Avagy iskolai kötelező olvasmányok első mondatai. Most, hogy minden az érettségiről szól a 17-18 évesek körében, gondoltam, egy kis kedvcsinálónak (és remélem nem elrettentőnek :D) összegyűjtöm a klasszikus magyar olvasmányok legelső mondatait. Hátha valami megragad az első mondatból, amely majd tovább szövi a gondolatokat, és beugrik valami az érettségin is belőle… Soha nem lehet tudni :)
Az elkövetkezendő idézetek mind olyan könyvek első mondatai, melyek nekem is kötelező olvasmányok voltak gimiben (a Kincskereső kisködmön pedig még általánosban), és szorgos kisdiákként mindet becsületesen el is olvastam (nem kell nevetni vagy hitetlenkedni, tényleg). Mondjuk ezek közül igazán csak a Puszták népével és a Szigeti veszedelemmel szenvedtem, de azokkal nagyon… Szóval nem olyan rosszak az iskolai kötelezők, mint azt elsőre hiszi a diák, csak éppen elférne melléjük pár újabb, emészthetőbb, kortárs könyv is.
Érettségizőknek különösen ajánlom ezt a posztot.
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt.
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Kun Béla repülőgépen menekült az országból.
Jókai Mór: Szegény gazdagok
– Te ásítottál oly nagyot, Clementine?
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Most már aztán szabad!
Szabad az anyának gyermeke véres öltönyével őrjöngve végigrohanni termein, míg a kőszívű férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre, és zokogva mutatni fel előtte azt az öltönyt.
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé.
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Özvegy tanítóné halt meg Halápon.
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
A kollégium nagy, komor, négyszögű épület.
Illyés Gyula: Puszták népe
Vidéken születtem és nevelkedtem, de a falvak életéről sokáig alig tudtam többet, mintha városban pillantottam volna meg a napvilágot.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével
De ha esetleg mégsem nyerte el a tetszésed, ajánlom figyelmedbe a közkedveltebb könyvek legelső mondatait, amit ide kattintva megleshetsz :)
LAPOZZ könyves blog 