Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni.

Mutasd meg magad!

Mivel tudom, hogy sokan foglalkoznak írással, ezért hát én is megosztom ezt a nagyon jó ötletnek tartott eseményt, hogy minél több emberhez eljusson:

Szeretettel meghívunk az Athenaeum Kiadó minden szerzőjelöltjét a kiadó kézirat-prezentációs délutánjára, a gödi Ilka csárdába!

Miért érdemes eljönni? A pályakezdő alkotók hamar szembesülnek a rendkívül éles versennyel. Számtalan kézirat érkezik be naponta egy kiadóhoz, szinte képtelenség igazán kitűnni a tömegből, még egy igazán figyelemfelkeltő pályamunkával is. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes kincsek rejlenek a beérkező művek hatalmas csoportjában, és feltett szándékunk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, kiemeljük, publikációhoz segítsük.

Készíts művedből egy 5 perces és egy 10 perces (akár multimédiás tartalommal támogatott) kiselőadást! Gyere el az Athenaeum Kiadó szerzőválogató délutánjára, és győzd meg a kiadó szakembereit, hogy tiéd a legméltóbb, az olvasók figyelmére leginkább érdemes kézirat!

Néhány dolog rólam, amit nem tudtál

Mivel ma töltöttem be hivatalosan is a 21. életévemet, úgy gondoltam, illendő lenne egy személyesebb poszttal készülnöm mára. Így néhány pontban összefoglalok pár dolgot magamról, a blogról, az olvasásról és az írásról.

Én is írok ám

Nyolcéves koromban kezdtem el írni köszönhetően egy regénynek, amely nagy hatást gyakorolt rám. Magyar Katalin Ének a küszöb előtt c. könyvét azóta is nagy becsben tartom a polcomon, hiszen ez az ifjúsági könyv kedveltette meg az írást, és miatta írtam tele másodikos kisiskolásként egy teljes füzetet, mikor még helyesen írni is alig tudtam. Aztán egyre több “regénybe” fogtam bele, persze egyiket sem fejeztem be, de annyira elszórakoztattak e írói próbálkozásaim, hogy egyáltalán nem sajnáltam a rá elfecsérelt időmet. Tizenöt-tizenhat éves koromban viszont felfedeztem az “új műfajt”, a novellát, és abban az időszakban egy csomó rövid történettel rukkoltam elő néhányat álnéven publikálva az interneten. Rengeteget tanultam akkoriban, és ebben sokat segítettek azok az írós oldal adminjai, akik mindig kijavították a hibáimat, és építő kritikákkal láttak el. Kis idő elteltével már netes versenyekre is jelentkeztem, néhányan elég szép eredményt értem el. Végül már a valódi nevemmel publikáltam, és egy komolyabb pályázatra is beneveztem, melyet meg is nyertem. A nyeremény az volt, hogy kiadják a novellám egy novelláskötetben, de hiába hívtak fel telefonon, hogy majd megbeszéljük a részleteket és a kiadást, végül nem lett belőle semmi. Azóta az írást pihentetem, és bár nyáron volt egy regénypróbálkozásom, de végül ebből sem lett semmi. Most írás helyett inkább olvasok és blogolok, de persze ez nem azt jelenti, hogy végleg feladtam volna az írói ambícióimat.