2017 könyves csalódásai

Sajnos a csalódást 2017-ben sem tudtam elkerülni könyves téren, viszont szerencsére sokkal kevesebb volt, mint az előző években. Mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy kevesebbet olvastam, és kevesebbszer is kísérleteztem a komfortzónám feszegetésével, azonban így is akadt pár rossz élmény. Na de mely könyvek is ezek?

Lucinda Gray: Az aranykalitka

Hatalmas csalódás mindjárt tavaly év elejéről. Annyira próbáltam szeretni ezt a könyvet, és sokat is vártam tőle, de nagy bukta az egész. A történet semmitmondó, középszerű, de ami a legrosszabb, hogy annyira kiszámítható a rejtélyszál, hogy én szégyelltem magam az írónő helyett is. Nem mondom, jól indult az egész sztori, de így elrontani az ígéretes kezdetet… Talán a nagyon tinik, azaz a 13-14 évesek körében még elmegy, akik még kevesebb olvasási tapasztalattal rendelkeznek, de nem hiszem, hogy tudna ez a könyv szórakoztatni egy felnőtt, vagy akár egy majdnem felnőtt embert.

Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott.

A legolvasottabb könyvek Molyon

Ahogy azt már észrevehettétek, nagyon szeretem a Moly.hu-t az olvasmányaim vezetéséhez, rendszerezéséhez, új könyvek felfedezéséhez, és minden egyéb funkciója miatt, hiszen nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg egy blogger életében. Az egyik ilyen általam kedvelt funkció a legnépszerűbb könyvek listája, mely az aktuális legolvasottabb könyveket mutatja meg. Ezt viszonylag sűrűn szoktam követni, pláne régebben, mikor heti körlevélben értesültünk arról, mi volt az adott hét top 10 legfelkapottabb könyve. Viszont mindig is kíváncsi voltam, melyek azok a regények, melyeket már a legtöbb molyos felhasználó olvasott, vagyis a legolvasottabb, legtöbbet csillagozott könyvekre voltam kíváncsi. Nem olyan rég végre felfedeztem ezt a funkciót, és gondoltam, kicsit kielemzem itt a blogon.

Első hét helyen a Harry Potter-sorozat hét része.

Méghozzá részek szerint, ugyanis a legeslegtöbbet olvasott regény a Bölcsek köve, ezután a Titkok kamrája, és így tovább. Az első rész olvasottsága jelenleg (a poszt írásakor) 15 234, ami valljuk be, nem kevés, ahhoz képest, hogy egy magyar közösségi oldalon vagyunk, nem pedig egy nemzetközin, például a Goodreadsen. A Titkok kamrája 13 600-on áll, az Azkabani fogoly 12 901. A többi rész is mind tízezer felett van, a hetedik is 10 939. Azt hiszem, talán nem annyira meglepő egyikünk számára sem, hogy a Harry Potter a Molyok kedvence, és a legtöbb magyar olvasó ember egyik fő vesszőparipája.

A három kedvenc ANTIhősnőm

Ne csak mindig a teljesen pozitív, jónak beállított főszereplőkről ejtsünk szót, hanem beszéljünk azokról a híres karakterekről is, akik bizony követtek el pár hibát, melyek miatt igazi antihősökké váltak a szemünkben. Mégis, talán legtöbbször ezekből a hibákból tudunk mi, olvasók tanulni, és emiatt is nagyon fontos, hogy ne csak végtelenül jó, mesebeli tulajdonságokkal felruházott karakterek legyenek a könyvek főszereplői. Én elhoztam a három kedvenc antihősnőm, akik nem azért lettek kedvencek, mert olyan végtelenül jók, hanem mert rengeteg dolgot tanulhattam meg általuk. Lássuk

Vitay Georgina (Szabó Magda: Abigél)

Pár hete Szabó Magda Abigéljén filozofáltam, mikor arra jutottam, hogy Gina igazából nem is volt hőse a regénynek, sőt, kifejezetten az antihősként lett bemutatva, aki aztán egy erős karakterfejlődésen ment keresztül. Tulajdonképpen ez a poszt is ennek köszönhetően született meg, hiszen ha antihős is, nekem akkor is az egyik legkedvencebb karakterem. Egy elkényeztetett pesti gazdag lány, akinek mindent megadtak, amit csak lehetett, és valljuk be, kifejezetten gonosz dolgokat is láttunk tőle. Vegyük csak a gyűlöletét König tanár úr iránt, akit bizony mindvégig lenézett, mert ügyefogyott és hóbortos volt, na meg elnéző és jószívű. Igen, utált valakit, mert jószívű volt, és mindent elnézett a diákoknak. Ezért volt hatalmas koppanás a végén, mikor kiderültek a dolgok… Mindeközben, ha jobban belegondolunk, maga Gina semmit nem tett, hogy a pozitív irányba vigye előre a cselekményt, mindent úgy adtak a kezébe. A mellékszereplők és Abigél. Nem hiába lett a regény címadója a titokzatos Abigél, akiben az elején mi, olvasók is kételkedünk, hogy egyáltalán létezik, mert hiába Georgina szemszögén követjük végig a történéseket, az igazi hős itt valójában a titokzatos kőszobor mögé bújt ismeretlen ismerős. Viszont a történtek hatására szépen kirajzolódott a lány karakterfejlődése, így nem lehet nem szeretni őt. Sőt, talán pont a nem tipikus hősi és végtelenül jószívű karakteréért került közel hozzánk.

Tavaszi TBR-listám

Még sose volt TBR-listás bejegyzés itt a blogon, mert nálam az olvasás az olyan, hogy nagyon randomszerűen választom ki az épp soron következő olvasmányom, így nem nagyon tudok előre tervezni (kivétel persze a várólistacsökkentős kihívás, de azt is hónapokig állítom össze, hogy megfelelő legyen). Viszont most annyi mindent el szeretnék olvasni a közeljövőben, amiket már egy ideje tervezek, de nem jutott rá még alkalom, így itt az ideje. Persze, ezeken kívül is szeretnék véletlenszerűen kiválasztani és elolvasni regényeket, de ezt a négy történetet mindenféleképpen magamévá akarom tenni még az idei tavasz folyamán.

  

1. Leiner Laura: Valahol

Igen, bármennyire is furának tűnhet, és hiába szűnt meg a lelkesedésem a Bexi-sorozat iránt, azért a szívem mélyén kíváncsi vagyok a befejezésre. De előtte még el kell olvasnom az utolsó előtti kötetet, azaz a Valaholt, mert még mindig nem volt erőm belefogni. Azt hiszem, az utolsó rész megjelenése körül fogok rá sort keríteni, hogy aztán majd azzal együtt bedaráljam a kettőt. Hát, meglátjuk, mennyire győz majd meg, mindenesetre én jobban várom Leiner Laura új könyvsorozatát.