Variációk az első szexre

Vannak olyan könyvek, melyek hiánypótlónak számítanak a kortárs irodalomban. Az első című antológia pont ilyen. Amikor megtudtam, hogy készül egy novelláskötet az első szexuális élmény téma köré épülve, ráadásul tizenöt nagyszerű kortárs magyar író ír különböző nézőpontokból, borzasztóan megörültem. Azonnal kíváncsi lettem, milyen történetekkel rukkolnak elő, mennyire lesznek egyediek, és miként mennek bele ebbe az igazán intim témakörbe. Szerencsére nem kellett túl sokáig várnom, lehetőséget kaptam, hogy még megjelenés előtt pár héttel elolvashassam a kötetet. És két szuszra ki is olvastam.

Tulajdonképpen már az előszó meggyőzött, de ez nem is meglepő, hiszen Nyáry Krisztián munkásságát már eddig is nagyra tartottam. Tökéletes indítója ez a novelláknak, méltó Nyáry Krisztián nevéhez, és érdekes tudnivaló számunkra. Aztán következnek a novellák, melyek tényleg minden szempontból változatosak és sokszínűek. Ebből adódóan természetesen akadtak, melyek azonnal belopták magukat a szívembe, viszont akadtak olyanok is, melyek nem igazán nyerték el a tetszésem.

Egy antológia arról a bizonyos első alkalomról

Ez az év is jól indul! Mi még fel sem ocsúdtunk a karácsonyi könyvdömpingből, de a Menő Könyvek nem pihent – ugyanis február 8-án megjelenik egy novelláskötet, amely az első szexuális élményt dolgozza fel. Bátran ki merem mondani, hogy nagyon különleges és hiánypótló könyvről van szó, amely mindannyiunkat érint. Tizenöt nagyszerű író tollából olvashatunk tizenöt különböző és felejthetetlen történetet arról a bizonyos elsőről… De hogy kik is szerepelnek pontosan az antológiában, és milyen novellával rukkoltak elő,  azt már a tartalomjegyzékből is megtudhatjuk. Vigyázat, már a címek is beszédesek lehetnek!

Az év legnagyobb könyves csalódásai

Bár 2016-nak már vége, az évzáró posztoknak azonban koránt sincs. Decemberben ugyanis nem sikerült minden ilyen bejegyzést elkészítenem a bőség zavara miatt (így is extra sok, szám szerint 17 iromány született, kattints ide, ha kíváncsi vagy rájuk). Most olyan könyveket hoztam, melyek 2016-ban csalódást okoztak valamilyen szempontból, egyszerűen mondva többet vártam tőlük, mint amit kaptam. A regények nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt, tulajdonképpen teljesen eltérő műfajban vagy stílusban íródtak. Van köztük szépirodalmi regény és botrányosnak kikiáltott könyv is. A közös bennük csupán annyi, hogy nekem nem tetszettek, pedig nagy reményeket fűztem hozzájuk.

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Erről a könyvről már sokszor, sok posztban írtam, így nem is volt kérdés, hogy biztos helye van ebben a listában is. Nem tetszett a regény felépítése, hogy nincs átívelő szál meg dramaturgia, az olvasónak maga kell kibogarászni a dolgokat, amit leginkább úgy lehet, hogy olvasás után még egyszer elolvassuk az egész regényt, és nagyon figyelünk a karakterekre meg a többi apró, háttérben elbúvó dologra. Csalódás volt ez, főleg a pozitív fogadtatása után, ráadásul eléggé felment bennem a pumpa is. 

Top 5 kedvenc borító a 2016-os olvasmányaim közül

Ha itt a december, akkor itt az ideje az évzáró, évértékelő cikkeknek. Bevallom, nekem ezek a típusú bejegyzések a kedvenceim, nem csoda hát, hogy minden évben decemberben van a legtöbb egy hónapra jutó posztom. Ma a kedvenc borítóimat gyűjtöm össze egy top 5-ös listába, de azt mindenképp el kell mondanom, hogy az idei olvasmánylistámból válogattam, tehát akadhatnak köztük nem idén megjelent regények is, ugyanis természetesen nem csak 2016-os könyveket olvastam.

5. Robert Galbraith: A selyemhernyó

A selyemhernyó még 2015-ben jelent meg, de mivel csak idén olvastam, így az idei listában van a helye. Szerintem nem kell sokat magyaráznom, miért tetszik annyira ez a borító, ugyanis nagyon jól eltalált és hangulatos színeket használtak, kicsit festményes behatást is kelt, ráadásul abszolút hozzáad a történethez ezzel a sokat sejtető benyomással.

Amikor kicseszik veled az író avagy Grecsó Krisztián Jelmezbálja

Tavaly, mikor elolvastam a Megyek utánad c. nagyon is felkapott és közkedvelt Grecsó-regényt, eléggé ki voltam bukva. Sőt, rettenetesen dühített az a fajta hímsoviniszta látásmód és üzenet, mely az egész történetet körüllengte, miszerint az egész női nem a férfiak megmérgezésére teremtetett, ráadásul egy nő csakis pinájával tud elérni valamit. Viszont hiába a negatív érzelmek, a negatív érzés is érzés, ráadásul elég intenzív ahhoz, hogy az ember ebből kifolyólag kíváncsi legyen az író többi művére. Mert azonkívül, hogy kiakasztott, bizony magába is szippantott és végig olyan érzésem volt, hogy megfojt, de közben magába kebelez, kiakaszt, mégsem tudom nem olvasni. Szóval igen, a rossz tapasztalatok ellenére is megvettem az író legújabb művét, melynek ráadásul a hátlapjára kiírt idézete is baromira megfogott, konkrétan szívembe talált, és most kivételesen jó értelemben.