Kedvenc idézeteim a Harry Potter-regényekből

Ó igen, várható volt, hogy a feltámadt rajongásom további Harry Potter-bejegyzéseket szül majd. Nem bírtam ki, hogy ne kezdjek idézeteket olvasni, és persze a kedvenceimet összegyűjteni. Egyelőre csak a mélyenszántó és tanulságos gondolatokat írtam ki, de lehet, hogy a vicceseket is egy csokorba gyűjtöm majd. Ó, legjobb lenne újraolvasni a regényeket, de ahhoz túl sok olvasatlan könyvem van még a polcomon :D

A bölcsek köve

„Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”

„Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele.”

„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”

On Sai: Esővágy

Nagyon vártam már, hogy végre én is sort keríthessek On Sai karácsonykor megjelent novelláskötetére, hiszen mióta megláttam, azóta tudom, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom. Még annak ellenére is, hogy már tényleg csak különleges alkalmakkor veszek fantasyt a kezembe. Ez pedig pont egy ilyen remek alkalom volt.

Nem mondom, hogy minden novelláért ugyanolyan hévvel lelkesedtem, mert akkor hazudnék. Viszont voltak olyan történetek, melyektől hátast dobtam, vagy éppen olyan szinten lenyűgözött, hogy ismét hatalmába kerített az a “de jó, hogy könyvimádó ember vagyok, mert ha nem lennék, ilyen élményekről maradnék le” érzés. A Scar-novella olvasása után pedig rögtön kedvet kaptam a Szivárgó sötétség-sorozathoz, na nem mintha eddig ne terveztem volna elolvasni (végül is, rajta van az idei alternatív várólistámon, szóval nagy valószínűséggel sort kerítek rá még az év folyamán).

Történet egy időutazó fiúról, aki meg akarja menteni szerelmét

Léteznek az életemben olyan dolgok, amiket egyszerűen csak úgy hívok, hogy a szívem csücskei. Ilyenek például az időutazós történetek, ami a Vissza a jövőbe című film óta nálam abszolút telitalálat. Pontosabban a Vissza a jövőbe trilógia a telitalálat, mert azóta se találtam még egy olyan izgalmas, érdekes, szórakoztató, bámulatos, lelket melengető időutazós sztorit, mint ez. Ezért is vettem kézbe Julie Cross Förgeteg című kötetét, ami ugye ezzel az időutazós fő történetszállal lett beharangozva mindenhol, hátha megközelíti Marty kalandjait. Viszont sajnos azt kell, hogy mondjam, ez a regény bármennyire is túlhypolt, számomra kisebb csalódásnak bizonyult.

Az a legnagyobb bajom a történettel, hogy rengeteg lehetőség rejlett benne, amit nem használt ki az írónő. Azt hittem, ez a téma önmagában már telitalálat, de vannak akik nem élnek a lehetőségekkel, vagy csak nem elég tehetségesek, hogy átadják, amit akarnak. Számomra Julie Cross bizony nem találtatott elég tehetségesnek, vagy csak túlzottan amatőr volt, mikor megírta ezt a regényét. Érezhető volt a kapkodás, hogy nem tudtam mélyen belemerülni abba a világba, amit elénk próbált tárni, továbbá nagyon gyorsan történtek az események, tényleg sokszor nem értettem, hogy most akkor mi is van.

Jennifer L. Armentrout: Oblivion – Feledés

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 382
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Nem leszek túl népszerű ezzel a véleménnyel, amit ebben a posztban leírok. Tudom, rengetegen imádjátok ezt a regényt, azaz az Obszidián Daemon által elmondott történetét. Ahogy látom, Moly.hu-n is töretlen a siker, hetek óta a legolvasottabb könyvek közt van, illetve jelenleg (azaz a bejegyzés megírásakor) 96%-on áll. Én viszont kimondom a kimondhatatlant: nekem ez a könyv inkább tűnt időpocsékolásnak, mint szórakozásnak. 

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 376
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Fúha, nem is tudom, mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Először is, talán el szeretném mondani, hogy akinek esetleg vannak még előítéletei a magyar szerzőkkel kapcsolatban, mert mondjuk azt hiszik, nem elég jók a külföldiekhez képest, akkor azoknak egy vödör hideg vizet öntenék a fejükre, hogy ébredjenek fel ebből az illúzióból. És azt megígérhetem, hogy amíg én könyvesbloggerként fogom űzni az ipart, addig fogok harcolni eme sztereotípiák ellen. Mert ismét, ezzel a regénnyel is bebizonyosodott, hogy a magyar szerzők ugyanolyan szinten tudnak írni, mint bárki más a világon, és nem kell messzire mennünk, ha egy jó könyvet akarunk kézbe venni, mert a tehetségek itt élnek köztünk. Bizony. Ez a történet ízig-vérig Vörös pöttyös, ennél vöröspöttyösebb már nem is lehetne, és láthatjátok, magyar szerző írta. És tudom, ó, tudom én, hogy nagyon sokan fogjátok ezt szeretni, csak merjétek kézbe venni.