Másfél éve egy ország ismerte meg a “princípium” szó jelentését, mikor egy énekes a nők dolgáról kezdett beszélni. Hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, inkább tartozzanak valakihez, akinek gyereket szülhetnek. Ezidőtájt egy bajszos úr is hasonló szavakat mormogott, miszerint az lenne a legjobb, ha önmegvalósítás csúcspontja lányainknak a gyerekszülés, pontosabban az unokaszülés lenne. Hiszen vissza kell térnünk a hagyományos értékekhez, mert elcseszett ez a társadalom. És mindennek bizonyára a nők az okozói.
Aztán idén tavasszal valahonnan a világ másik feléről jött egy sorozat, ami pont ezt kívánja megmutatni: milyen is, ha a női princípium beteljesül, és visszatérünk a pár száz évvel ezelőtti nemi szerepekhez. A szolgálólány meséje egy 1985-ös regényből készült adaptáció, s mily meglepő, több évtizeddel a megjelenés után lett igazán aktuális. Elvileg Donald Trump hatalomra kerülésének köszönheti igazi sikerét, hiszen egy totalitárius diktatúrába vezényel el minket, ahol a nőknek semmi joguk sincs, csak gyereket szülni. Pontosabban csak azoknak a nőknek, akik még tudnak szülni, mert a világ meddőséggel küzd, és csak néhány nőnek adatott meg ez a nagyon becses és csodálatos dolog. Ők viszont rabokként arra vannak kényszerítve, hogy befolyásos uraknak nemzenek utódot.
Amikor elkezdtem nézni ezt a sorozatot, percről percre döbbentem rá, hogy bár hiába disztópia, mégis annyira, de annyira aktuális… Szép sorban mutat be mindent, ami a mai társadalmunkban sajnos még mindig valós dolog, hiszen míg befolyásos politikusok vagy énekesek a valódi értékekről dumálnak, addig ez a disztópia nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek.
“Megvédenek benneteket. Békében teljesíthetitek biológiai sorsotokat. Szülhettek!!! Mi egyéb van, amiért érdemes élni?”
Valahogy így hangzik ez a pár mondat, amit az egyik vezető intéz a szolgálólányának, akinek semmi más dolga nincs, mint a folyamatos nemi erőszak után (mely szertartásosan, törvényesen történik a feleség jelenlétében) gyereket szülni.
Ezt a történetet legjobban Orwell 1984-hez tudnám hasonlítani, avagy szerintem ez a 1984 feminista változata. Totalitárius társadalom, besúgóhálózat, elnyomás, háború, amit nem tudni, kik harcolják és még sorolhatnám. Mégis annyira mai, annyira aktuális. De nemcsak a nők kerülnek vesztesként ebbe a csatába. A homoszexuálisokra azonnali akasztás vár, csakúgy, mint a papokra. A leszbikus nőktől, akik nem váltak meddővé, tehát túl értékes a méhük, pedig azt veszik el, ami a legjobban fáj.
Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy nem vágott pofon ez a sztori, de sajnos nem így van. Ez a sorozat tökéletesen rámutat a mai társadalmi problémákra, és nagyon bízom benne, hogy nem alakul ki valami hasonló a valóságban. Természetesen hamarosan a könyvet is el fogom olvasni, melyről készülni fog még egy poszt, hogy mennyiben különbözik a tévés adaptáció a regénytől, illetve bővebben írok majd erről a világról.
Arra biztatlak benneteket, hogy nézzétek ti is a sorozatot, illetve olvassátok el a könyvet. Szerintem sokkal hasznosabb olvasmány, mint a Föltámadott a gender című könyv, amelybe Ákos és Puzsér Róbert írt előszavat a nemek szerepéről (hahaha, mint egy rossz viccben).
LAPOZZ könyves blog 