Aki követi a blogomat, az már tudhatja, hogy mennyire imádom a francia regényeket, és legfőképpen Marie-Aude Murail könyveit. A Könyvmolyképző Kiadó a legnagyobb örömömre sorban adja ki az írónő műveit, így aztán mindig nagyon várom, hogy elolvashassam a legújabbat. A Tartós hullám idén a Könyvfesztiválra érkezett, én pedig azonnal lecsaptam rá. És vajon meglepődik-e bárki, hogy imádtam? Ugye, hogy nem.
Ismét sajnálom ilyenkor, hogy nem vagyok tíz esztendővel fiatalabb, vagy éppen miért is nem fordították már le magyarra tíz évvel korábban ezt az amúgy 2004-es regényt. Annyira jó lett volna tizenévesen ilyeneket olvasni! Hiszen az egy dolog, hogy rendkívül tanulságos, mert egy csomó fontos problémát érint, de ezenkívül olyan üzenete van a könyvnek, amit mindenkinek illene megtanulni: szembe kell menni a szülői elvárásokkal, és nem anyuka-apuka álmait kell a gyereknek megvalósítani, hanem a sajátjait.
Ebben a történetben Louis az iskolai gyakorlat miatt egy fodrászatban találja magát, ahol beleszeret ebbe a mesterségbe. Louis apja egy sikeres orvos, így a fiának bizony nem egy ilyen jövőt szán. Ebből pedig következnek a bonyodalmak, a hazugságok, és egy egészen veszélyes szituációba is torkollik ez a harc. De akkor is egy nagyon égető témába nyúlt az írónő, ugyanis rengeteg szülő próbálja a saját akaratát és álmait a gyermekeire ráerőltetni, ez pedig a lehető legrosszabb megoldás, amit tehet, hiába vezérli általában a jószándék. Marie-Aude Murail soraiból pedig burjánzik a nevelő szándékú tanítás és a kritikai felhang.
Mindeközben még ott vannak a mellékszálak, melyek szintén egy-egy fontos kérdést vitatnak meg. Lesz szó itt homoszexualitásról, nők ellen elkövetett erőszakról és mozgáskorlátozottságról. Sokaknak talán túl tömény így 170 oldalba belesűrítve ennyi minden, de ne feledjük, ez egy fiatalabb tizenéveseknek íródott ifjúsági regény, ha túl hosszúra nyújtotta volna az írónő, még kevesebb gyerek olvasná el. Én egyáltalán nem éreztem azt, hogy a rövidség a minőség rovására ment volna, kivétel az epilógusnál, mikor is túl hirtelen lett lezárva és elmesélve annyi minden. De amúgy az egész történet során szerintem pont kellő sebességgel lettek adagolva a dolgok, igazi kis tanulságos mese lett. Ez bizonyítja a már-már meseszerű végkifejlet is, ahogy az apa megbánja a bűneit és jó útra tér, minden egyéb szál pedig elrendeződik. Meseszerű sztori, de roppant értékes.
Mint mondtam, a 13-14 éves korosztály rengeteg dolgot kaphat ettől a könyvtől, de idősebbek is bátran olvashatják, hiszen nekem is tudott vidám pillanatokat nyújtani azzal a finom Murail-humorral, ami az írónőre oly jellemző. Fiatal szülőknek pedig külön kötelező, hogy ne essenek ugyanabba a hibába, mint a történet szereplői.
MEGJELENÉS: 2017
OLDALSZÁM: 168
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5
Louis tétován téblábol az életben, halálosan unja magát az iskolában. És akkor még itt van ez a kötelező gyakorlat is…
Fogalma sincs, hová menjen, de végső soron, tökmindegy, csak essen túl rajta, minél hamarabb.
Jobb ötlet híján Jómami beprotezsálja a fodrászához, végtére is a gyakornok majdnem ugyanaz, mint a tanuló. Így csöppen Louis a Maité Fodrászatba, és az illatos-párás légkörben egy új világ nyílik meg előtte.
Most már tudja, hol a helye, mi az ő útja. Ő igen, de mit szól mindehhez az iskola (amit egyre nagyobb ívben kerül) és a család, mindenekelőtt apja, a neves sebészorvos?
Egy fiúról, aki álmodni mert.
LAPOZZ könyves blog 