MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 232
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5
Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.
Annyira nagyon mérges vagyok az írónőre. De komolyan. Egy olyan fantasztikus, eszméletlen, pokolian izgalmas és a női érzéseket igencsak próbára tevő második rész után egy ilyen unalmas, monoton és felejthető harmadikkal zárni a trilógiát? Csalódott vagyok. De nagyon. “C. J. Roberts: Epilógus” olvasásának folytatása