Az év legnagyobb könyves csalódásai

Bár 2016-nak már vége, az évzáró posztoknak azonban koránt sincs. Decemberben ugyanis nem sikerült minden ilyen bejegyzést elkészítenem a bőség zavara miatt (így is extra sok, szám szerint 17 iromány született, kattints ide, ha kíváncsi vagy rájuk). Most olyan könyveket hoztam, melyek 2016-ban csalódást okoztak valamilyen szempontból, egyszerűen mondva többet vártam tőlük, mint amit kaptam. A regények nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt, tulajdonképpen teljesen eltérő műfajban vagy stílusban íródtak. Van köztük szépirodalmi regény és botrányosnak kikiáltott könyv is. A közös bennük csupán annyi, hogy nekem nem tetszettek, pedig nagy reményeket fűztem hozzájuk.

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Erről a könyvről már sokszor, sok posztban írtam, így nem is volt kérdés, hogy biztos helye van ebben a listában is. Nem tetszett a regény felépítése, hogy nincs átívelő szál meg dramaturgia, az olvasónak maga kell kibogarászni a dolgokat, amit leginkább úgy lehet, hogy olvasás után még egyszer elolvassuk az egész regényt, és nagyon figyelünk a karakterekre meg a többi apró, háttérben elbúvó dologra. Csalódás volt ez, főleg a pozitív fogadtatása után, ráadásul eléggé felment bennem a pumpa is. 

Történet egy időutazó fiúról, aki meg akarja menteni szerelmét

Léteznek az életemben olyan dolgok, amiket egyszerűen csak úgy hívok, hogy a szívem csücskei. Ilyenek például az időutazós történetek, ami a Vissza a jövőbe című film óta nálam abszolút telitalálat. Pontosabban a Vissza a jövőbe trilógia a telitalálat, mert azóta se találtam még egy olyan izgalmas, érdekes, szórakoztató, bámulatos, lelket melengető időutazós sztorit, mint ez. Ezért is vettem kézbe Julie Cross Förgeteg című kötetét, ami ugye ezzel az időutazós fő történetszállal lett beharangozva mindenhol, hátha megközelíti Marty kalandjait. Viszont sajnos azt kell, hogy mondjam, ez a regény bármennyire is túlhypolt, számomra kisebb csalódásnak bizonyult.

Az a legnagyobb bajom a történettel, hogy rengeteg lehetőség rejlett benne, amit nem használt ki az írónő. Azt hittem, ez a téma önmagában már telitalálat, de vannak akik nem élnek a lehetőségekkel, vagy csak nem elég tehetségesek, hogy átadják, amit akarnak. Számomra Julie Cross bizony nem találtatott elég tehetségesnek, vagy csak túlzottan amatőr volt, mikor megírta ezt a regényét. Érezhető volt a kapkodás, hogy nem tudtam mélyen belemerülni abba a világba, amit elénk próbált tárni, továbbá nagyon gyorsan történtek az események, tényleg sokszor nem értettem, hogy most akkor mi is van.

Cover Reveal! Julie Cross: Tempest – Förgeteg

Hosszú szünet után újra borítóleleplezős poszt a blogon! Ennek örömére egy igazán jó kis könyvet hoztam nektek, mely nem más, Julie Crosstól a Tempest c. regény, melyet már – reményeim szerint – jó sokan vártatok. Az az érdekes, hogy az én figyelmemet is felkeltette a történet, bár ne csodálkozzunk, egy időutazós sztori mindig is a szívem csücske lesz, hiszen nagy Vissza a jövőbe-fan vagyok.

Az írónőről

Julie Cross a New York Times és Usa Tuday bestseller írónő elsősorban a New és Young Adult műfajában alkot, legsikeresebb művei a Tempest sorozat és a Letters to Nowhere széria. Julie Illionisban él férjével és három gyermekével. Korábban tornász volt, sőt, edzősködéssel is foglalkozott, a sportért pedig máig bolondul, manapság viszont inkább a hosszútávfutást részesíti előnyben. Olvasni is szeret ám, hetente több YA és NA regényt elolvas.
Mindemellett Cross elképzelt tengerparti nyaralások kitalálója, a közép-nyugati bipoláris időjárás túlélője, lófarok és edzőcipő függő, sőt, egy újraélesztő-igazolvány tulajdonosa, igaz, már éppen lejárt, de a tudását nem veheti el senki!

És akkor lehull a lepel a borítóról: