Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…
Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni…
Mikor az első könyvet olvastam, akkor jött a rádöbbenés, hogy ez bizony nem piskóta. Politikát belevinni egy magyar erotikus regénybe úgy, hogy egyszerre legyen összeszedett és tele csavarokkal? Jelentem, sikerült. Tavaly májusban ki is fejtettem ezt egy bejegyzésben, melyet rengetegen el is olvastatok.
És most itt vagyunk a finisben, mindenki arra kíváncsi, vajon sikerült-e legyőzni minden lehetetlennek tűnő akadályt, és boldog vége lett-e a két főszereplő kapcsolatának. Ezt persze nem árulom el. Annyit viszont igen, hogy csavarokból, intrikákból bizony ez a rész jeleskedett a legeslegjobban. De vajon meddig lehet csavarni egy sztorit?
Bevallom, engem már egy szimpla, romantikus sztori nagyon untat, és pont emiatt imádtam annyira, hogy egy alapból romantikus-erotikus történetet ily módon tettek izgalmassá. És ami a legjobb benne, hogy elcsépelt karakterek helyett – amely a műfajra oly jellemző -, viszonylag egyedi szereplőket kaptunk. Ezen még így, az utolsó részben is megdöbbentem.
Aki olvasta a második könyv végét, tudja jól, ebben az utolsóban minden megtörténhet. És az benne a szép, hogy minden meg is történik…
LAPOZZ könyves blog 