Amikor a női princípium beteljesül

Másfél éve egy ország ismerte meg a “princípium” szó jelentését, mikor egy énekes a nők dolgáról kezdett beszélni. Hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, inkább tartozzanak valakihez, akinek gyereket szülhetnek. Ezidőtájt egy bajszos úr is hasonló szavakat mormogott, miszerint az lenne a legjobb, ha önmegvalósítás csúcspontja lányainknak a gyerekszülés, pontosabban az unokaszülés lenne. Hiszen vissza kell térnünk a hagyományos értékekhez, mert elcseszett ez a társadalom. És mindennek bizonyára a nők az okozói.

Aztán idén tavasszal valahonnan a világ másik feléről jött egy sorozat, ami pont ezt kívánja megmutatni: milyen is, ha a női princípium beteljesül, és visszatérünk a pár száz évvel ezelőtti nemi szerepekhez. A szolgálólány meséje egy 1985-ös regényből készült adaptáció, s mily meglepő, több évtizeddel a megjelenés után lett igazán aktuális. Elvileg Donald Trump hatalomra kerülésének köszönheti igazi sikerét, hiszen egy totalitárius diktatúrába vezényel el minket, ahol a nőknek semmi joguk sincs, csak gyereket szülni. Pontosabban csak azoknak a nőknek, akik még tudnak szülni, mert a világ meddőséggel küzd, és csak néhány nőnek adatott meg ez a nagyon becses és csodálatos dolog. Ők viszont rabokként arra vannak kényszerítve, hogy befolyásos uraknak nemzenek utódot.

Nagyon szép lett A sötét ötven árnyalata filmes borító

Ha Valentin-nap, akkor A sötét ötven átnyalatának a filmes bemutatója. Oké, lehet szeretni, lehet gyűlölni magát a filmet, vagy akár az egész könyvsorozatot, de elmenni mellette szó nélkül nemigazán lehet. Bennem pedig az a kettős érzés is közrejátszik, hogy négy esztendeje, mikor beindult a Szürke-láz, a könyv minden hibája ellenére rabul ejtett (ma már minden bizonnyal nem így lenne), viszont a film maga volt a poénfaktor, nem nagyon tudtam komolyan venni. De minden negativizmus ellenére én szívből kíváncsi vagyok a második részre, mert hát ez mégiscsak a Szürke…

Azt pedig, hogy mennyire közeleg a premier dátuma, mi sem bizonyítja jobban, hogy tegnap este az írónő a Facebook oldalán bemutatta a 2. rész filmborítóját. Számomra pozitív csalódás, hiszen nagyon ízléses és szép lett, mindennek tetejébe meg sokat sejtető. Én nem titkolom, abban az időben nekem a második könyv jobban bejött az elsőnél, és most örülnék, hogy a filmnél is hasonló véleménnyel legyek. (Bár az Anát játszó színésznő időről időre egyre antipatikusabb, úgyhogy nem reménykedek).

Íme tehát a borító:

A szürke ötven árnyalata – véleményem a filmről

Előre leszögezem, ez a poszt csupán az én egyéni véleményem (tehát kritikának még csak becézni sem szeretném) a Szürke ötven árnyalata című filmről, melyben kifejezem csalódottságomat és nemtetszésemet. Ezzel pedig senkit se akarok eltántorítani, hogy megnézze, hiszen különböző emberek vagyunk különböző véleménnyel.

Nagyon vártam ezt a filmet, de ezzel gondolom nem árulok el nagy titkot, hiszen a blogon is azért foglalkoztam vele ennyit. Tulajdonképpen én (többé-kevésbé) elégedett voltam a szereplőgárdával, persze, lehetett volna jobbakat is találni Jamie és Dakota helyére, de szerintem nem volt olyan rossz választás, mint azt sokan állítják. A trailerek is nagyon tetszettek, totál meghozták az ember hangulatát a filmhez, és ebből kifolyólag úgy gondoltam, hogy ebben a filmben nem fogok csalódni (vagy éppen csak nagyon azt akartam hinni, hogy nem fogok csalódni). De sajnos most sem tudom leplezni, hogy mennyire nagyon mást vártam ettől az egésztől, hiába sikerültek olyan biztatóra az előzetesek.

