Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre (Szigor 1-4)

MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 338
KIADÓ: Libri Kiadó
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?
Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.
Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?
Az Aranykönyv-díjas Lakatos Levente a Bomlás, a Szeress jobban!, és számos egyéb sikerkönyv szerzője eddig e-könyvben kiadott népszerű sorozata vadonatúj részekkel kiegészítve végre papírkötésben is a rajongók kezébe kerülhet.
Figyelem, a politikai zsarolással, érzelmi játszmákkal és buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!

Nehéz dolog erről a könyvről írnom bejegyzést, ugyanis hiába támadt nagyon sok gondolatom olvasás után, szinte mind spoileres vagy valamilyen szinten a csattanó(k)hoz kapcsolódik. Ez egy tipikusan olyan regény, amit nem szívesen mesélek el senkinek, mégcsak részleteket sem, mert mindenki megérdemli, hogy saját maga élje át azt a varázst, amit ez a történet nyújt. És még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez egy szimpla erotikus regény, elmondom, hogy egyáltalán nem. Ez jóval túlmutat az erotikán, vagy a romantikán, mert itt egy hatalmas politikai játszma veszi kezdetét, amely aztán bárhogy végződhet.

A harmadik e-könyv borítója

Mikor elkezdtem olvasni, jómagam is azt hittem, hogy egy lájtos erotikus regényt kapunk csipetnyi Lakatos Levente-féle izgalommal fűszerezve. Ó, de mekkorát tévedtem! Az igencsak bizsergető kezdést követően hirtelen már egyáltalán nem az erotika játszott főszerepet, hanem azok az ármánykodások, kavarások, politikai játszmák, személyes harcok, melyek a regényt az utolsó oldalig izgalmassá, letehetetlenné tették. Arról nem is beszélve, hogy mindez mennyire profin volt tálalva. Az író rettentően ért ahhoz, hogy nagyon körültekintően bemutassa a szereplők viszonyát, érzéseit, meglátásait egy-egy adott szituációhoz, és ezek a széles látókörű meglátások érzelmi és értelmi vitát indítanak az olvasóban is. Emiatt jómagam nagyon lassan haladtam az olvasással, szinte minden mondatnál leragadtam, mert meg kellett rágnom, át kellett gondolnom. Viszont a könyv nem hosszú, emiatt nem is éreztem azt, hogy túl lenne írva, inkább lényegre törő és szókimondó Ezenkívül – ahogy már azt az előző könyvei értékelésénél is írtam – Levente nagyon széles szókinccsel van megáldva, pironkodva bevallom, nekem is idegen volt pár szó, melyet előszeretettel használt. De ami az egészben a legeslegszebb, hogy a dramaturgiai ív maga volt a tökéletesség, hiszen nemcsak az egyes e-könyv részeknek volt nagyon izgalmas befejezésük, de magának az egész könyvnek, hiszen a legnagyobb arculcsapás az utolsó oldalakon történt.

A negyedik e-könyv borítója

A főszereplők számomra szimpatikusak voltak, Szigor tényleg bugyinedvesítően szexi pasi. Ráadásul nagyon komplex és izgalmas karakter, rendkívül eszes és férfias, ezenkívül őszinte és egyenes. Tényleg tökéletes férfi minden szempontból, a legjobb könyves álompasik közé sorolandó. Liza ugyancsak egy érdekes személyiség, aki minden múltban elkövetett hibája ellenére is tökéletesen szerethető, emellett remek párost alkotnak Igorral a játszmázások közepette. A szívem csücske Sándor, aki bár nem kapott túl sok szerepet, mégis az egész történet kulcsfigurája, ezenkívül pedig egy nagyon imádnivaló, jólelkű karakter. Voltak azonban klisésebb szereplők is, ilyen volt a tipikusan buta libának beállított Barna Veronika, vagy a pajzán gondolatú és igencsak szókimondó “legjobb barátnő” Éva. Akiről pedig szívesen olvasnék még többet a következő részekben, az Adél, Olivér barátnője, aki csak egy jelenet erejéig szerepelt, mégis a szívembe zártam, és kíváncsian várom, mit lehetne belőle kihozni.

Ha kíváncsi vagy a második kötetre, kattints IDE.

Ugyan megvoltak a maga apró hibái, mégis azt mondom, ez a legjobb, legeredetibb, legötletesebb Lakatos Levente-regény, amit olvastam. És bárki, aki esetleg amiatt nem szeretné elolvasni, mert egy lagymatag erotikus történetre számít, az nyugodtan félreteheti az előítéleteit, mert bár az év erotikus könyvének mondják, mégis ez ennél sokkal, de sokkal több, bonyolultabb, felkavaróbb, elgondolkodtatóbb, fordulatosabb. Számomra legalábbis mindenképp.