A legviccesebb idézetek a Bexi-sorozatból

Pénteken megjelent az Egyszer, azaz a Bexi-sorozat zárókötete. Mint ahogy azt már többször is említettem, eléggé vegyesek az érzéseim az egész sorozattal kapcsolatban, ugyanis amilyen ígéretesen indult, annyira kifulladt számomra a közepe körül. Vagy csak én untam rá Leiner stílusára? Ki tudja. Mindenesetre voltak azért szép emlékeim is, és ezekről szeretnék megemlékezni ebben a posztban. Ugyanis összegyűjtöttem a legviccesebb idézeteket az első négy részből, olvassátok el, és nosztalgiázzatok kicsit velem.

Forrás: leinerlaura.hu

– Kuss már, Barack!
– Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből.

***

– Mi van veled, meghülyültél? – pillantott rá Körte.
– Relaxáltam – közölte Márk rekedten.
– A fiúk Xbox-szal relaxálnak – vett el egy baklavát, és az egészet benyomta a szájába, miközben sebességbe váltott, és elindultunk.
– Hát – ingattam a fejem –, Márk inkább a köntösömben flangált valami pakolással.
– Baszki, otthagylak egy éjszakára három nővel, és te is azzá válsz? – röhögött fel Körte teli szájjal.
– Hé! – háborodott fel Márk. – Azt mondta az orvos, hogy pihennem kell – védekezett, szerintem bénán.
– Pihenni, vagyis sokat feküdni és teát inni – csúsztam középre, hogy a két első ülés közé behajolva részt tudjak venni a beszélgetésben.
– Ja, azt nem mondta a doki, hogy női köntösben uborkás pakolást tegyél a szemed alá – tette hozzá Körte.
– Mangós volt! – helyesbített Márk sértetten, belőlünk meg kitört a röhögés.

***

– Értem. Betty. Ipszilonnal a végén. Tegeződjünk – nyújtotta a kezét, mire a menedzserem hanyagul megrázta, és bemutatkozott.
– Köszönöm. Körte. E-vel a végén.

***

– Mi a sorozat címe? – érdeklődött Lili.
– Corazón, mi amore, mittomén’ – legyintett Körte.

***

– Megkérdezzem, miért szállt be az autómba három Mikulás, és a ribijük? – fordult felém Körte értetlenül. – Gyerek, mi az isten van rajtad?
– Ők voltak – mutattam hátra ösztönösen.
– Mér’? Dögös, nem?
– Idióták! – fordult hátra Körte idegesen. – A BPRP Records szaloncukrait visszük kisiskolásoknak, miért néz ki úgy a gyerek, mint egy decemberi prosti?

***

– Nem akarok beleszólni – hajolt oda hozzánk Körte. – De a gombászsrác üzent, amíg a mosdóban voltál, hogy majd hívd vissza.
– Rendben – bólogattam hevesen, Márk pedig rezzenéstelen arccal nézett ránk.
– Milyen gombász? Mi van?
– A gyerek nem mesélte? A napi erdei sétája közben összefutott azzal az izmos felsőtestű gombászfiúval, akivel aztán napi szinten… gombászott – improvizált Körte, én pedig minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam. .
– Na menjetek a francba – dőlt hátra Márk. – Ne szívassatok már, BAZ megyében mindenki ki van gyúrva, és a téli hónapban félmeztelenül pakol bálát vagy gombászik? Hagyjatok a hülyeségetekkel – legyintett Márk, belőlünk meg kiszakadt a nevetés.

***

– Már látom is a plakátot – meredt maga elé teljesen elkalandozva. – Nagy Márk – Nélküled . Óriásmolinón – vázolta a terveket.
– Mi miért nem kapunk molinót? – háborodott fel Puding.
– Azért fiam, mert te a kakaós csigákról énekelsz három éveseknek – vágta rá azonnal a kiadó tulajdonosa.
– Mákos guba – javította ki Pepe.
– Felőlem akár tejszínhabos meggyes rétes is lehet – dünnyögte Balogh.

***

– Ohó! Mit látnak szemeim? – kérdezte vigyorogva. – Mi van, Hullócsillag, lehullottál? – fordult Márk felé rosszindulatúan.
– Tudhatnál mindenről, ha nem Késtél volna – felelte Márk frappánsan.

***

– Na, mit szólsz? Mindjárt kiugrom az ablakon, annyira örülök! – lelkesedett Körte.
– Hát azt azért inkább ne – javasoltam.

***

– Ne kacsingass már idegenekre, mert valaki le fog ütni.
– De ez a védjegyem! – hőbörgött Márk.
– A MŰSORBAN! – ordítottunk rá egyszerre.
Elhoztuk Mauglit egy plázába. Óriási élmény.

Hírdetés