2017 könyves csalódásai

Sajnos a csalódást 2017-ben sem tudtam elkerülni könyves téren, viszont szerencsére sokkal kevesebb volt, mint az előző években. Mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy kevesebbet olvastam, és kevesebbszer is kísérleteztem a komfortzónám feszegetésével, azonban így is akadt pár rossz élmény. Na de mely könyvek is ezek?

Lucinda Gray: Az aranykalitka

Hatalmas csalódás mindjárt tavaly év elejéről. Annyira próbáltam szeretni ezt a könyvet, és sokat is vártam tőle, de nagy bukta az egész. A történet semmitmondó, középszerű, de ami a legrosszabb, hogy annyira kiszámítható a rejtélyszál, hogy én szégyelltem magam az írónő helyett is. Nem mondom, jól indult az egész sztori, de így elrontani az ígéretes kezdetet… Talán a nagyon tinik, azaz a 13-14 évesek körében még elmegy, akik még kevesebb olvasási tapasztalattal rendelkeznek, de nem hiszem, hogy tudna ez a könyv szórakoztatni egy felnőtt, vagy akár egy majdnem felnőtt embert.

Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Závada Péter szerettette meg velem a versolvasást 2016 nyarán, annyira imádtam az Ahol megszakadot és a Mészt. Ez a kötet azonban nem igazán nyerte el a tetszésem, és emiatt picit csalódott vagyok. Való igaz, volt egy vagy két nagyon jó költemény, de kilencven százalékban mintha töltelékverseket olvastam volna, melyekkel csak az oldalszámot akarta volna növelni. De az is lehet, hogy túl fiatal vagyok még ehhez…

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovenak hívnak

Ez a könyv a várólista-csökkentős kihívásomnak a része volt 2017-ben, és sajnos nem tudtam végigolvasni. Ki kell, hogy mondjam: untatott. Tudom, rengeteg ember imádja, és nem kevés tanulsággal is bír a sztori, de nekem igazából szenvedés volt olvasnom, egyszerűen nem kapott el a szele, nem tudtam ráhangolódni. Szóval nem rossz könyv ez, isten ments, hogy bárkit is elrettentsek az olvasásától, egyszerűen csak nekem nem jött be. Van ez így.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Ezt a regényt sajnálom a legeslegjobban mind közül, mert ennek az olvasását vártam a legeslegjobban. A 2016-os várólista-csökkentésen Az ötödik Sally volt az egyik nagy kedvencem, így nem is volt kérdés, a 2017-esre a Virágot Algernonnak c. mű is felkerül. Elsőként ezt a regényt kezdtem el olvasni tavaly, de lapról lapra egyre nagyobb és nagyobb csalódás ért. Az nem lehet, hogy egy könyv olvashatatlan legyen, de szó szerint. Ugyanis a történet szemléltetése érdekében helyesírási és fogalmazási hibák tömkelegével írta meg a szerző a művét, emiatt számomra tényleg olvashatatlan lett. Sajnos nem tudtam elvonatkoztatni ettől, és csak a történetre koncentrálni, így aztán jópár oldal kínkeserves küzdelem után félretettem a könyvet. Azt, aminek az olvasását a legjobban vártam. Most elképzelhetitek, mennyire csalódott voltam…

Ez hát az én listám. Most már láthatjátok, miért is buktam el a várólista-csökkentő kihívást is, de még azon kívül is akadt két bukta könyv. Ennek ellenére, ahogy e poszt elején már mondtam, szerencsére 2017-ben bőven akadtak szuper könyvek, vagy éppen kellemes csalódások. Remélhetőleg ez 2018-ban is így lesz.

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s