Ilyen volt 2017

Most, hogy elérkeztünk az év utolsó napjához, a hagyományokhoz híven szerettem volna egy posztban is lezárni ezt az évet. Mielőtt belevágtam volna, még gyorsan átolvastam a tavalyi és tavaly előtti évértékelős posztokat, és rájöttem, mennyire hasznos kis dolog ez, egy csomó szép emlék visszajött, illetve ha 2015-ben, és aztán 2016-ban azt írtam, hogy életem legizgalmasabb, legsűrűbb éve volt, akkor ezt megint csak fokozni tudom, ugyanis 2017 még annál is sokkal eseménydúsabb lett. De ami a legfontosabb, rengeteg változás történt körülöttem, és bennem.

De először beszéljünk a blogról. Amint azt már észrevehettétek, az év második felében totál elhanyagoltam a blogomat. Ennek értelmében alig született bejegyzés, így természetesen a látogatottság is lecsökkent. Ráadásul viszonylag kevés könyvet is olvastam el, még a kitűzött 50-et sem sikerült teljesítenem, helyette 45 elolvasott könyvecskét tudhatok magaménak. Persze, csalhattam volna, és még így az utolsó héten gyorsan elolvashattam volna 5 rövid mesekönyvet, de kit is akarok becsapni, ugye… :) Ehelyett elengedtem azt, hogy a saját elvárásaimnak, a mondvacsinált céljaimnak megfeleljek. Így aztán a várólista-csökkentést – hosszú évek sikeres teljesítése után –  szépen elbuktam. Mondjuk ezt szerettem volna teljesíteni, de idén először olyan könyvek kerültek fel a listára, melyekbe bár belekezdtem, nem tetszettek, és félbe kellett hagynom. Erről viszont szeretnék egy külön posztban részletesebben elmélkedni, úgyhogy most legyen annyi elég, hogy ezt a dolgot is elengedtem magamban.

Viszont az év első fele nagyon sikeres volt, januárban megdőlt a havi rekord, csupán 300 kattintással maradtunk le a 20 000 oldalletöltéstől. És ezt az átlagot majdnem sikerült tartani egészen májusig, szóval a fénykorát élte a blog. És mint tudjuk, a csúcson kell abbahagyni… Minden sikert, amit akartam, már elértem, sőt, bőven túl is szárnyaltam. Így aztán már nem jelentett kihívást a blog, nem voltak ötleteim, elment a kedvem tőle, ráadásul annyi változás történt az életemben, hogy egészen más dolgok kezdtek érdekelni. Ezért nyáron újra belevágtam a videózásba. Vettem egy tükörreflexes fényképezőgépet, és a sok bénázásom ellenére nagyon élveztem ezt az újdonságot, amit a videózás adott. Persze, egyáltalán nem mondható sikeresnek, amit elértem ezen a téren, de én mégis jól éreztem magam közben. És még ki tudja mit hoz a jövő :)

De addig is nézzük az év legolvasottabb bejegyzéseit:

Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre                                 6842  (összesen 13 583)
Szállóigévé vált regényrészletek                                     5567
Híres regények legutolsó mondatai                                5497
Népszerű regények legelső mondatai                            4662
A tíz legsikeresebb könyvsorozat Magyarországon    3575

A videózás terén még nagyon kezdőnek számítok minden szempontból, túl sok mindent nem tudok összefoglalni róla. Még csak a szárnyaimat próbálgatom, de azt már sejtem, hogy a mélyebb videók felé szeretném vinni ezt a vonalat. A legnagyobb sikernek amúgy is A 10 dolog az introvertáltakról videóm örvendett, és ebből még mindenképp szeretnék folytatást, viszont a komolyabb témákról a legnehezebb összeszedetten beszélni, úgyhogy kellő felkészülést igényel, és ezáltal több időt is. De megéri, hiszen nagyon közel áll hozzám ez a téma, és nagyon szeretnék még róla mesélni, hogy a sorstársaimnak kicsit segíthessek. Viszont azért könnyedebb dolgokról is készítek majd videót, hiszen egy-egy unboxingot készíteni maga a szórakozás. Apropó, ha már a szórakozásnál, és az évösszegzésnél tartunk, megmutatom az idei év bakivideóját, én rengeteget nevettem rajta vágás közben :D

 

 És akkor mi is történt az életemben 2017-ben…

Mint már mondtam, ez az év rengeteg változást hozott, és bár az előző évek is nagyon izgalmasan teltek, ismét sikerült többszörösen felülmúlni. Nem is tudnám felsorolni, hogy mennyi minden történt, viszont néhány pillanatot mindenképp ki szeretnék emelni. Január 1-én még teljesen más elképzeléseim voltak ezzel az évvel kapcsolatban, épp munkanélküliként próbáltam állást találni, mivel pár héttel előtte felmondtam életem első munkahelyén. Aztán egy héttel később már egy komoly döntést hoztam meg, ami teljesen más irányba terelte az addigi elképzeléseimet: kaptam egy lehetőséget a Szlovák Tudományos Akadémián, hogy szívesen látnának itt, de ahhoz folytatnom kellene a tanulást, ugyanis csak PhD-s diákként tudnának felvenni, és persze csak szeptembertől, az új tanév elejétől. Egy hosszabb beszélgetés után a mostani témavezetőmmel egy hétvégét kaptam eldönteni, hogy akarom-e, és bár tavaly ilyenkor még eszem ágában sem volt doktorira menni, egy héttel később mégis elfogadtam, és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. A tudományban dolgozni az egyik legjobb dolog, de erről lehet, majd bővebben is mesélek egy poszt vagy egy videó formájában.

Aztán február végén újabb mérföldkőhöz ért az életem, elhagytam a családi fészket, ahol 24 évig éltem, és felköltöztem a fővárosba, önálló albérletbe. Azt hiszem, nem kell elmondanom, hogy ez mekkora változás egy ember életében, de szerencsére elég hamar sikerült ehhez is hozzászoknom. Akkor már tudtam, hogy szeptembertől PhD-s leszek, szóval hosszú távra terveztem a lakással. Akkoriban egy cégnél dolgoztam átmeneti megoldásként, amit csak augusztusig szerettem volna megtartani érthető okokból, de tervem nem jött be, ugyanis áprilisban megváltak tőlem. Szerencsére. Ugyanis a kezdeti sokk után egy sokkal jobb lehetőséget kaptam, ahol máig is dolgozom második állásként a Tudományos Akadémia és a tanulás mellett.

Mert igen, az önálló háztartás mellett azzal is eldicsekedhetem, hogy egyszerre két munkahelyen is dolgozom, ami számomra hatalmas dolog. Főleg, hogy elsőben elég nehéz vizsgákat is le kell tennem (amiből kettőt sikerült már abszolválnom), szóval egy év után visszatért az életembe a tanulás, nehezítésként pedig szlovák helyett angol nyelven kell tanulnom az amúgy sem könnyű dolgokat.

És mindeközben ebben az évben sikerült először eljutnom a tengerhez, aminek nagyon örültem, hiszen nem gondoltam volna, hogy erre is sor kerül idén. Arra meg végképp nem, hogy november végén Lengyelországba, pontosabban Auschwitzbe látogatunk, ugyanis az is már régi bakancslistás hely volt.  És még rengeteg apró momentum történt még 2017-ben, de ahhoz egy regény sem lenne elég, hogy mindet részletesen elmeséljem :)

Mit várok az új évtől? Tavaly ugyanezt a kérdést feltettem magamnak a poszt végén, és akkor azt írtam, hogy semmit, mert felesleges előre tervezni. Most is ezt írom. Láthattátok, teljesen másként indultam neki ennek az évnek, és már egy hét után teljesen más irányt vett, szóval bebizonyosodott, hagyni kell a dolgokat a maguk útján menni. Viszont azt az egyet kívántam, hogy bátrabb legyek belevágni az ismeretlenbe. Azt hiszem, ezt a dolgot kipipálhatjuk. :)

Reklámok

Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni. Continue reading “Miért nem írok már könyvértékeléseket?”

Ünneplünk – négyéves a blog!

4thbirthdaycakeAki követ Facebookon, az láthatta, hogy már hetek óta készülök erre a napra, mert hát nem mindennapi a mai. Ugyanis négy, azaz NÉGYéves lett a blog, ami azt hiszem, már szép hosszú idő így az online berkekben, hiszen itt minden olyan gyors és rohanó és a pillanatnak élő… De igen, ma négy éve, hogy létrehoztam ezt a blogot, ami azért vicces, mert már nem emlékszem rá, hogy pontosan miként is történt (pedig én híres vagyok arról, hogy minden hülyeséget megjegyzek, hát ezt a fontos mérföldkövet pont nem). Szóval arra emlékszem, hogy másodéves egyetemista voltam, túl voltam egy nehéz vizsgaidőszakon, és egy többéves olvasási krízisen (igen, kábé az érettségi évétől kezdve alig olvastam évi két-három könyvet, totál más dolgok kötötték le akkoriban a figyelmem). Aztán hirtelen újra elkezdett érdekelni az olvasás, és láttam, hogy vannak kifejezetten erre specializálódott blogok. Itt homályos a történet, hogy aztán pontosan hogyan is nyitottam meg ezt az oldalt, de arra még emlékszem, hogy egy kora reggeli evolúciós biológia előadáson erről filozofáltam magamban, és aztán valahogy meg is valósult a blog, viszont csak hetekkel később, márciusban kezdtem el hirdetni, mikor már megvolt pár bejegyzésem. Onnantól kezdve pedig egy egész szép dologgá nőtte ki magát… :-)  Continue reading “Ünneplünk – négyéves a blog!”

