Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni.

A legolvasottabb könyvek Molyon

Ahogy azt már észrevehettétek, nagyon szeretem a Moly.hu-t az olvasmányaim vezetéséhez, rendszerezéséhez, új könyvek felfedezéséhez, és minden egyéb funkciója miatt, hiszen nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg egy blogger életében. Az egyik ilyen általam kedvelt funkció a legnépszerűbb könyvek listája, mely az aktuális legolvasottabb könyveket mutatja meg. Ezt viszonylag sűrűn szoktam követni, pláne régebben, mikor heti körlevélben értesültünk arról, mi volt az adott hét top 10 legfelkapottabb könyve. Viszont mindig is kíváncsi voltam, melyek azok a regények, melyeket már a legtöbb molyos felhasználó olvasott, vagyis a legolvasottabb, legtöbbet csillagozott könyvekre voltam kíváncsi. Nem olyan rég végre felfedeztem ezt a funkciót, és gondoltam, kicsit kielemzem itt a blogon.

Első hét helyen a Harry Potter-sorozat hét része.

Méghozzá részek szerint, ugyanis a legeslegtöbbet olvasott regény a Bölcsek köve, ezután a Titkok kamrája, és így tovább. Az első rész olvasottsága jelenleg (a poszt írásakor) 15 234, ami valljuk be, nem kevés, ahhoz képest, hogy egy magyar közösségi oldalon vagyunk, nem pedig egy nemzetközin, például a Goodreadsen. A Titkok kamrája 13 600-on áll, az Azkabani fogoly 12 901. A többi rész is mind tízezer felett van, a hetedik is 10 939. Azt hiszem, talán nem annyira meglepő egyikünk számára sem, hogy a Harry Potter a Molyok kedvence, és a legtöbb magyar olvasó ember egyik fő vesszőparipája.

Miért tértem vissza a papírkönyvhöz? E-book vs. papír újra kivesézve

Még a könyvesblogolásom kezdetekor írtam egy bejegyzést arról, mennyivel jobb, praktikusabb elektronikus könyvet olvasni, mint papírt. Akkor éppen bele voltam szerelmesedve a Kindle-mbe, akivel mély és érzelmes viszonyt ápoltam, ha olvasásról volt szó. De azóta eltelt csaknem négy esztendő, és sokminden megváltozott. Változtak a trendek, változtam velük együtt én is. És azóta az e-ben történő olvasás már nem csoda, inkább csak gyakorlatias megoldás. De hogy miről is van szó pontosan…

A négy évvel ezelőtt írt posztomat ide kattintva megtekintheted.

2013-ban, mikor elkezdtem blogolni, akkor élte az elektronikus olvasás a fénykorát. Trendi volt a Kindle, és ezzel együtt reflektorfénybe került a többi e-book reader is. Na meg megjelentek az e-könyveket árusító webáruházak, és egyre több kiadó kezdett ily módon is könyveket kiadni. Ezzel együtt természetesen az illegális piac is felvirágzott. Jöttek a harcok a pdf-könyvekkel, mely bár azelőtt is jelen voltak, csak az e-readerek belépésével sokkal “olvasóbarátabbak” lettek a pdf-ek, hiszen nem kellett a számítógép képernyőjén kifolyatni velük az ember szemét. Szóval egy egészen szép kis háború folyt egyrészt az illegális letöltésekkel kapcsolatban, másrészt a papír vs. ebook közt. Mindenki megmondta a tutit (köztük természetesen én is), hogy melyik a jobb, miért így, miért úgy, satöbbi. Persze azt nagyon kevesen látták meg, hogy tulajdonképpen tökéletesen megfér egymás mellett a kettő, megvannak mindkettőnek az előnyei és a hátrányai, és lényegében egészen más élményt nyújtanak, na meg egy kissé más célt is szolgálnak.

Ó, Magyar, te édes!

Szeretlek szívvel, szeretlek lélekkel. Szeretlek te drága, édes anyanyelvem!

Mert miattad lettem az, aki vagyok. Miattad lettem a betűk, a szavak szerelmese, a nyelvi játékok bájolója, az olvasás csodálója. Imádom a csengésed, a változatosságod, a rímeid, a gyakran használt E betűd. Mindenestül a tiéd vagyok. Nélküled én nem is létezem, te pedig nem léteznél nélkülem.

Ünneplünk – négyéves a blog!

Aki követ Facebookon, az láthatta, hogy már hetek óta készülök erre a napra, mert hát nem mindennapi a mai. Ugyanis négy, azaz NÉGYéves lett a blog, ami azt hiszem, már szép hosszú idő így az online berkekben, hiszen itt minden olyan gyors és rohanó és a pillanatnak élő… De igen, ma négy éve, hogy létrehoztam ezt a blogot, ami azért vicces, mert már nem emlékszem rá, hogy pontosan miként is történt (pedig én híres vagyok arról, hogy minden hülyeséget megjegyzek, hát ezt a fontos mérföldkövet pont nem). Szóval arra emlékszem, hogy másodéves egyetemista voltam, túl voltam egy nehéz vizsgaidőszakon, és egy többéves olvasási krízisen (igen, kábé az érettségi évétől kezdve alig olvastam évi két-három könyvet, totál más dolgok kötötték le akkoriban a figyelmem). Aztán hirtelen újra elkezdett érdekelni az olvasás, és láttam, hogy vannak kifejezetten erre specializálódott blogok. Itt homályos a történet, hogy aztán pontosan hogyan is nyitottam meg ezt az oldalt, de arra még emlékszem, hogy egy kora reggeli evolúciós biológia előadáson erről filozofáltam magamban, és aztán valahogy meg is valósult a blog, viszont csak hetekkel később, márciusban kezdtem el hirdetni, mikor már megvolt pár bejegyzésem. Onnantól kezdve pedig egy egész szép dologgá nőtte ki magát… :-)