4 író, akiktől minden évben elolvasok egy-egy könyvet

Vannak írók, akiktől minden évben elolvasok legalább egy könyvet. És nem, kivételesen nem azokról a kedvenc íróimról beszélek, akiknek jelenik meg új könyvük, és azonnal lecsapok rájuk, hanem azokról, akiket túl későn fedeztem fel, és eléggé le vagyok maradva a munkásságuk felfedezésével. Így igyekszem minden évben legalább egy könyvet (de néha többet is) elolvasni tőlük, hogy behozzam a lemaradást.

Fábián Janka

Már az előző bejegyzésemben beszéltem erről, Fábián Janka munkásságát csak két éve ismertem meg igazán, mikor is elolvastam az Emma-köteteket. Azóta tavaly olvastam A német lány című regényét, illetve idén Az angyalos házat, de még számtalan könyve csak arra vár, hogy elolvashassam. Ráadásul az írónő minden évben előrukkol új regényekkel, szóval nehéz lesz behoznom a lemaradásomat. De állok elébe, ugyanis mindenképp megéri figyelmet és időt fordítani rá.

Fábián Janka új könyvének borítója egyszerűen meseszép

Két éve olvastam Fábián Jankától az Emma-trilógiát, és azonnal beleszerettem az írónő munkásságába. Azóta minden évben igyekszem tőle elolvasni legalább egy vagy két regényt, hogy behozzam a lemaradást, de eddig szinte csak a régebbi könyvei közül válogattam. Ma az írónő nyilvánosságra hozta a Facebook-oldalán a legújabb, novemberben megjelenő regényének borítóját, ami egyszerűen meseszép lett. Így bizony nem kizárt, hogy karácsony előtt Janka új könyvét fogom elolvasni az idén tavasszal olvasott Az angyalos ház c. korábbi kötete után.

Fábián Janka: A német lány

MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 364
KIADÓ: Ulpius
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja, egy furcsa kislány, Rose alakjában. Rose, a hármas (magyarnémetfrancia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet? Fábián Janka hamarosan megjelenő új könyvében választ találhat a kérdésekre.

Tavaly ősszel olvastam el Fábián Jankától az Emma-trilógiát, és akkor azonnal megszerettem az írónő stílusát. Ugyanis hihetetlenül hat az érzékeinkre, és szinte faljuk az oldalakat olvasás közben, mert egyre többre és többre vágyunk. Így hát idén ősszel ismét elolvastam egy regényét, ám ezúttal is egy korai művére voltam kíváncsi. És hogy tetszett-e? Mit tagadjam, nagyon élveztem a regény minden percét. Ennek ellenére láttam a szememet majd kibökő hibáit is. 

Fábián Janka: Emma szerelme

MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 408
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.

Ez is egy OLYAN könyv. Olyan könyv, amely magába szippantott, de úgy, hogy két napig éjjel-nappal ez járt a fejemben, erről álmodtam, és majdnem minden gondolatom ekörül forgott. Néha megdöbbentett, néha elborzasztott, néha viszont már kicsit túl sok is volt. De a lényeg, hogy nem engedett el, úgy olvastatta magát, hogy alig lehetett abbahagyni. Tudjátok, mint a chips, amit ha elkezdesz enni, addig nincs nyugtod, míg a zacskóban van akár egy szem is. Az Emma szerelmével ugyanez volt, szinte erőt kellett vennem magamon, hogy ne olvassam tovább, nehogy a végén megülje a gyomromat.