Az idei év elején jelent meg Az első című antológia, amelyről már írtam egy kis összefoglalót, benne pedig kiemeltem három nevet. Ez a három név Kalapos Éva, Lakatos Levente és Mészöly Ágnes voltak, ugyanis nekem az ő novelláik tetszettek talán a legjobban. De míg az első kettő írói munkásságát szinte teljes egészében ismertem, Mészöly Ágnestől akkor olvastam legelőször. És mivel elképesztően tetszett a novellája, adta magát, hogy a továbbiakban az ő könyveit is meg szeretném ismerni.
Akkor még egy pár oldalas novella után nem mertem kijelenteni, de most már nyugodtan megtehetem: újabb kedvenc magyar írót avattam Mészöly Ágnes személyében. Elolvastam a Szabadlábon című tavaly megjelent regényét, és hát elképesztően le vagyok nyűgözve.
Kezdjük ott, eleve féltem egy kicsit a témától, hiszen már jóelőre tudtam, hogy egy kerekesszékes fiatalról szól. Nem, nem azért féltem, mert esetleg negatív gondolatok támadnak bennem egy kerekesszékes láttán vagy hasonló, mert erről szó sincs, inkább csak attól tartottam, hogy túl szájbarágós, túlontúl edukatív jellegű lesz a mozgáskorlátozottak elfogadása érdekében. De egyáltalán nem így volt. Ez a történet úgy nevel, hogy észre sem veszed, és minden felnőttnek, legfőképpen tanárnak és szülőnek kötelező olvasmányként írnám fel. Szóval kedves Anyuka és Apuka, aki éppen gyereknevelésre adta a fejét, kérlek, olvasd el ezt a könyvet, és tanulj belőle! Mert annak ellenére, hogy ez a sztori egy tizenhat éves kerekesszékes fiúról szól, és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, nagyon sok szülő-gyerek viszonyra igaz.
Közben olyan, mint bármelyik tiniregény, barátok, szerelmek, bulik, zenélés, és ki kell még emelnem az elképesztően szerethető fiatalos nyelvezetet, amit én egyszerűen imádtam. Tényleg így beszélnek a mai fiatalok, és nagyon jókat mosolyogtam rajta. Már a novella olvasásakor tudtam, hogy az írónő írási stílusa tökéletesen szerethető, és kimondottan az én ízlésemhez közeli, de ez most méginkább megmutatkozott.
Persze, azért ne feledkezzünk meg a mozgáskorlátozottság témájáról sem, mert nyilván ez is szerepet kap. És megint csak ismételni tudom magam, hogy nem kell tőle félni, szájbarágósság helyett jó pár érdekes szituációba kalauzol el minket az írónő, ami egyszerre vicces és szomorú, és az olvasó nem tudja, hogy nevessen vagy könnyekig hatódjon.
És akkor ott van még maga a kaland, hiszen egy kerekesszékes fiú mégiscsak egyedül vág neki Európának. Itt is lesz minden, ami kell, az amszterdami Vörös lámpás negyed prostituáltjaitól kezdve utcazenészeken át apácákig. Igazi hamisítatlan kalandregény is ez a könyv, szóval tényleg nagyon sokoldalú és több témát érintő.
Azt hiszem, nem kell ragoznom tovább, Mészöly Ágnes belépett a kedvenc íróim közé. És csak arra tudlak biztatni benneteket, olvassátok el ti is a Szabadlábont, mert ez a regény megérdemli, hogy minél több gyerek és felnőtt kezébe eljusson.
MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 388
KIADÓ:Tilos az Á
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5
Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi.
Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.
LAPOZZ könyves blog 