Újabb kedvenc magyar írót avattam

Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.

Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.

Ez a srác tiszta Győri Dani… legalább is én így képzelem el őt

Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz.

Nincsenapám, seanyám…

…seistenem, sehazám. Vagy valami ilyesmi.

Egy dolgom azonban van: egy jó könyvem. Na jó, nekem szerencsére mindenből kijutott, de nem mindenki lehet ilyen áldott helyzetben. Szabó Borbála könyve pedig ezt kívánja bemutatni.

Adott egy olyan könyvcím, amire azonnal felkapod a fejed. Először is azért, mert minden magyar tudja a közismert verset, másrészt amúgy is elég erős mondanivalója van ennek a pár szónak (tudjuk jól, az eredeti költőt még ki is csapták az egyetemről emiatt). De ha elolvasod a könyvet, mindez újabb értelmet nyer. Hirtelen most jómagam sem tudok ennél jobb regénycímet felhozni, egyszerűen odacsap rendesen. És bár a borító nem tűnik túl esztétikusnak így első látásra, azonban jobban megnézve, azt is rendesen odatették. Végül is egy emberi alak néz vissza ránk, közben kiderül, hogy az az emberi alak a főszereplő lány szobája. Furán hangzik ez így, de hát nézz rá a könyvre, és meglátod :)

Telenovella, casting és egy magyar ifjúsági regény

Elképzeltétek már, milyen lehet egy sorozat tinisztárjává válni egyik percről a másikra? Ugye ti is álmodoztatok már erről? Bevallom, én 13 évesen nemcsak, hogy álmodoztam, de bele is írtam magam az egyik kedvenc argentin szappanoperám forgatókönyvébe, annyira szerettem volna az ottani kitalált karakterek közé tartozni. Nos, ha hozzám hasonlóan szeretitek ezeket a dolgokat, akkor Szirmay Ágnes könyvét nektek találták ki. Ebben az ifjúsági regényben ugyanis valóra válik minden álom: két főszereplőnk, Viru és Dé hétköznapi 16 évesekből hirtelen az ország legnézettebb sorozatának tiniszínészeivé válnak.

Imádom a kortárs magyar ifjúsági regényeket, és elképesztően örülök, hogy mostanság ez a műfaj a virágkorát éli, és jobbnál jobb könyvek jelennek meg a magyar piacon. Egyet viszont nagyon sajnálok, hogy nem tízévvel előbb jött ez a hullám, mert akkor nemcsak Meg Cabot könyveit olvastam volna, hanem hazai tájról is tudtam volna csipegetni. Így viszont kénytelen vagyok jócskán felnőtt fejjel bepótolni az elmaradást, s míg az amerikai Young Adult irodalomtól egyre inkább kezdek irtózni, úgy szeretem meg a magyar ifjúsági regényeket. 

4+1 dolog, amiért el kell olvasnod Kemény Zsófi könyvét

Van egy nagyon különleges könyv egy nagyon különleges és piszkosul fiatal lány tollából. Igen, Kemény Zsófi Én még sosem című regényéről beszélek, amely számomra nagyon vegyes érzéseket hozott, hiszen úgy éreztem, hogy nekem írták, csak éppen nagyon rossz időben sikerült elolvasnom. Épp ezért nem tudtam felhőtlenül rajongani érte, bármennyire is a szívemcsücske lett ez a regény. De nagyon szeretném, hogy Ti olvassátok, ezért összegyűjtöttem nektek 4+1 dolgot, amiért mindenképp érdemes időt szánni Kemény Zsófi első megjelent könyvére.

1. Az egyedi hangulat

A regény legnagyobb pozitívuma egyértelműen az a különleges hangulat, mely az egész történetet körbelengi. A szerző ugyanis a hangsúlyt leginkább az érzésekre, gondolatokra fekteti, maga a történet nem mondható annyira csavartnak vagy izgalmasnak, de pont ez benne a csodálatos. Már az első pár oldal után tudtam, ez az a regény, amit nekem találtak ki, annyira az én stílusomat képviseli ez a kissé elvont, merengős, depresszív, útkeresésről szóló sztori.