Kattintásokért kurvulunk?!

Vigyázat, erős önkritika (is) következik!

Egy évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy bizony számít a látogatottság (a posztot ide kattintva visszaolvashatjátok). Akkor bevallottam végre magamnak is, hogy igen, nagyon is érdekel, hogy mennyien jöttök a blogra, hányan olvassátok a posztjaimat, melyik bejegyzés milyen nézettséget generál. És bizony nagyon is akarom, hogy magamnak köszönhetően minél nagyobb és szélesebb olvasói réteget el tudjak érni, mert az ember e téren is többet és többet szeretne, nyilván visszafejlődés helyett a fejlődésre teszi le a voksát. Elmondtam azt is, hogy mennyire fontos, hogy mindezt magam érjem el, többek között ezért sem csatlakoztam semmilyen bloggercsoportuláshoz abban az időben, mikor még jómagam is a noname könyves bloggerek közé tartoztam. Viszont arról nem ejtettem szót, hogy ezért a népszerűségért mi mindent teszek meg. Pedig ez elég fontos kis tényezője a blogos életemnek, hiszen már úgymond – és bocs a durva kifejezésért, de ez az igazság – kurvulok a kattintásokért és a lájkokért. Én és sokan mások a bloggertársaim közül.

kattintas-kurvulas

Régen eléggé szerényen toltam ezt a blogos dolgot, nem osztottam meg sehol az írásaimat, nem reklámoztam agyon a blogomat, nem készítettem “kattintós címeket”, és nem próbáltam meg minden lehetőséget megragadni, hogy minél többen gyertek ide. Aztán évről évre merészebb lettem, és persze becsvágyóbb, több helyen elkezdtem a képetekbe nyomni az írásaimat. A blog indulásakor csak Molyra posztoltam pár karcot, illetve értékeléseket írtam, de aztán egy év múlva már felfedeztem a blogos és könyves csoportokat Facebookon, és oda kezdtem kirakni az új tartalmaimat. Azt persze hozzá kell tennem, hogy én voltam az első a könyves bloggerek közül, akik ily módon akartak kattintásokat gyűjteni, de nem sokára már egyre többen tolták ezt a módit, és ma már természetes, hogy minden új posztot minél több ilyen csoportban megosszák a bloggerek. Sőt, egyre agresszívebb kezd ez az egész lenni, hiszen például ha rendeznek egy borítóleplezést, melynek ugye az a lényege, hogy egyszerre posztoljuk ki a borítókat, akkor rögtön beindul a harc ezekben a csoportokban, hogy ki legyen az első. Itt tényleg a gyorsaság számít, sokszor másodperceken függ a dolog, és közben megy a cicaharc, az egymásra posztolás. Először én is beleestem ebbe a hibába, és nagyon gyorsan ki akartam tolni mindenhova a saját bejegyzésem, ma már inkább csak legyintek egyet rá. Viszont a többi posztomat ugyanúgy széthirdetem, minél több felületre minél több embernek el akarom juttatni a blogom hírét, és persze vadászok a kattintásokra.  Continue reading “Kattintásokért kurvulunk?!”

Ez történt 2016-ban

Elérkeztünk az év legutolsó posztjához, amely természetesen idén is az éves összefoglaló, azaz egy kis olvasási és blogstatisztika 2016-ból. Lássuk :)

2016-ban:

82 új poszt (összesen 362)
129 új komment
27 új követő (összesen 141)
1025 új Facebook-like (összesen 2141)

– Július 5-én a leglátogatottabb nap 2201 látogatóval
– 85 országból jöttetek, legtöbben Magyarország, Románia és Szlovákia
– Legnépszerűbb nap a vasárnap (a látogatottság 18%-a), legnépszerűbb óra pedig a 20:00 (a látogatottság 11%-a)

statisztika2016

OLVASÁSI EREDMÉNYEIM

– 58 könyvet olvastam el
– ebből 0 újraolvasás
– 15 778 oldal összesen
– 39 könyv magyar író műve
– ebből 9 könyv verseskötet
– 0 kéziratot olvastam és véleményeztem
– 2 könyvet hagytam félbe

Legrövidebb könyv – Kalapos Éva: D.A.C – Ami csak a tiéd (16 oldal)
Leghosszabb könyv – Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (704 oldal) Continue reading “Ez történt 2016-ban”