Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott.

Ez a kirándulás viszont nem csak ezért volt hasznos. Most még több II. világháborús regényre (és filmre) kíváncsi lettem, s bár eddig is eleget olvastam a témában (ennek köszönhetően eléggé tájékozott voltam, bár az idegenvezető még így is rengeteg újat tudott mondani). Viszont erre a posztra is megihletett, hogy összegyűjtsem nektek az általam legjobbnak vélt világháborús történeteket, és kötelezőként ajánljam nektek, ha érdekel ez a téma.

birkenau

Szabó Magda: Abigél

Ez a könyv nem csak azoknak kötelező, akiket érdekelnek a háborús évek, hanem minden magyar olvasni tudó embernek. De ha esetleg mégsem olvasnád el, akkor még mindig ott a belőle készült film (vagy inkább sorozat), ami olyan szinten jól sikerült, hogy számomra immár kötelező darab minden egyes évben. Azért különlegesen jó Szabó Magda története, mert az édibédinek tűnő lányregény hirtelen vált át egy nagyon komoly mondanivalójú és erős érzelmi világú regénnyé. Természetesen szóba kerül a zsidóság is egy nagyon izgalmas szál keretén belül.

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Ezt a könyvet az Abigél “kistestvéreként” definiálnám. Ifjúsági lányregény, kevésbé tűnik fel benne a holokauszt meg a háború (bár a sorok között erősen érezhető a feszültség), de az utolsó mondatok mindent visznek… Ezt a könyvecskét is nagyon-nagyon szerettem.

Monica Hesse: A kék kabátos lány

Az egyik legnagyobb nem magyar írós kedvenc A kék kabátos lány, amit még idén nyáron sikerült elolvasnom, tehát a legújabb olvasmányom ebben a témában. A Tilos az Á Könyvek gondozásában jelent meg, és hasonlóan az előző kettőhöz, ez is ifjúsági berkekben mozog. Ennek ellenére egy nagyon különleges regényről beszélünk, amelyben egyáltalán nem a romantikus szál van a középpontban, sőt… Nem spoilerezek, de megéri elolvasni azoknak is, akik az LMBT témában mozognak…. Egyébként Amszterdamban játszódik, szóval már a helyszín sem mondható átlagosnak, a rejtély pedig egyszerre borzasztó és meglepő.

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Annek ellenére, hogy ez a könyv is nagyon-nagyon tetszett, talán ebben éreztem egyedül a giccset meg a hatásvadászatot. Viszont szerintem A csíkos pizsamás fiú történetét is érdemes elolvasni, már csak azért is, mert egy nyolcéves fiú szemein keresztül láthatjuk a háborút, akinek az apja ráadásul egy magas rangú náci…

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Ez a regény abból nagyon, de nagyon különleges, hogy nem a náci oldalról közelíti meg a 2. világháborút, hanem a szovjet oldalról, amely ugyanannyira borzasztó volt, csak ez már kevésbé közismert nézőpont… Épp ezért nem lett ennek a posztnak a címe, hogy Top 5 kedvenc könyvem Auschwitzról és a náci haláltáborokról, mert ezt a regényt is mindenképp ide szerettem volna sorolni. Ruta Sepetys egy igazán tehetséges író, és egy nagyon tanulságos könyvet kaptunk ezzel a regénnyel, élethűen bemutatva minden egyes borzalmat a másik oldalról is.

És hát mivel is zárhatnám ezt a posztot, ha nem az auschwitzi videómmal? Elárulom, hiába a drámai zene, egyáltalán nem sikerült átadnom azt a szörnyűséget, ami ott ment pár évtizede….

Reklámok

Megker(g)ült leányrablók avagy beszámoló az Ármány és kézfogóról

Elérkezett hát a várva várt harmadik Ambrózy-kötet, én pedig teljes kíváncsisággal vágtam bele a karácsony előtti időszak egyik legjobban várt megjelenésébe. Úgy gondoltam, tökéletes olvasmány lesz ez az ünnepekre, ráadásul a 2016-ot a A Rudnay-gyilkosságok olvasásával kezdtem, miért is ne fejezhetném be ezt az évet az Ármány és kézfogóval tökéletes keretet adva így az idei esztendőnek? Mivel én imádom az ilyen rendszerkövető dolgokat, ráadásul a kíváncsiságom a történettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni, bevállaltam egy ilyen nagyon hosszú (hétszáz oldal feletti) regényt, és egyáltalán nem bántam meg. Ahogy azt sejteni lehetett, imádtam, pontosan úgy, mint eddig minden általam olvasott Böszörményi-könyvet. Viszont most akadt pár dolog, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül.