Konkrétan ez az egész film egy vicc volt. Mintha önmaga paródiájává vált volna, vagy éppen csak a regény körüli hype-ot szerette volna kifigurázni, hogy “hé, nesze nektek BDSM, itt jön Ana és Christian”. Nagyon poénosra vették a figurát, tényleg alig akadt olyan párbeszéd, ahol ne lehetett volna röhögni (btw eredeti nyelven, tehát angolul láttam, szóval még a gagyi magyar szinkron se játszott erre rá). Ez minden volt, csak nem egy komolyan vett filmalkotás. Pedig önmagában a látvány, a zene fantasztikus lett, csak a karakterek és a viselkedésük tette az egészet nevetségessé. Ana karaktere tulajdonképpen kiverte nálam a biztosítékot, számomra nagyon antipatikussá tették, hogy “tökösebbre” kreálták, közben meg inkább tűnt egy idegesítő, ostoba libának. És emiatt még a karakterfejlődés is elmaradt, hiszen a lényeg az lett volna, hogy egy nagyon visszahúzódó, szerény, szótlan lány hogyan nyílik meg, és hogy teszi jobb emberré az elején még agresszív, nőket alázó és bántalmazó kapcsolatokat kialakító Christian Grey-t. Ez az egész totálisan kimaradt a filmből, nem is lehetett érezni semmi változást se Ana, se Grey kapcsán (bár tény, hogy a könyvben is a második részben lesz érezhetőbb, ezért reménykedem, hogy a következő film jobban kihangsúlyozza majd). 

A szürke ötven árnyalata – zenék a filmből

Mostanság az egész világ “Szürke-lázban” szenved, hiszen a film bemutatója vészesen közeledik, így nem csoda, hogy egyre több új kép, jelenet és filmzene kerül napvilágra. Mivel mostanság, azaz tegnap is és ma is kaptunk egy-egy új videóklipet a filmhez írt zenékhez, gondoltam összegyűjtöm az eddigi információkat és tracklistákat.

A Wikipedia szerint ezek a dalok fognak szerepelni A szürke ötven árnyalata soundtrackjén, amely február 10-én fog megjelenni.

 

1.	“I Put a Spell on You”		Annie Lenox
2.	“Undiscovered”		Laura Welsh
3.	“Earned It”		The Weeknd
4.	“Meet Me in the Middle”		Jessie Ware
5.	“Love Me Like You Do”		Ellie Goulding
6.	“Haunted” (Michael Diamond Remix)		Beyoncé Knowles
7.	“Salted Wound”		Sia
8.	“Beast of Burden”		The Rolling Stones
9.	“I’m on Fire”		Awolnation
10.	“Crazy in Love” (2014 Remix)		Beyoncé Knowles
11.	“Witchcraft”		Frank Sinatra
12.	“One Last Night”		Vaults
13.	“Where You Belong”		The Weeknd
14.	“I Know You”		Skylar Grey
15.	“Ana and Christian”		Danny Elfman
16.	“Did That Hurt?”		Danny Elfman

A szürke ötven árnyalata – képek a mellékszereplőkről

Alig több, mint egy hónap múlva bemutatják A szürke ötven árnyalata besztszeller filmes verzióját. Mivel jómagam elképesztően kíváncsi vagyok a filmre, és nagyon várom már a bemutatót, úgy gondoltam, lesz pár bejegyzés róla a blogon is, melyben összegyűjtöm nektek a fő dolgokat. Jelenleg a szereplőkről hoztam képeket, ugyanis tavaly engem az lepett meg a legjobban, hogy Jennifer Ehle kapta Anastasia anyjának a szerepét. Jennifer Ehle számomra mindig is Elizabeth Bennet lesz a Büszkeség és balítélet 90-es években feldolgozott verziójából, szóval kíváncsi leszek a mostani alakítására. És persze nehezen tudom elképzelni Rita Orát Miaként, de hát pont e dolgok miatt is vagyok olyan kíváncsi a filmre. Egyébként a Kate-t alakító színésznő se nyerte el a tetszésemet, egy karakánsabb, határozottabb és kevésbé kislányos arcú nőt vártam volna a helyébe.