Ifjúsági magazinok régen

Tudom, tudom. Nem igazán könyves téma, de valahogy azért mégiscsak ehhez kapcsolódik, hiszen a magazinolvasás is olvasás, én pedig régen, tinikoromban a könyveken kívül ezeket is szívesen olvastam. Főleg, mikor még nem igazán volt internet, vagy ha volt is (nekünk pont 2004 őszén lett beszerelve a régi modemes-tárcsázós-csigalassú fajta), akkor még nem terjedtek el az igazán jó tartalmak, senki nem írt blogot, nem léteztek hírportálok, szóval még leginkább magazinokból tájékozódtunk. Ezeket az újságokat pedig gondosan elraktam a szekrény mélyére, hogy megőrizzem az idősebb énemnek is. És milyen jól tettem!

Még javában nyár volt, mikor előkotortam ezeket a magazinokat a szülői házban, aztán felcipeltem őket az albérletbe, hogy majd csinálok belőlük videót. De végül itt is a szekrényben landoltak. Pár hete viszont ismét a kezembe kerültek, és láss csodát, végül tényleg kedvet kaptam mélyebben belevetni magam, és nosztalgiázós videót készíteni. IMÁDTAM! Tényleg nagyon jó volt visszarepülni kicsit az időben, milyen is volt, mikor én voltam 12-13 éves… Talán pár mostani tinit érdekelhet, milyen is volt abban az időben tinédzsernek lenni, mikor is ők születtek. A velem egykorúak meg velem együtt nosztalgiázhatnak a trapézgatyák, hegyesorrú csizmák korában, és hogy milyen is volt még ezekből a magazinokból tájékozódni a szexualitásról :)

Reklámok

Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni. Continue reading “Miért nem írok már könyvértékeléseket?”

A legolvasottabb könyvek Molyon

Ahogy azt már észrevehettétek, nagyon szeretem a Moly.hu-t az olvasmányaim vezetéséhez, rendszerezéséhez, új könyvek felfedezéséhez, és minden egyéb funkciója miatt, hiszen nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg egy blogger életében. Az egyik ilyen általam kedvelt funkció a legnépszerűbb könyvek listája, mely az aktuális legolvasottabb könyveket mutatja meg. Ezt viszonylag sűrűn szoktam követni, pláne régebben, mikor heti körlevélben értesültünk arról, mi volt az adott hét top 10 legfelkapottabb könyve. Viszont mindig is kíváncsi voltam, melyek azok a regények, melyeket már a legtöbb molyos felhasználó olvasott, vagyis a legolvasottabb, legtöbbet csillagozott könyvekre voltam kíváncsi. Nem olyan rég végre felfedeztem ezt a funkciót, és gondoltam, kicsit kielemzem itt a blogon.

Első hét helyen a Harry Potter-sorozat hét része.

Méghozzá részek szerint, ugyanis a legeslegtöbbet olvasott regény a Bölcsek köve, ezután a Titkok kamrája, és így tovább. Az első rész olvasottsága jelenleg (a poszt írásakor) 15 234, ami valljuk be, nem kevés, ahhoz képest, hogy egy magyar közösségi oldalon vagyunk, nem pedig egy nemzetközin, például a Goodreadsen. A Titkok kamrája 13 600-on áll, az Azkabani fogoly 12 901. A többi rész is mind tízezer felett van, a hetedik is 10 939. Azt hiszem, talán nem annyira meglepő egyikünk számára sem, hogy a Harry Potter a Molyok kedvence, és a legtöbb magyar olvasó ember egyik fő vesszőparipája. Continue reading “A legolvasottabb könyvek Molyon”

Miért tértem vissza a papírkönyvhöz? E-book vs. papír újra kivesézve

Még a könyvesblogolásom kezdetekor írtam egy bejegyzést arról, mennyivel jobb, praktikusabb elektronikus könyvet olvasni, mint papírt. Akkor éppen bele voltam szerelmesedve a Kindle-mbe, akivel mély és érzelmes viszonyt ápoltam, ha olvasásról volt szó. De azóta eltelt csaknem négy esztendő, és sokminden megváltozott. Változtak a trendek, változtam velük együtt én is. És azóta az e-ben történő olvasás már nem csoda, inkább csak gyakorlatias megoldás. De hogy miről is van szó pontosan…

A négy évvel ezelőtt írt posztomat ide kattintva megtekintheted.

2013-ban, mikor elkezdtem blogolni, akkor élte az elektronikus olvasás a fénykorát. Trendi volt a Kindle, és ezzel együtt reflektorfénybe került a többi e-book reader is. Na meg megjelentek az e-könyveket árusító webáruházak, és egyre több kiadó kezdett ily módon is könyveket kiadni. Ezzel együtt természetesen az illegális piac is felvirágzott. Jöttek a harcok a pdf-könyvekkel, mely bár azelőtt is jelen voltak, csak az e-readerek belépésével sokkal “olvasóbarátabbak” lettek a pdf-ek, hiszen nem kellett a számítógép képernyőjén kifolyatni velük az ember szemét. Szóval egy egészen szép kis háború folyt egyrészt az illegális letöltésekkel kapcsolatban, másrészt a papír vs. ebook közt. Mindenki megmondta a tutit (köztük természetesen én is), hogy melyik a jobb, miért így, miért úgy, satöbbi. Persze azt nagyon kevesen látták meg, hogy tulajdonképpen tökéletesen megfér egymás mellett a kettő, megvannak mindkettőnek az előnyei és a hátrányai, és lényegében egészen más élményt nyújtanak, na meg egy kissé más célt is szolgálnak. Continue reading “Miért tértem vissza a papírkönyvhöz? E-book vs. papír újra kivesézve”

Ó, Magyar, te édes!

Szeretlek szívvel, szeretlek lélekkel. Szeretlek te drága, édes anyanyelvem!

Mert miattad lettem az, aki vagyok. Miattad lettem a betűk, a szavak szerelmese, a nyelvi játékok bájolója, az olvasás csodálója. Imádom a csengésed, a változatosságod, a rímeid, a gyakran használt E betűd. Mindenestül a tiéd vagyok. Nélküled én nem is létezem, te pedig nem léteznél nélkülem.

Continue reading “Ó, Magyar, te édes!”