Borítópárbaj- Bridget Jones babát vár

Újra jelentkezem a borítópárbajjal, ezúttal a harmadik Bridget Jones könyv borítóit veszem górcső alá.

Elárulom, a Helen Fielding-könyveket sajnos nem olvastam, viszont az összes Bridget Jones filmet láttam, és a legújabb, azaz a harmadik meglepően tetszett. Tényleg meglepődtem, mennyire szórakoztatóra megcsinálták, szerintem simán lekörözte az első kettő részt. Az első rész például csak azután tetszett, miután elolvastam a Büszkeség és balítéletet, és rájöttem, mennyi párhuzam van a két történet közt (és most nem csak Colin Firthre meg a Darcy név egyezésére gondolok).

Szóval lássuk, miben különbözik a magyar és a szlovák borító, illetve melyik a szebb.

“Borítópárbaj- Bridget Jones babát vár” olvasásának folytatása

Népszerű regények legelső mondatai

Annyira imádtam a múltkori posztot, amelyben a regények utolsó mondatait gyűjtöttem össze, hogy meg kellett csinálnom a folytatást is. De ezúttal nem a többi regény utolsó mondatát, hanem ugyanazok a regények első mondatát kerestem meg, és írtam ide be. Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen sok első mondat maradt meg az emlékezetemben (mert természetesen csak azokról a könyvekről írok, amelyeket jómagam is olvastam). Például itt van Paulo Coelho Tizenegy perc című műve, amit már nyolc éve, még javában gimnazistaként olvastam, mégis mikor elővettem a könyvet és megnéztem az elejét, azonnal beugrott az a nagyon ütős első mondat. A Harry Potteré szintúgy, pedig azt még fiatalabb koromban, 13 évesen olvastam. Szóval számomra nagyon izgalmas volt ez a poszt megírása, még talán izgalmasabb, mint az előző poszté. Hihetetlen, mennyire jól előrevetítik a regények első mondatai a történet további mondanivalóját.

George Orwell: 1984

“Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.”

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

“Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” “Népszerű regények legelső mondatai” olvasásának folytatása

Ó, Magyar, te édes!

Szeretlek szívvel, szeretlek lélekkel. Szeretlek te drága, édes anyanyelvem!

Mert miattad lettem az, aki vagyok. Miattad lettem a betűk, a szavak szerelmese, a nyelvi játékok bájolója, az olvasás csodálója. Imádom a csengésed, a változatosságod, a rímeid, a gyakran használt E betűd. Mindenestül a tiéd vagyok. Nélküled én nem is létezem, te pedig nem léteznél nélkülem.

“Ó, Magyar, te édes!” olvasásának folytatása

Papírhattyú – gondolatok a könyvről és a kedvenc idézeteim

Ez az a könyv, amit szinte mindenki a Fogoly a sötétben című nagysikerű Könyvmolyképzős könyvhöz hasonlított. “Ha imádtad a Sötét páros-trilógiát, ezt is imádni fogod” olvastam szinte mindenhol tavaly év végén, így hát természetesen nekem is el kellett olvasnom. De tulajdonképpen ez egy teljesen más történet, mégha az alapkoncepció nagyon is hasonló.

Szögezzük le, nekem tetszett a regény, bár kedvencemmé nem vált, de jó kis történet volt nagyon szép gondolatokkal és mondanivalóval. Az olvasási élményből sajnos levont az időhiány, ami miatt egy hónapon keresztül olvastam, de igazából nem is bánom, hiszen elég nagy utat járt be a sztori, így sokkal élvezetesebb volt, mint két-három nap alatt befalni. De talán pont a hosszú időintervallum miatt lehetett volna két-három kötetre nyújtani, így kicsit úgy éreztem, hogy nem tudok eléggé belemélyedni az eseményekbe.

Az elrablós része a regénynek számomra nem volt annyira élvezetes, sokkal jobban tetszett a visszatekintés, na meg a kiszabadulás után történő cselekmények. És imádtam a regény mondanivalóját – hogy a bosszú nem vezet semmire, nem hoz semmiféle megnyugvást, csak elvesz éveket az életből, és közben mindent és mindenkit elveszítesz, aki eddig körülötted volt. Imádtam a regény szerelmi szálját, olyan szívfacsaróan romantikus volt, igen, a dark romance kategória ellenére is. Mindkét főszereplőt megkedveltem a regény végére, noha egyikük se volt túl szimpatikus az elején, de az az út, amit megtettek, az a karakterfejlődés, amin átmentek, megtette a hatását.  “Papírhattyú – gondolatok a könyvről és a kedvenc idézeteim” olvasásának folytatása

A három kedvenc ANTIhősnőm

Ne csak mindig a teljesen pozitív, jónak beállított főszereplőkről ejtsünk szót, hanem beszéljünk azokról a híres karakterekről is, akik bizony követtek el pár hibát, melyek miatt igazi antihősökké váltak a szemünkben. Mégis, talán legtöbbször ezekből a hibákból tudunk mi, olvasók tanulni, és emiatt is nagyon fontos, hogy ne csak végtelenül jó, mesebeli tulajdonságokkal felruházott karakterek legyenek a könyvek főszereplői. Én elhoztam a három kedvenc antihősnőm, akik nem azért lettek kedvencek, mert olyan végtelenül jók, hanem mert rengeteg dolgot tanulhattam meg általuk. Lássuk

Vitay Georgina (Szabó Magda: Abigél)

Pár hete Szabó Magda Abigéljén filozofáltam, mikor arra jutottam, hogy Gina igazából nem is volt hőse a regénynek, sőt, kifejezetten az antihősként lett bemutatva, aki aztán egy erős karakterfejlődésen ment keresztül. Tulajdonképpen ez a poszt is ennek köszönhetően született meg, hiszen ha antihős is, nekem akkor is az egyik legkedvencebb karakterem. Egy elkényeztetett pesti gazdag lány, akinek mindent megadtak, amit csak lehetett, és valljuk be, kifejezetten gonosz dolgokat is láttunk tőle. Vegyük csak a gyűlöletét König tanár úr iránt, akit bizony mindvégig lenézett, mert ügyefogyott és hóbortos volt, na meg elnéző és jószívű. Igen, utált valakit, mert jószívű volt, és mindent elnézett a diákoknak. Ezért volt hatalmas koppanás a végén, mikor kiderültek a dolgok… Mindeközben, ha jobban belegondolunk, maga Gina semmit nem tett, hogy a pozitív irányba vigye előre a cselekményt, mindent úgy adtak a kezébe. A mellékszereplők és Abigél. Nem hiába lett a regény címadója a titokzatos Abigél, akiben az elején mi, olvasók is kételkedünk, hogy egyáltalán létezik, mert hiába Georgina szemszögén követjük végig a történéseket, az igazi hős itt valójában a titokzatos kőszobor mögé bújt ismeretlen ismerős. Viszont a történtek hatására szépen kirajzolódott a lány karakterfejlődése, így nem lehet nem szeretni őt. Sőt, talán pont a nem tipikus hősi és végtelenül jószívű karakteréért került közel hozzánk.

“A három kedvenc ANTIhősnőm” olvasásának folytatása