Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról

Az egyik kedvenc könyves témám a 20. század történelmére épülő regények, azon belül is a II. világháború borzalmait feldolgozó történetek. Nem akarok most túlságosan pátoszosan írni arról, hogy mennyire szörnyűnek tartom a holokausztot, hiszen minden normális embert elborzaszt az a dolog, amit kicsivel több, mint 70 éve “műveltek” a zsidókkal, a homoszexuálisokkal, romákkal és a többi, szemükben “nem megfelelő” emberrel. Épp ezért már jóideje el szerettem volna jutni Auschwitzba, november végén pedig végre összejött a dolog.  Életre szóló élmény volt minden szempontból ez a pár óra séta a haláltáborban, és kicsit elgondolkodtató is az életről, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, amink most éppen megadatott. Continue reading “Öt kedvenc ifjúsági könyvem a II. világháborúról”

Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia

Egyszer mindennek vége. Még Szentesy Igor és Kereszthy Liza történetének is…

Emlékszem a kezdetekre, mikor még csak újságban volt olvasható a Szigor, fájdalmasan rövid részletekre tördelve. Akkor lehetetlennek tűnt még nekem is elképzelni, hogy ebből egyszer egy ekkora dolog lesz. De most nem is elsősorban a nagy rajongásra meg a hájpra gondolok, hanem magára a sztorira, hogy egy iróniának szánt erotikus szösszenetből egy ilyen kaliberű, csavarokkal, intrikákkal, szerelemmel, politikai csatározásokkal, társadalmi problémákkal átszőtt regénytrilógia lesz. És most itt vagyunk az utolsó résznél, amit nekem volt szerencsém még a megjelenés előtt elolvasni, és amelyről csakis szuperlatívuszokban tudnék most mesélni… Continue reading “Csavarokkal zárult a Szigor-trilógia”

Ifjúsági magazinok régen

Tudom, tudom. Nem igazán könyves téma, de valahogy azért mégiscsak ehhez kapcsolódik, hiszen a magazinolvasás is olvasás, én pedig régen, tinikoromban a könyveken kívül ezeket is szívesen olvastam. Főleg, mikor még nem igazán volt internet, vagy ha volt is (nekünk pont 2004 őszén lett beszerelve a régi modemes-tárcsázós-csigalassú fajta), akkor még nem terjedtek el az igazán jó tartalmak, senki nem írt blogot, nem léteztek hírportálok, szóval még leginkább magazinokból tájékozódtunk. Ezeket az újságokat pedig gondosan elraktam a szekrény mélyére, hogy megőrizzem az idősebb énemnek is. És milyen jól tettem!

Még javában nyár volt, mikor előkotortam ezeket a magazinokat a szülői házban, aztán felcipeltem őket az albérletbe, hogy majd csinálok belőlük videót. De végül itt is a szekrényben landoltak. Pár hete viszont ismét a kezembe kerültek, és láss csodát, végül tényleg kedvet kaptam mélyebben belevetni magam, és nosztalgiázós videót készíteni. IMÁDTAM! Tényleg nagyon jó volt visszarepülni kicsit az időben, milyen is volt, mikor én voltam 12-13 éves… Talán pár mostani tinit érdekelhet, milyen is volt abban az időben tinédzsernek lenni, mikor is ők születtek. A velem egykorúak meg velem együtt nosztalgiázhatnak a trapézgatyák, hegyesorrú csizmák korában, és hogy milyen is volt még ezekből a magazinokból tájékozódni a szexualitásról :)

Miért nem írok már könyvértékeléseket?

Most hogy kicsit visszatért a blogoláshoz való kedvem, beszéljünk egy kicsit a könyvértékelésekről, ami végül is egy könyves témájú blog lényege.

Na de miért is nem írok könyvértékeléseket vagy éppen készítek booktalkokat?

A válasz egyszerű: mert már nagyon kevés regényről tudok igazán jó bejegyzéseket írni (és a jót itt nem arra értem, hogy végigdicsérem az adott könyvet). Nem vagyok kritikus, soha nem tartottam ezeket a posztokat igazi kritikáknak (noha annak neveztem őket, de hát, értitek… :D), inkább olyan benyomásposztok voltak ezek. Az, hogy milyen érzéseket váltott ki az adott alanyunk, miket tartottam szembeötlő hibáknak, miken lepődtem meg teljesen, mennyire ragadott magával az író stílusa, mennyire volt hiteles az egész. És ami a legfontosabb, adott-e valami újat a történet. Mert igen, szeretem azt érezni, hogy több lettem egy regény olvasása által, és ez nagyszerűen megmagyarázza azt a tényt is, hogy miért nem tudom egymás után az ezerötszázhuszadik New Adult-regényt elolvasni. Continue reading “Miért nem írok már könyvértékeléseket?”

STORYTIME: Az első magyar könyves meglepidoboz kicsomagolása

Október 13-án, avagy péntek 13-án, avagy a 25. szülinapomon (muhaha) végre lelepleződött az első magyar könyves meglepetésdoboz, és az első egy (!) óra alatt el is fogyott a készlet a webáruházból. Azt hiszem, ez sokmindent elmond, de hogy pontosan miről is van szó, azt most bővebben kifejtem.

Mikor körülbelül egy hónapja kaptam egy mailt, hogy elküldenék nekem az első ilyen könyves boxot egy videóért cserében, rettentően megörültem, hiszen már nagyon vártam, hogy legyenek ilyesfajta meglepidobozok könyves verzióban is. Én eddig csak beauty típusú boxokat ismertem, és bár hallottam, hogy Amerikában bőven vannak ilyenek könyvesben is, de még sose láttam. És bevallom őszintén, utána sem néztem meg, hogy milyen az amcsi verzió, mert meglepetést akartam. Tényleges meglepetést.  Continue reading “STORYTIME: Az első magyar könyves meglepidoboz kicsomagolása”