Ez lapult a Könyvmolyképző Kiadó meglepetésdobozában!

Gondolom már sokan kíváncsiak voltak, mi is lapult a Könyvmolyképző karácsonykor megjelent meglepetésdobozában, akik pedig követnek Instagramon, tudhatják, bizony én is kaptam egy ilyen boxot. Sajnos csak most jutott lehetőségem leforgatni az unboxingot, de talán jobb is, hogy nem előre lőttem le a poént, tudomásom szerint páran karácsonyi ajándékként kapták meg.

Ha csak egy kedvencet nevezhetek meg a könyvekhez tartozó ajándékokból, akkor mindenképp ez a Yankee Candle illatgyertya lenne, ugyanis már régebben gondolkodtam azon, hogy be kellene nekem is szereznem egy ilyet, mostanra viszont biztossá vált, ugyanis nagyon intenzív az illata, mindjárt a csomag felbontásakor érezni lehetett.

Na de mit is rejtett ez a doboz? A videóból minden kiderül :)

És amit még szeretnék hozzáfűzni, viszont kimaradt a videóból: az egyik legnagyobb előnye az ilyen boxoknak az egyértelműen az, hogy olvasás terén is kimozdít a komfortzónádból. Ugyanis megkapsz olyan könyveket, melyeket nem biztos, hogy elolvastál volna, vagy egyáltalán felfigyeltél volna rá, és így a lehet egy jó könyves élményről maradnál le. Ezt éreztem már az előző könyves unboxingnál is, de csak most tudatosult bennem. Szóval merjetek kilépni a komfortzónátokból, rendeljetek ilyen könyves meglepetésdobozokat, hiszen tényleg hatalmas élmény tud lenni akár maga a kicsomagolása is.

Végezetül meg jöjjön a másik kedvencem a boxból, be kellett raknom ezt a képet, ugyanis olyan cuki ez a fülbevaló… :)

Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott. “Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról” olvasásának folytatása

Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia

Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…

Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni… “Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia” olvasásának folytatása

Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni. “Miért nem írok már könyvértékeléseket?” olvasásának folytatása

Hová tűntem?

Talán észrevettétek, hogy egy hónapja nem volt friss poszt a blogon, de igazából már az azt megelőző hónapban is nagyon kevés posztot írtam. Hogy mi is ennek az oka?

Ötlethiányom van, a megszokott, sima posztokat untam írni, és már nem jutott eszembe több újdonság és egyedi tartalom. Most kivételesen nem olvasási válságban szenvedtem, mint tavaly ilyenkor, hanem blogolási válságban, és újra a videószerkesztés felé kezdtem el kacsingatni, és ebben éltem ki a kreativitásom.

eltűntem

Az elkövetkezendő videóban elmondom részletesebben, miért is tértem vissza a YouTube-ra, és miben lesz más ez, mint tavaly. Lényegében ugyanaz a hajtóerő visz tovább, mint amit már ebben a posztban anno leírtam, ehhez pedig hozzájön, hogy szeretnék megtanulni minél szebben, érthetőbben, összeszedettebben beszélni, előadni, prezentálni a publikumnak, és ebben hatalmas segítséget nyújt a videózás. Szeptembertől kezdtem a PhD-s tanulmányaimat, amelynek szinte az alapja, hogy megfelelően tudjak előadni és konferenciákon prezentálni, úgyhogy nagy szükségem van erre a gyakorlásra, a YouTube pedig erre nagyon jó felület.

Ezt a blogot természetesen nem szeretném bezárni, az írás életem végéig a szívem csücske lesz, de baromi jól esik most máshol is kiélnem a kreativitásomat. Szóval azért legyetek résen itt is :)