budapest-1900

Szóval épp bele akartam fogni a regény olvasásába, mikor kiderült számomra is, hogy nem ez lesz az utolsó része a sorozatnak, mint ahogy én azt eddig hittem. Ez egy kisebb sokként ért, hiszen azt gondoltam, hogy minden szál el lesz varrva, minden kérdés meg lesz válaszolva, és talán emiatt vártam már ennyire ezt a könyvet. Emiatt kissé csalódottan kezdtem bele a történet olvasásába, de szerencsére már pár oldal után elfelejtettem mindazt, ami a szívemet nyomta, hiszen azonnal beszippantott Böszörményi úr csodálatos világa. Mert hát a fene egye meg, ez a kötet még viccesebb volt, mint az előzőek. Akadtak ugyanis olyan pillanatok, mikor nem bírtam megállni nevetés nélkül, Mili kisasszony olyan dolgokat csinált, hogy még engem is sikerült meglepnie. Bizony jókat nevettem ezen a szeleburdi lányon, és amilyen távol áll tőlem a szeleburdisága meg az örökös bajkeverő személyisége, úgy kedveltem meg egyre inkább. Sőt, jobban drukkoltam neki, mint Emmának, kinek karaktere sokkal közelebb áll hozzám, ez pedig nagy szó a részemről, hiszen általában jómagam is a hozzám hasonlító szereplőkkel szimpatizálok. De nem is ez a lényeg. Continue reading “Megker(g)ült leányrablók avagy beszámoló az Ármány és kézfogóról”

Beszéljünk egy kicsit Ruta Sepetys regényeiről

rutasepetys-olvasas-konyvesblogHú, ez a bejegyzés bizony hónapok óta a megírására vár, de mindig akadt valami, ami miatt aztán mégsem fogtam hozzá. Talán a félsz, hogy nem tudok olyan szintű élménybeszámolót írni, amit megérdemel Ruta Sepetys, na és persze a könyvei. De mindenképp úgy érzem, hogy nekem ezt a bejegyzést meg kell írnom, már csak azért is, mert kicsivel több, mint egy hete jelent meg az írónő legújabb regénye magyarul, így aztán ezzel a poszttal is csak buzdítani akarlak benneteket, hogy bizony érdemes figyelmet fordítani a litván származású írónőre.

Ahogy azt már említettem nem is olyan rég, Ruta Sepetys könyvei az idei várólistám szereplői voltak. Legelőször az Árnyalatnyi reményt olvastam még augusztus elején. Emlékszem, az előtte lévő hónap(ok)ban szenvedtem blogos életem eddigi legnagyobb olvasási válságában, szinte minden könyvet olyan kelletlenül, érdektelenül olvastam, csak a versekre volt úgy istenigazából kedvem. És akkor jött ez a regény, amit valamikor késő este nyitottam ki és kezdtem bele, majd hirtelen csak azt vettem észre, hogy hajnalt üt az óra, nekem pedig nincs kedvem letenni, pedig már kifolynak a szemeim. Ekkor kiáltott fel örömében a könyvszerető lelkem, hogy na végre, megérkezett az a nagybetűs könyv, amely visszahozta a kedvem és az olvasásba vetett hitem. Mindezt pedig nem más tette, mint egy második világháborús ifjúsági regény, amelyből van tizenkettő egytucat. Continue reading “Beszéljünk egy kicsit Ruta Sepetys regényeiről”

Egy könyv, ami végre megríkatott

Nehéz erről a könyvről bármit is írnom, mert tudom, átadni azt az érzést, melyet ez a történet adott, lehetetlen. Már akkor tudtam, hogy nagyon erős, érzelmekkel teli regényt fogunk kapni, mikor még csak beleolvastam az Aranymosás oldalán. Bizony, Csendes Nóra Zápor utca című művéről beszélek, ami azért különleges, mert a sorok mögött bújik meg az az elképesztő magányosság, amely aztán a végén szépen lecsapódik, és megsirat. Ilyenkor kicsit elgondolkodik az ember a saját sorsán, a döntésein, és az élet kegyetlen játékán. És persze saját magán, meg a jövőjén.

elsoszerelem

A két szálon futó történet egyébként az elején kicsit meseszerű hangulatot kapott. Bepillantást nyerhettünk egy ma játszódó, naivan szép első szerelem történetébe, illetve megismerkedhettünk egy az 50-es években kialakuló kapcsolatról. Sejteni lehetett már, hogy ez a két szál valahogyan a végén összekapcsolódik, és az olvasás során információcseppeket is kaptunk, hogy miként, de még így is meglepetés volt a vége. A két vonal egyébként gyönyörű párhuzamban volt egymással, és talán ezt imádtam ebben a legjobban, mert jó volt látni, hogyan éli meg ezt a nagyon hasonló szituációt a két főhősnő, csak éppen hatvan év különbséggel.  Continue reading “Egy könyv, ami végre megríkatott”

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity

fedoneve-verity-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 392
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.

Úgy tűnik, mostanság a II. világháborús regények a reneszánszukat élik, jómagam is egyre több ilyen témájú könyvet olvasok el, és valahogy még mindig nem unom. Főleg, hogy a Fedőneve Verity című regény egy teljesen egyedi, szokatlan szemszögből mutatta be ezt a szörnyű korszakot, teljesen más megközelítésből, mint azt először várnánk. Tehát aki egy zsidókról meg koncentrációs táborokról szóló regényt vár, esetleg egy romantikus szerelem történetét Hitler uralma alatt, az csalódni fog. Viszont annál inkább szól ez a történet a barátságról, a bajtársiasságról, a női nem erejéről, és mindezt 1943-ban az Egyesül Királyságban és a megszállt Franciaország területén. Continue reading “Elizabeth Wein: Fedőneve Verity”