…seistenem, sehazám. Vagy valami ilyesmi.
Egy dolgom azonban van: egy jó könyvem. Na jó, nekem szerencsére mindenből kijutott, de nem mindenki lehet ilyen áldott helyzetben. Szabó Borbála könyve pedig ezt kívánja bemutatni.
Adott egy olyan könyvcím, amire azonnal felkapod a fejed. Először is azért, mert minden magyar tudja a közismert verset, másrészt amúgy is elég erős mondanivalója van ennek a pár szónak (tudjuk jól, az eredeti költőt még ki is csapták az egyetemről emiatt). De ha elolvasod a könyvet, mindez újabb értelmet nyer. Hirtelen most jómagam sem tudok ennél jobb regénycímet felhozni, egyszerűen odacsap rendesen. És bár a borító nem tűnik túl esztétikusnak így első látásra, azonban jobban megnézve, azt is rendesen odatették. Végül is egy emberi alak néz vissza ránk, közben kiderül, hogy az az emberi alak a főszereplő lány szobája. Furán hangzik ez így, de hát nézz rá a könyvre, és meglátod :)
Szóval egy nagyon erős cím és felettébb érdekes borító után kapunk egy nagyon egyedi történetet is. Totál nem ezt vártam, mert én valami sokkal sablonszerűbbre hittem, de egyáltalán nem volt az. Semmilyen szempontból.
Bori utálja az irodalmat, bukásra is áll belőle, mégis minden irodalomkedvelő kedvence lesz ez a történet. Ez az “utálat” ugyanis olyan szintre emelkedik, hogy komikum lesz mindebből. Aztán meg tragikomikum. De erről majd később. Mindenesetre van benne egy olyan jelenet a magyartanár és Bori között, mikor az olvasó nem tud mást tenni, csak fogja a hasát a röhögéstől. Imádtam, de komolyan. Ezt egyszerűen nem lehet leírni, ezt olvasni kell.
Aztán megjelenik egy másik vonal is, megismerkedünk Bori nem túl rózsás családi helyzetével, ami tényleg túl borzasztó és ijesztő, mégis komikumba csomagolta az írónő, ami – így belegondolva – még ijesztőbbé teszi az egészet. Ekkor egy egészen szürreális világot is kapunk, amelynek az alapötlete nagyon tetszik, az elején baromira el is szórakoztatott, a végére azonban számomra kicsit kifulladt. Viszont voltak ilyen kitekintések, mint például az igazmondó alternatív világ, ezt is felettébb kreatívnak és szórakoztatónak tartom, noha nagyon sok mondanivaló lapul meg mögötte. A végére a valóság és a szürrealizmus kicsit összekatymaszolódik, és vártam volna valami végkifejletet, valami kiutat, megoldást, bármit, de ezt nem igazán kaptam meg. Emiatt kellett levonnom egy pontot az ötből, pedig tényleg egy igazán egyedi, kreatív, jól megírt, mély mondanivalójú, mégis vicces regényről van szó, amely szerintem hiánypótló a mostani magyar ifjúsági irodalomban.
Ezt a könyvet pedig tényleg nagyon, de nagyon ajánlom az irodalomkedvelőknek. Imádni fogjátok! A magyartanárok sírva röhögnek majd rajta, és szerintem kötelező olvasmánynak is nagyon megállja a helyét.
MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 248
KIADÓ: Tilos az Á
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5
Ha egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.
A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.Litkai Gergely
LAPOZZ könyves blog 