmi.

Egy dolgom azonban van: egy jó könyvem. Na jó, nekem szerencsére mindenből kijutott, de nem mindenki lehet ilyen áldott helyzetben. Szabó Borbála könyve pedig ezt kívánja bemutatni.

nincsenapam

Adott egy olyan könyvcím, amire azonnal felkapod a fejed. Először is azért, mert minden magyar tudja a közismert verset, másrészt amúgy is elég erős mondanivalója van ennek a pár szónak (tudjuk jól, az eredeti költőt még ki is csapták az egyetemről emiatt). De ha elolvasod a könyvet, mindez újabb értelmet nyer. Hirtelen most jómagam sem tudok ennél jobb regénycímet felhozni, egyszerűen odacsap rendesen. És bár a borító nem tűnik túl esztétikusnak így első látásra, azonban jobban megnézve, azt is rendesen odatették. Végül is egy emberi alak néz vissza ránk, közben kiderül, hogy az az emberi alak a főszereplő lány szobája. Furán hangzik ez így, de hát nézz rá a könyvre, és meglátod :) Continue reading “Nincsenapám, seanyám…”

Feelingek a Könyvhétről

Péntek

  • Gyönyörű napsütéses délután, kánikula, várakozással teli munkaidő.
  • Munka után gyors cipővásárlás, lehetőleg minél kényelmesebb, hogy másnap bírjam majd a strapát.
  • Vonatjegyvásárlás, kajálás, készülődés, teljes izgatottság.
  • “Kellene már aludni, mert másnap hajnalban kelsz” mantrázás.

Szombat

  • Szeles reggel, kávé, kapkodós készülődés.
  • Irány a vonat, de mikor kilépek, rájövök, nyoma sincs az előző napi jóidőnek.
  • Nyári öltözékben majdnem megfagyás, mert 17 fok van. (1. kép)
  • A vonaton klíma, így a didergés csak tovább fokozódik. (2. kép)
  • Vágányzár, késés, végül öröm a rég nem látott barát felbukkanásakor.
  • Metrózás, kis eltévedés, aztán öröm az első standok megpillantásakor.
  • Fú, mennyi ember, pedig még dél sincs. (3. kép)

Continue reading “Feelingek a Könyvhétről”

Menj szembe az elvárásokkal – ezt üzeni neked az írónő

Aki követi a blogomat, az már tudhatja, hogy mennyire imádom a francia regényeket, és legfőképpen Marie-Aude Murail könyveit. A Könyvmolyképző Kiadó a legnagyobb örömömre sorban adja ki az írónő műveit, így aztán mindig nagyon várom, hogy elolvashassam a legújabbat. A Tartós hullám idén a Könyvfesztiválra érkezett, én pedig azonnal lecsaptam rá. És vajon meglepődik-e bárki, hogy imádtam? Ugye, hogy nem.

kovesd-az-almaid.jpg

Ismét sajnálom ilyenkor, hogy nem vagyok tíz esztendővel fiatalabb, vagy éppen miért is nem fordították már le magyarra tíz évvel korábban ezt az amúgy 2004-es regényt. Annyira jó lett volna tizenévesen ilyeneket olvasni! Hiszen az egy dolog, hogy rendkívül tanulságos, mert egy csomó fontos problémát érint, de ezenkívül olyan üzenete van a könyvnek, amit mindenkinek illene megtanulni: szembe kell menni a szülői elvárásokkal, és nem anyuka-apuka álmait kell a gyereknek megvalósítani, hanem a sajátjait. Continue reading “Menj szembe az elvárásokkal – ezt üzeni neked az írónő”