On Sai: Esővágy

Nagyon vártam már, hogy végre én is sort keríthessek On Sai karácsonykor megjelent novelláskötetére, hiszen mióta megláttam, azóta tudom, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom. Még annak ellenére is, hogy már tényleg csak különleges alkalmakkor veszek fantasyt a kezembe. Ez pedig pont egy ilyen remek alkalom volt.

Nem mondom, hogy minden novelláért ugyanolyan hévvel lelkesedtem, mert akkor hazudnék. Viszont voltak olyan történetek, melyektől hátast dobtam, vagy éppen olyan szinten lenyűgözött, hogy ismét hatalmába kerített az a “de jó, hogy könyvimádó ember vagyok, mert ha nem lennék, ilyen élményekről maradnék le” érzés. A Scar-novella olvasása után pedig rögtön kedvet kaptam a Szivárgó sötétség-sorozathoz, na nem mintha eddig ne terveztem volna elolvasni (végül is, rajta van az idei alternatív várólistámon, szóval nagy valószínűséggel sort kerítek rá még az év folyamán).

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 376
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Fúha, nem is tudom, mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Először is, talán el szeretném mondani, hogy akinek esetleg vannak még előítéletei a magyar szerzőkkel kapcsolatban, mert mondjuk azt hiszik, nem elég jók a külföldiekhez képest, akkor azoknak egy vödör hideg vizet öntenék a fejükre, hogy ébredjenek fel ebből az illúzióból. És azt megígérhetem, hogy amíg én könyvesbloggerként fogom űzni az ipart, addig fogok harcolni eme sztereotípiák ellen. Mert ismét, ezzel a regénnyel is bebizonyosodott, hogy a magyar szerzők ugyanolyan szinten tudnak írni, mint bárki más a világon, és nem kell messzire mennünk, ha egy jó könyvet akarunk kézbe venni, mert a tehetségek itt élnek köztünk. Bizony. Ez a történet ízig-vérig Vörös pöttyös, ennél vöröspöttyösebb már nem is lehetne, és láthatjátok, magyar szerző írta. És tudom, ó, tudom én, hogy nagyon sokan fogjátok ezt szeretni, csak merjétek kézbe venni. 

Őszi/téli megjelenések magyar szerzőktől, melyeket elképesztően várok

Ha ősz, akkor könyvzuhatag, vagyis egy csomó új megjelenés. Ebben a posztban pedig bemutatom nektek azokat a regényeket, melyeket nagyon-nagyon várok. Ne lepődjön meg senki, hogy csak magyar szerzők könyveit sorolom fel, ugyanis általában a várva várt könyvek számomra magyar írók tollából származnak.

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Tibor regényét várom a leginkább, hiszen a kéziratát már 2013 nyarán volt szerencsém elolvasni, és már akkor baromira tetszett. Figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon más, mint a szerző első könyve, és ha már azt szeretettétek (főleg a melegszálat benne), akkor ezt garantáltan imádni fogjátok. Ugyanis ez New Adult lesz, viszont hogy legyen egy kis csavar, egyszerű fiú-lány kapcsolat bemutatása helyett egy különleges LMBT szálat dolgoz fel a szerző.

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 288
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Én meg a sci-fi – mi ketten valahogy nem szimpatizálunk egymással. Ami egyébként azért kínos, mert egy természettudós és könyvszerető emberkétől egyesek elvárnák, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom legyen a vesszőparipája, engem valahogy mégsem érint meg úgy, ahogy kellene. Nem is olvastam sok művet a műfajon belül, talán egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy hányat. Legutóbb a várólistás Lovestarral próbálkoztam, de hiába ütött nagyot a sztori, valahogy nem tudtam beleszeretni, és kellemes érzéssel olvasni. Viszont tizenévesen a nagy Robin Cook-korszakom kellős közepén imádtam az író Invázió című regényét, amely ugye enyhén (vagy nemcsak enyhén?) sci-fis beütésű. Talán ez volt az egyetlen olyan könyv ebben a műfajban, melyről tényleg nagyon-nagyon szép emlékeim vannak. On Sai munkásságára viszont olyannyira kíváncsi voltam, hogy nem bírtam ki, bele kellett kóstolnom az egyik regényébe. Így esett a választásom a Calderon első részére.