Világirodalmi és magyar klasszikusok

Klasszikusok, melyeket utáltam

Klasszikusok, melyeket imádtam

Klasszikusok, melyeket el szeretnék olvasni az életem folyamán

2017 könyves csalódásai

Sajnos a csalódást 2017-ben sem tudtam elkerülni könyves téren, viszont szerencsére sokkal kevesebb volt, mint az előző években. Mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy kevesebbet olvastam, és kevesebbszer is kísérleteztem a komfortzónám feszegetésével, azonban így is akadt pár rossz élmény. Na de mely könyvek is ezek?

Lucinda Gray: Az aranykalitka

Hatalmas csalódás mindjárt tavaly év elejéről. Annyira próbáltam szeretni ezt a könyvet, és sokat is vártam tőle, de nagy bukta az egész. A történet semmitmondó, középszerű, de ami a legrosszabb, hogy annyira kiszámítható a rejtélyszál, hogy én szégyelltem magam az írónő helyett is. Nem mondom, jól indult az egész sztori, de így elrontani az ígéretes kezdetet… Talán a nagyon tinik, azaz a 13-14 évesek körében még elmegy, akik még kevesebb olvasási tapasztalattal rendelkeznek, de nem hiszem, hogy tudna ez a könyv szórakoztatni egy felnőtt, vagy akár egy majdnem felnőtt embert.

Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott.

Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia

Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…

Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni…

Újabb kedvenc magyar írót avattam

Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.

Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.

Ez a srác tiszta Győri Dani… legalább is én így képzelem el őt

Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz.