Népszerű regények legelső mondatai

Annyira imádtam a múltkori posztot, amelyben a regények utolsó mondatait gyűjtöttem össze, hogy meg kellett csinálnom a folytatást is. De ezúttal nem a többi regény utolsó mondatát, hanem ugyanazok a regények első mondatát kerestem meg, és írtam ide be. Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen sok első mondat maradt meg az emlékezetemben (mert természetesen csak azokról a könyvekről írok, amelyeket jómagam is olvastam). Például itt van Paulo Coelho Tizenegy perc című műve, amit már nyolc éve, még javában gimnazistaként olvastam, mégis mikor elővettem a könyvet és megnéztem az elejét, azonnal beugrott az a nagyon ütős első mondat. A Harry Potteré szintúgy, pedig azt még fiatalabb koromban, 13 évesen olvastam. Szóval számomra nagyon izgalmas volt ez a poszt megírása, még talán izgalmasabb, mint az előző poszté. Hihetetlen, mennyire jól előrevetítik a regények első mondatai a történet további mondanivalóját.

George Orwell: 1984

“Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.”

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

“Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” Continue reading “Népszerű regények legelső mondatai”

Híres regények legutolsó mondatai

Mindig csak az első mondatokkal foglalkozunk, ha könyvekről van szó. De mi a helyzet a befejező mondatokkal? Azok is ugyanolyan lényegesek, ha nem lényegesebbek, mint a kezdeti szavak. Így most összegyűjtöttem pár általam kedvelt sikeres és népszerű regényt, na és persze az utolsó mondatait. Ha kíváncsi vagy, hogy fejeződik be az 1984 vagy a Twilight, akkor görgess tovább!

george-orwell-1984-pdf  buszkeseg-balitelet-uj-borito-pdf  janne-teller-semmi-pdf

George Orwell: 1984

“Szerette Nagy Testvért.”

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

“Darcy éppúgy szívből szerette őket, mint Elizabeth; mindketten meleg hálát éreztek irántuk, akik Derbyshire-be hozták Elizát, s ezzel lehetővé tették egybekelésüket.” Continue reading “Híres regények legutolsó mondatai”

4 író, akiktől minden évben elolvasok egy-egy könyvet

Vannak írók, akiktől minden évben elolvasok legalább egy könyvet. És nem, kivételesen nem azokról a kedvenc íróimról beszélek, akiknek jelenik meg új könyvük, és azonnal lecsapok rájuk, hanem azokról, akiket túl későn fedeztem fel, és eléggé le vagyok maradva a munkásságuk felfedezésével. Így igyekszem minden évben legalább egy könyvet (de néha többet is) elolvasni tőlük, hogy behozzam a lemaradást.

fabian_janka_kepFábián Janka

Már az előző bejegyzésemben beszéltem erről, Fábián Janka munkásságát csak két éve ismertem meg igazán, mikor is elolvastam az Emma-köteteket. Azóta tavaly olvastam A német lány című regényét, illetve idén Az angyalos házat, de még számtalan könyve csak arra vár, hogy elolvashassam. Ráadásul az írónő minden évben előrukkol új regényekkel, szóval nehéz lesz behoznom a lemaradásomat. De állok elébe, ugyanis mindenképp megéri figyelmet és időt fordítani rá.

Continue reading “4 író, akiktől minden évben elolvasok egy-egy könyvet”

Hétvégére hangolódva #11 – Halál a Níluson

poirotHölgyeim és uraim, ezen a héten az első általam olvasott Agatha Christie-könyvet mutatom be Önöknek… Na jó, hagyjuk ezt a hivatalos műmájer stílust, azért nem akkora dologról van szó. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy bizony a Halál a Nílusonnak köszönhető, hogy beleszerelmesedtem a krimik nagyasszonyába, ugyanis ez volt az első film, amit láttam, és az első könyv, melyet olvastam Agathától. Igen, jól látjátok, a filmet előbb láttam, és elárulom, hogy a film végét csíptem el, mikor kiderül, ki a gyilkos, vagyis, mikor Poirot leleplezte azt a brilliáns fondorlatot. Na, abban a pillanatban beleszerettem ebbe az egészbe, pedig egész gyerekkoromban az apukám másról sem mesélt, mint Agatha Christie zsenialitásáról, mégis ez volt az a löket, mikor tudatosult bennem. Rögtön azután leemeltem a könyvespolcról a regényt, és már olvastam is. Az meg, hogy már tudtam a nagy csattanót a végén, egyáltalán nem tette kevésbé élvezhetővé a sztorit, sőt, nagyon izgalmas volt, hogy kivételesen fordítva mentek számomra a dolgok.

Amúgy ez a regény az írónő híresebb könyvei közé tartozik, akárcsak a már bemutatott Tíz kicsi néger.  Continue reading “Hétvégére hangolódva #11 – Halál a Níluson”

Hétvégére hangolódva #2 – Tíz kicsi néger

Ezúttal a kedvenc Agatha Christie regényemet szeretném nektek ajánlani a hosszú hétvégére. Ez a regény nemcsak az én legnagyobb kedvencem a krimik koronázatlan királynőjétől, hanem egyben a legismertebb is. Aki még nem olvasott az írónőtől, az feltétlenül ezzel a könyvével kezdje, ugyanis garantáltan tetszeni fog még azoknak is, akik kicsit idegenkednek a műfajtól. A mostani felkapott történetek közül leginkább az Éhezők viadalához tudnám hasonlítani – tíz ember kap meghívást egy elhagyatott szigetre, és már megérkezésük estéjén meghal valaki, és szépen sorjában hullanak a fejek, és senki nem tudja, ki a tettes közülük, menekülni pedig nem tudnak. Minél kevesebben maradnak, annál jobban elszabadulnak az indulatok, és már senki nem bízik a másikban. Roppant izgalmas és fordulatos regény, amelyből film is készült Tíz kicsi indián címmel. A filmadaptációban nemcsak a címet változtatták meg, de a helyszínt is áttették az elhagyatott szigetről egy elszigetelt hegycsúcsra, illetve a történet vége is másként zárul. Ennek ellenére mind a könyv, mind a regény zseniális, szívből ajánlom mindenkinek.

tiz-kicsi-neger

Eredeti megjelenés: 1939
Magyar megjelenés: 1968
Kiadó: Európa

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

Continue reading “Hétvégére hangolódva #2 – Tíz kicsi néger”