Tényleg botránykönyv lenne a Barbibébi?

Eltelt már pár nap a Barbibébi elolvasása óta. Úgy tettem le a regényt, hogy ezernyi gondolat cikázott a fejemben, és tudtam jól, ha azonnal papírra vetném ezeket a dolgokat, eléggé csapongó bejegyzés születne belőle, így kellett egy kis idő a gondolataim összeszedéséhez. Elöljáróban viszont annyit elmondok, hogy meglepően pozitívat csalódtam ebben a botrányosnak kikiáltott könyvben, és a regény második felét totális élvezettel olvastam végig.

Szóval nagyon sokáig azt hittem, soha nem fogom elolvasni a Barbibébit. Hiába imádtam az összes Lakatos Levente-regényt, ettől az egy könyvétől nagyon féltem. Talán azért, mert nem akartam csalódni az íróban, talán azért, mert túl sok rosszat hallottam már erről a történetről, illetve anno én is beleolvastam az első pár oldalba, és nem nagyon győzött meg az a bizonyos erős nyitás. Ráadásul mielőtt elolvastam volna a Bomlást 2013 tavaszán, pont a Barbibébi miatt féltem belefogni a “leventézésbe”, annyira nagyon taszított ez az egész, és ezért is lepődtem meg annyira a Bomlás olvasása közben az író zsenialitásán. Na igen, az előítéletek szépen játszanak az emberben, csak az a sajnálatos, hogy még akkor is kételkedtem ebben a könyvben, mikor már olvastam az író összes többi regényét, és mindegyik egyértelműen kedvenc lett.

Fábián Janka: A német lány

MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 364
KIADÓ: Ulpius
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja, egy furcsa kislány, Rose alakjában. Rose, a hármas (magyarnémetfrancia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet? Fábián Janka hamarosan megjelenő új könyvében választ találhat a kérdésekre.

Tavaly ősszel olvastam el Fábián Jankától az Emma-trilógiát, és akkor azonnal megszerettem az írónő stílusát. Ugyanis hihetetlenül hat az érzékeinkre, és szinte faljuk az oldalakat olvasás közben, mert egyre többre és többre vágyunk. Így hát idén ősszel ismét elolvastam egy regényét, ám ezúttal is egy korai művére voltam kíváncsi. És hogy tetszett-e? Mit tagadjam, nagyon élveztem a regény minden percét. Ennek ellenére láttam a szememet majd kibökő hibáit is. 

Lakatos Levente: Aktus

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 890
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fényderül a titokra.
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Szerintem minden könyvszerető ember ismeri azt az érzést, amikor éjszaka befejez egy jó regényt, és utána annyira szárnyra kelnek a gondolatai, hogy a meg nem szűnő elmélkedések miatt csak órák múlva alszik el, majd kora reggel ugyanúgy a történet szereplőivel ébred. Számomra az Aktus jelenti a legjobb példát erre a szituációra, hiszen nemcsak a könyv remek fináléja szított bennem százezer gondolatot, hanem szinte az összes fejezet. Ez pedig nem csekélység egy kilencszáz oldalas regénytől, ugyebár.

Fábián Janka: Emma szerelme

MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 408
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?

A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.

Ez is egy OLYAN könyv. Olyan könyv, amely magába szippantott, de úgy, hogy két napig éjjel-nappal ez járt a fejemben, erről álmodtam, és majdnem minden gondolatom ekörül forgott. Néha megdöbbentett, néha elborzasztott, néha viszont már kicsit túl sok is volt. De a lényeg, hogy nem engedett el, úgy olvastatta magát, hogy alig lehetett abbahagyni. Tudjátok, mint a chips, amit ha elkezdesz enni, addig nincs nyugtod, míg a zacskóban van akár egy szem is. Az Emma szerelmével ugyanez volt, szinte erőt kellett vennem magamon, hogy ne olvassam tovább, nehogy a végén megülje a gyomromat. 

Monica Murphy: Második esély pasi

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM:  ? oldal
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Amikor már úgy éreztem, hogy kicsit pihentetnem kellene a New Adult műfaj olvasását, mert már azt hittem, hogy nem tud olyan élményt nyújtani, mint eddig, akkor került a kezembe a Második esély pasi. Természetesen az első rész miatt voltam nagyon kíváncsi rá, hiszen nemcsak remek szórakozást nyújtott, de a vége is rengeteg kérdést hagyott maga után. És most akkor be kell vallanom, ez a rész még jobban tetszett, mint az előző, pedig általában a folytatás szokott gyengébbnek bizonyulni. Hát, itt a kivétel, mely erősíti a szabályt, legalábbis nálam ez az eset a tökéletes példa.