MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 412 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeinek lakói között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
Már tényleg itt volt az ideje, hogy újra olyan ifjúsági regényt vegyek a kezembe, amelyben nincsenek természetfeletti lények, vagy nem egy disztopikus társadalmat mutat be. Évek teltek el azóta, mióta hasonló stílusú könyv olvasásával töltöttem az időt, így tényleg jó volt visszatérni ehhez a műfajhoz, az úgynevezett young adult-regényekhez. A Tökéletes kémia pedig remek választásnak bizonyult, hogy újra beleszeressek ebbe a stílusba.
Szokványos tiniregénynek tűnik, azonban mégsem az. Tele van klisékkel, mégis más az egész. Talán azért, mert az írónő két szemszögből vezeti a történetet: az egyik Brittany Ellis, a látszólag tökéletes cicababa szemszögéből, a másikban pedig Alex Fuentes, a bandatag és ügyeletes rosszfiú gondolatai közé nyerünk bepillantást. Látszólag tökéletes ellentétei egymásnak, azonban egyvalamiben mégis hasonlóak: szerepet játszanak, de nem egy színházban, hanem a való életben. Brittany eljátssza, hogy milyen tökéletes, ezzel eltakarva a csúf valóságot, mely a családjában történik, Alex pedig a rosszfiú bőrébe bújt és bandatag lett, hogy megvédje családját, noha a szíve mélyén nem vágyik ilyen életre. Egy kémiaórán egymás mellé ülteti őket a tanár, és az eleinte jelenlévő feszültség után rájönnek, hogy mennyi mindenben hasonlítanak egymásra. “Simone Elkeles: Tökéletes kémia” → olvasásának folytatása