Amikor a női princípium beteljesül

Másfél éve egy ország ismerte meg a “princípium” szó jelentését, mikor egy énekes a nők dolgáról kezdett beszélni. Hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, inkább tartozzanak valakihez, akinek gyereket szülhetnek. Ezidőtájt egy bajszos úr is hasonló szavakat mormogott, miszerint az lenne a legjobb, ha önmegvalósítás csúcspontja lányainknak a gyerekszülés, pontosabban az unokaszülés lenne. Hiszen vissza kell térnünk a hagyományos értékekhez, mert elcseszett ez a társadalom. És mindennek bizonyára a nők az okozói.

Aztán idén tavasszal valahonnan a világ másik feléről jött egy sorozat, ami pont ezt kívánja megmutatni: milyen is, ha a női princípium beteljesül, és visszatérünk a pár száz évvel ezelőtti nemi szerepekhez. A szolgálólány meséje egy 1985-ös regényből készült adaptáció, s mily meglepő, több évtizeddel a megjelenés után lett igazán aktuális. Elvileg Donald Trump hatalomra kerülésének köszönheti igazi sikerét, hiszen egy totalitárius diktatúrába vezényel el minket, ahol a nőknek semmi joguk sincs, csak gyereket szülni. Pontosabban csak azoknak a nőknek, akik még tudnak szülni, mert a világ meddőséggel küzd, és csak néhány nőnek adatott meg ez a nagyon becses és csodálatos dolog. Ők viszont rabokként arra vannak kényszerítve, hogy befolyásos uraknak nemzenek utódot.

Lois Lowry: Az emlékek őre

MEGJELENÉS: 2001
OLDALSZÁM: 238
KIADÓ: Animus
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Ezt a könyvet valójában el sem akartam olvasni. Aztán tavaly valami isteni szikra megszállt, és felraktam az alternatív listámra a várólistacsökkentős posztomban, gondolom tudat alatt behódoltam a sok pozitív visszhangnak, meg hogy ez a regény minden disztopikus mű alapja. Aztán most, a nyár kellős közepén már nem az eredeti várólistámat csökkentem, hanem az alternatívat, és megakadt a szemem rajta. Aztán elkezdtem olvasni, és hirtelen beszippantott magába ez a világ, ahol Jonas él. Ahol látszólag minden tökéletes, közben meg semmi sem az.

James Dashner: Az útvesztő

MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 364
KIADÓ: Cartaphilus
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

Mostanság mintha elkerülnének engem a nagyon felkapott regények, vagy éppen tudat alatt szándékosan kerülöm el őket. Viszont úgy gondoltam, ideje újra esélyt adni nekik, és a választásom Az útvesztőre és a Beavatottra esett, Molyon pedig meg is kérdeztelek titeket, hogy a kettő közül melyiket ajánlanátok jobban. Őszintén bevallom, az én szívem (illetve a kíváncsiságom) Az útvesztő fele húzott, és szerencsére a többség is ezt ajánlotta nekem, tehát egyértelmű volt, melyiket fogom elolvasni. Na és hogy végül mennyire is tetszett ez a túlhype-olt könyv? Hát, sajnos csalódnom kellett…