Megrázó idézetek Orwell 1984 c. regényéből

Bizonyára már sokan tudjátok, az örök klasszikus “must read” regény, az 1984 ismét reflektorfénybe került. Többen ugyanis hasonlóságot véltek felfedezni az új amerikai elnök, Donald Trump és George Orwell kegyetlen jóslata közt, így az 1949-ben megírt könyv ismét az eladási listák élére került. Nekem hatalmas kedvencem az 1984, a Büszkeség és balítélet mellett ezt sorolom a “mindenkinek kötelező lenne elolvasni” olvasmányok közé. Most meg aztán duplán érdemes magunkévá tenni ezt a történetet, hiszen sajnálatos okok miatt eléggé aktuális lett…

nagy-testver-mindig-figyel

Én egyébként ezt a regényt az érettségi után olvastam el, pont abban a korszakomban, mikor nagyon nem a könyvek kötötték le a figyelmemet. De ez mégis teljesen magába szippantott, megrázott, felpofozott, megrágott, lenyelt, kiköpött. Úgy, hogy még hetekig, hónapokig, évekig a hatása alatt voltam. És mivel most nagyon aktuális, elhoztam nektek azokat az idézeteket, melyek nagyszerűen leírják a történet mondanivalóját. Vigyázat, eléggé sötétek és megrázóak.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

*

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.

*

A Gondolatbűnnek nem következménye a halál. A Gondolatbűn maga a halál.

*

Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos. Continue reading “Megrázó idézetek Orwell 1984 c. regényéből”

Reklámok

Híres könyvkarakterekről ihletett körömlakkok

A személyes ismerőseimmel ellentétben a blogom olvasói talán nem tudhatják, de a könyveken kívül a második legnagyobb szenvedélyem a körömlakkok és a körömfestés. Így aztán viszonylag nagy körömlakkgyűjtőnek számítok az átlagemberhez képest, és bizony nemcsak itthoni, sima drogériás márkákat tartok a fiókomban, hanem külföldi kincseket is, melyek arról híresek, hogy nagyon különlegesek, csak éppen szerencsétlenségünkre az áruk is szép borsos (bizony, egy-egy könyv árával felér egy ilyen kis üvegecske). Ennek ellenére vannak köztük tényleg nagyon szép darabok, és ráadásul olyanok is akadnak, melyeket egy-egy népszerű könyves karakter ihletett. Most ezeket gyűjtöttem össze egy csokorba, és kíváncsian várom a véleményeket kommentben, hogy mennyire érzitek közel ezeket a színeket a karakterek tulajdonságaihoz. Lássuk hát!

Figyelem! Ez a poszt elsősorban a női olvasóimhoz szól, de azért kíváncsian várom, hány férfi jut el a poszt végéig… :)

Picture Polish körömlakkok

pp-darcy

Mr. Darcy a Büszkegés és Balítéletből. Igazi tekintélyt sugárzó, büszke fekete, akárcsak a legkedvencebb férfi főhősöm. Mindörökké.  Continue reading “Híres könyvkarakterekről ihletett körömlakkok”

Cover Reveal! Jane Austen: Büszkeség és balítélet – új borítóval

Ismét egy borítóleplezés, ám ezúttal rendhagyónak mondható, hiszen egy olyan könyv borítójáról hull le a lepel, melyet már többször, több kiadónál is kiadtak. Sőt, egyszer már a Könyvmolyképzőnél is, de most újra, egy sokkal szebb, hangulatosabb külsővel várja majd az új olvasókat, illetve a régi nagy fanokat. Igen, a Büszkeség és balítélet c. klasszikusról van szó, az én személyes kis kedvencemről, mely nem hiába világhírű. Az 1995-ben készült sorozatot immár hagyomnányként minden télen újranézem, de ezzel az új kiadású borítóval kedvet kaptam az újraolvasásra is.

Az írónőről:

Jane Austen 1775-ben látta meg a napvilágot egy angol lelkész hetedik gyermekeként. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra, sőt kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját. Első regénye, az Értelem és érzelem 1811-ben jelent meg, ezt nem sokkal később, 1813-ban követte a Büszkeség és balítélet. Ezeket még négy befejezett regény követte. Az írónő sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát egy férfival, de az eljegyzést később felbontották. Visszavonultan élt, mert súlyos betegségben, az akkor még ismeretlen Addison-kórban szenvedett. Rövid élete során azonban hat olyan regénnyel ajándékozta meg az angol irodalmat, amik mind a mai napig töretlenül népszerűek.

És akkor ilyen az új borító:

Continue reading “Cover Reveal! Jane Austen: Büszkeség és balítélet – új borítóval”

Sylvia Plath: Az üvegbura

sylvia-plath-az-uvegbura-pdfMEGJELENÉS: 1971
OLDALSZÁM: 280
KIADÓ: Európa
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Idei év első elolvasott regénye Az üvegbura, ráadásul mindjárt a 2016-os várólistámról. Már tavaly tűkön ültem a kíváncsiságtól, hogy elolvassam Sylvia Plath világsikerű remekét, de aztán mégiscsak a várólista-csökkentős játékra hagytam. És mit is mondhatnék róla? Egy csipetnyivel többet vártam, mint amit adott, de még így is bőven azt tudom mondani, hogy tetszett. És legfőképpen elgondolkodtatott. Főleg a regény vége. Continue reading “Sylvia Plath: Az üvegbura”

Az írók titkos naplói avagy pornóregények a köbön

Idén három író naplóját olvastam el. Az egyik egy világhírű orosz költő-író, a másik egy magyar orvos-író, harmadik pedig egy francia noname író. Látszólag különböző személyek, és nemcsak az írói titulus a közös bennük – tulajdonképpen mindhárom ember élete maga az életre kelt pornó és szexuális perverzió. És mindhárom megörökítette mindezt egy napló formájában.

porno-konyv-iro-szex

Számomra már rég nem újdonság, hogy az írói lét nem egyenlő a tiszta erkölcsökkel, vagy ahogyan azt irodalomórán tananyagként tanuljuk. És már többször azt is tapasztaltam (na nem szó szerint véve, félreértés ne essék!), hogy maguknak az íróknak van a legbizarrabb (magán)életük. De tulajdonképpen miért is lepődünk meg ezen? Egy átlagos életet élő és gondolkodású ember nem ír regényt. Ahhoz vagy nagyon rendkívüli előélet vagy hatalmas fantáziavilág kell. És aki hatalmas fantáziával van megáldva, az nem áll messze attól, hogy mindezt a saját bőrén meg is tapasztalja, persze tisztelet a kivételnek. Így aztán ne csodálkozzunk azon, ha az írók élete bizony sokszor érdekesebb, mint maguk a műveik. Gondoljatok csak Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvére, amely nem hiába lett olyan sikeres minden magyarlakta területen.  Continue reading “Az írók titkos naplói avagy pornóregények a köbön”