Már az előző posztban írtam arról, hogy mennyire imádtam a Zápor utcát, és milyen hatással volt rám ez a történet. Olvasás közben pedig jegyzeteltem, és összegyűjtöttem a kedvenc idézeteimet a regényből, hátha ti is jobban a sztori hangulatába kerültök.
1. idézet
Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai… én így szerettem Samut.
2. idézet
Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik. “5+1 imádott idézet a Zápor utcából” olvasásának folytatása