Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott.

Ez a kirándulás viszont nem csak ezért volt hasznos. Most még több II. világháborús regényre (és filmre) kíváncsi lettem, s bár eddig is eleget olvastam a témában (ennek köszönhetően eléggé tájékozott voltam, bár az idegenvezető még így is rengeteg újat tudott mondani). Viszont erre a posztra is megihletett, hogy összegyűjtsem nektek az általam legjobbnak vélt világháborús történeteket, és kötelezőként ajánljam nektek, ha érdekel ez a téma.

birkenau

Szabó Magda: Abigél

Ez a könyv nem csak azoknak kötelező, akiket érdekelnek a háborús évek, hanem minden magyar olvasni tudó embernek. De ha esetleg mégsem olvasnád el, akkor még mindig ott a belőle készült film (vagy inkább sorozat), ami olyan szinten jól sikerült, hogy számomra immár kötelező darab minden egyes évben. Azért különlegesen jó Szabó Magda története, mert az édibédinek tűnő lányregény hirtelen vált át egy nagyon komoly mondanivalójú és erős érzelmi világú regénnyé. Természetesen szóba kerül a zsidóság is egy nagyon izgalmas szál keretén belül.

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Ezt a könyvet az Abigél “kistestvéreként” definiálnám. Ifjúsági lányregény, kevésbé tűnik fel benne a holokauszt meg a háború (bár a sorok között erősen érezhető a feszültség), de az utolsó mondatok mindent visznek… Ezt a könyvecskét is nagyon-nagyon szerettem.

Monica Hesse: A kék kabátos lány

Az egyik legnagyobb nem magyar írós kedvenc A kék kabátos lány, amit még idén nyáron sikerült elolvasnom, tehát a legújabb olvasmányom ebben a témában. A Tilos az Á Könyvek gondozásában jelent meg, és hasonlóan az előző kettőhöz, ez is ifjúsági berkekben mozog. Ennek ellenére egy nagyon különleges regényről beszélünk, amelyben egyáltalán nem a romantikus szál van a középpontban, sőt… Nem spoilerezek, de megéri elolvasni azoknak is, akik az LMBT témában mozognak…. Egyébként Amszterdamban játszódik, szóval már a helyszín sem mondható átlagosnak, a rejtély pedig egyszerre borzasztó és meglepő.

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Annek ellenére, hogy ez a könyv is nagyon-nagyon tetszett, talán ebben éreztem egyedül a giccset meg a hatásvadászatot. Viszont szerintem A csíkos pizsamás fiú történetét is érdemes elolvasni, már csak azért is, mert egy nyolcéves fiú szemein keresztül láthatjuk a háborút, akinek az apja ráadásul egy magas rangú náci…

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Ez a regény abból nagyon, de nagyon különleges, hogy nem a náci oldalról közelíti meg a 2. világháborút, hanem a szovjet oldalról, amely ugyanannyira borzasztó volt, csak ez már kevésbé közismert nézőpont… Épp ezért nem lett ennek a posztnak a címe, hogy Top 5 kedvenc könyvem Auschwitzról és a náci haláltáborokról, mert ezt a regényt is mindenképp ide szerettem volna sorolni. Ruta Sepetys egy igazán tehetséges író, és egy nagyon tanulságos könyvet kaptunk ezzel a regénnyel, élethűen bemutatva minden egyes borzalmat a másik oldalról is.

És hát mivel is zárhatnám ezt a posztot, ha nem az auschwitzi videómmal? Elárulom, hiába a drámai zene, egyáltalán nem sikerült átadnom azt a szörnyűséget, ami ott ment pár évtizede….

Reklámok

Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia

Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…

Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni… Continue reading “Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia”

Újabb kedvenc magyar írót avattam

Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.

Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.

győridani-szabadlabon
Ez a srác tiszta Győri Dani… legalább is én így képzelem el őt

Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz. Continue reading “Újabb kedvenc magyar írót avattam”

Egymás után halnak meg az érettségizők Gulyás Péter könyvében

A Könyvmolyképző Kiadó tavaly év végén megjelent thrillere egy filozófiatanár gondolataiba enged betekinteni egy nagyon megrázó és kifacsaró történetbe csomagolva. A középiskolai részmunkaidős tanár épp filozófiából készül érettségiztetni három diáklányt, de az egyik előző nap meghal, a másik pedig az érettségi napján eltűnik, és csak a tőle érkező óránkénti SMS az egyetlen nyom, mely marad utána. Abban pedig világosan közli, hogy felvágja az ereit. Csupán a harmadik lányt sikerül leérettségiztetnie, és miután ez megtörténik, a maga módján, különböző módszereket bevetve elkezdi keresni azt a pendrive-ot, amely a rejtély kulcsa. Így bontakozik ki ez a történet, mely már önmagában is nagy izgalmakat sejtet, azonban mindez eltörpül az igazi borzalmak mellett.

Az író nemcsak egy egyedi történettel rukkolt elő, de ezt olyan szinten tette, hogy nem lehet belekötni. Se a stílusba, amely nem túlzó, és nem is túl sok, mégis pofon vág a maga nemes egyszerűségével, és érces, különös hangulatba hoz minden egyes mondatával. Se a mondanivalóba, mely bár nem mindig egyértelmű, és lehet is rajta vitatkozni, de pont ez a nagyszerű benne. És se a humorba, mely még a legsötétebb pillanatban is ott van, csak meg kell látni, vagy éppen nyitottnak kell lenni rá. Continue reading “Egymás után halnak meg az érettségizők Gulyás Péter könyvében”

A nagy borítóleleplezés: így néz ki az új Ambrózy báró-kötet és a Mindörökké várni

Ó, hogy én már mennyire vártam az új Ambrózy báró esetei sorozat Könyvhétre megjelenő kisregényének a borítóját! Mert igazak a hírek, Böszörményi Gyula idén is kedveskedik nekünk egy kiegészítő kötettel a Könyvhétre, ezúttal ez lesz a három és feledik rész. De hogy ne ilyen szimplán ugorjunk bele ebbe a borítóleleplezésbe, nemcsak az új Ambrózy-kötet borítójáról hull le a lepel, hanem egy plusz meglepetésről is. Az én lelkem meg örömében bukfencet hány.

Aki még nem ismerné a szerzőt:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.

Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.

Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

És akkor lehull a lepel a Bitó és borostyánról:

Continue reading “A nagy borítóleleplezés: így néz ki az új Ambrózy báró-kötet és a Mindörökké várni”