Életemben először csináltam egy olvasós vlogot, ami azt jelenti, hogy olvasás közben folyamatosan bejelentkezek és kommentelem a regény történéseit, így láthatjátok a reakcióimat és a véleményemet egyaránt.
És hogy mennyire sikerült jól? Várom a visszajelzéseket, hogy miben változtassak. Bevallom őszintén, elég nehéz volt folyamatosan bejelentkezni olvasás közben, de ennek ellenére nagyon élveztem.
Pénteken megjelent az Egyszer, azaz a Bexi-sorozat zárókötete. Mint ahogy azt már többször is említettem, eléggé vegyesek az érzéseim az egész sorozattal kapcsolatban, ugyanis amilyen ígéretesen indult, annyira kifulladt számomra a közepe körül. Vagy csak én untam rá Leiner stílusára? Ki tudja. Mindenesetre voltak azért szép emlékeim is, és ezekről szeretnék megemlékezni ebben a posztban. Ugyanis összegyűjtöttem a legviccesebb idézeteket az első négy részből, olvassátok el, és nosztalgiázzatok kicsit velem.
– Kuss már, Barack!
– Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből.
*** “A legviccesebb idézetek a Bexi-sorozatból” olvasásának folytatása
Léteznek bizonyos mondatok, részletek a könyvekben, melyek olyan híresek (vagy éppen hírhedtek) lettek, hogy már csaknem szállóigévé váltak. Mikor meghalljuk ezeket a szavakat, mindjárt tudjuk, melyik könyvből idézett az illető, és már néhányat mi is fejből elszavalunk. Főleg, hogy ezek a mondatok a filmes adaptációjukba is nagy valószínűséggel bekerültek. Összegyűjtöttem pár ilyen szállóigét, de arra is kíváncsi lennék, hogy ti milyeneket tudtok még ezen kívül, írjátok meg kommentben :)
“Először is én nem szeretkezek… én keményen baszok.”
“– És ekkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…
– Micsoda buta bárány!
– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!”
“– Hány éves vagy?
– 17
– És mióta vagy 17?
– Egy ideje…”
“Melyik szeptember 8.?”
“Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor történt, hogy megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt.” “Szállóigévé vált regényrészletek” olvasásának folytatása
Annyira imádtam a múltkori posztot, amelyben a regények utolsó mondatait gyűjtöttem össze, hogy meg kellett csinálnom a folytatást is. De ezúttal nem a többi regény utolsó mondatát, hanem ugyanazok a regények első mondatát kerestem meg, és írtam ide be. Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen sok első mondat maradt meg az emlékezetemben (mert természetesen csak azokról a könyvekről írok, amelyeket jómagam is olvastam). Például itt van Paulo Coelho Tizenegy perc című műve, amit már nyolc éve, még javában gimnazistaként olvastam, mégis mikor elővettem a könyvet és megnéztem az elejét, azonnal beugrott az a nagyon ütős első mondat. A Harry Potteré szintúgy, pedig azt még fiatalabb koromban, 13 évesen olvastam. Szóval számomra nagyon izgalmas volt ez a poszt megírása, még talán izgalmasabb, mint az előző poszté. Hihetetlen, mennyire jól előrevetítik a regények első mondatai a történet további mondanivalóját.
George Orwell: 1984
“Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.”
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
“Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” “Népszerű regények legelső mondatai” olvasásának folytatása
Nocsak, hát elérkezett ez a nap is, az írónő ma már az utolsó Bexi-borítót leplezte le. Tudjátok, nekem elég nagy hullámvasút ez a sorozat, elején nagyon-nagyon tetszett, aztán a harmadik kötetnél eléggé kiábrándultam belőle, amit sokan nem néztetek jó szemmel. De azért még mindig kíváncsi vagyok, mi lesz a sorozat vége, így természetesen bepótolva még a Valahol olvasását a hatodik kötetre is sort kerítek. De addig is nézzük, milyen lett a zárókötet csomagolása. “Ilyen lett a Bexi utolsó kötetének a borítója” olvasásának folytatása
LAPOZZ könyves blog 