Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör

MEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 464
KIADÓ: Pioneer
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Julia és Gabriel története folytatódik. Ám a végre beteljesedő vágyak most akár tönkre is tehetik őket.
Gabriel Emerson professzor szenvedélyes, ám titkos kapcsolatot ápol volt hallgatójával, Julia Mitchell-lel, aki egy romantikus olaszországi utazásra is elkíséri. Itt kóstolnak bele a tiltott gyümölcsbe: a férfi megismerteti Juliát a szeretkezés magával ragadó erejével.
Hazatérésük után ezer veszély leselkedik rájuk. Egyetemi játszmák, féltékeny exszeretők, bosszúálló hallgatók fenyegetik a boldogságukat. Ha Gabriel szembekerül az egyetem vezetőségével, vajon Dante sorsára jut? Vagy tovább küzd, hogy örökre megtarthassa Juliát, az ő Beatricejét?

A szívem csücske ez a regény. Kicsit nehéz szavakba öntenem, hogy milyen élményt is nyújt Sylvain Reynard csodálatos írói stílusa, noha tudom, a regény, főleg ez a második rész önmagában azért nem olyan tökéletes, és nem is lesz mindenki kedvence. De számomra mind a központi téma, mind a stílus telitalálat, s megint azt éreztem a regény olvasásánál, mintha kifejezetten nekem írták volna. És persze hálás vagyok a mindenhatónak, hogy tavaly az utamba sodorta az első részét, mert egy igazi élménnyel lettem gazdagabb.

Beszéljünk legelőször is az íróról. Sylvain Reynard egy írói álnév, mégpedig egy férfit takar, de ennél többet nem lehet róla tudni. Az viszont bebizonyosodott, hogy isteni, ha egy férfi ír romantikus, enyhe erotikával fűszerezett regényt. És nemcsak azért, mert a férfikarakter is sokkal reálisabb és kevésbé idealizált lesz, hanem mert így sokkal több benne az egyediség. Ráadásul az író ezesetben gyönyörű, már-már szépirodalmi fogalmazást használ, amely bizony lélekbizsergetőként hat. Tudjátok, annyira fennséges érzés, mikor minden egyes mondat megsimogatja a szívem és jó érzéssel tölt el. Mikor szinte minden mondatnál megállsz és gyönyörködsz a szép szavakban és a szavak mögött rejtőző érzésekben. Imádtam lassan olvasni ezt a könyvet, és soha ennyire nem örültem annak, hogy nem hajt a tatár, ha olvasásról van szó, és nem kenyerem minden nap egy könyvet elolvasni.

Megidézve #17

Bárki, aki valaha szerelmes volt, ismeri a különbséget az erósz és a bujaság között. Nem lehet összehasonlítani. Az egyik üres, ki nem elégítő árnyéka a másiknak. Felmerülhet, persze, hogy lehetetlen, hogy egyetlen személy, egyetlen nő egyszerre testesítse meg az agapé és az erósz eszményét. Nézzék el nekem, de az a véleményem, hogy az ilyen szkepticizmus a nőgyűlölet egy formája. Mert csak egy nőgyűlölő bizonygatná, hogy a nők szentek vagy csábítók, szüzek vagy szajhák. Pedig egy nő, vagy akár egy férfi is, lehet mindkettő, a múzsa egyszerre lehet a lélek és a test szeretője.

(Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör)

Dante újra divatba jött?

Dante Alighieri nevével mostanság igencsak gyakran találkozom. Kerek egy hónapja olvastam el és írtam bejegyzést Sylvain Reynard Pokoli erényéről, és aki ismeri a könyvet, tudja jól, hogy Dante és Beatrice szerelmét dolgozza fel egy ízig-vérig romantikus történetben. A sztori egy Dante-specialista egyetemi professzorról és annak hallgatójáról szól, kibontakozó szerelmük pedig Dante és Beatrice viszonyával von állandó párhuzamot. A regény rengeteg utalást és információt tartalmaz Dante életéről és az Isteni színjátékról, látszik, hogy a titokzatos író – akiről mellesleg semmit nem lehet tudni -, nagyon jártas a témában.

  

(Sylvain Reynard: Gabriel’s Inferno és Dan Brown: Inferno)

Eközben idén május 14-én a híres amerikai bestseller író, Dan Brown, új könyvet jelentetett meg Inferno címmel, amely szintén Dante életéről és az Isteni színjátékról szól. Nem egészen két hét múlva, szeptember 13-án a Gabo Kiadó gondozásában a könyv megjelenik magyarul is. Abban biztos vagyok, hogy Dan Brown teljesen más szemszögből közelíti meg a témát, mint Sylvain Reynard, a híres írót ismerve kicsit sem félek, hogy a két regény hasonlítani fog egymásra (már csak a műfajilag sem).

Megidézve #9

– Olyan a családom, Julia, mint egy Dickens-regény. Nem, annál rosszabb. Inkább keveréke vagyunk Arthur Millernek és John Steinbecknek, megspékelve egy kis Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal.
– Ennyire borzalmas?
– Igen, mert úgy érzem, Thomas Hardy is megbújik a sorok között. Őt meg tudod, hogy mennyire utálom. Elcseszett egy elméjű szarházi.

(Sylvain Reynard: Pokoli erény)

Sylvain Reynard: Pokoli erény

MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 512 oldal
KIADÓ: Pioneer Books
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Sylvain Reynard világhódító útjára indult bestsellere felejthetetlen történet egy férfi megváltásáról és egy fiatal nő szexuális ébredéséről.

Gabriel Emerson professzor nappal Danténak, éjszaka pedig a csábítás művészetének a specialistája. Mivel biztos benne, hogy már elnyerte a helyét a Pokol alsóbb bugyraiban, régen lemondott a megváltásról, s értelmetlennek találja, hogy megfossza magát az élet örömteli bűneitől. És hogy minden vágyát kielégítse, beveti közismerten jó megjelenését és kifinomult csáberejét. Ám amikor a hallgatói között feltűnik az okos, csinos és ártatlan Julia Mitchell, akinek fájdalmasan ismerős angyalszemei vannak, minden korábbi cinikus meggyőződése megkérdőjeleződik.
A lány titokzatos bája, visszahúzódó szépsége és veleszületett jósága a végletekig bosszantja a férfi öntelt énjét, ugyanakkor mérhetetlen vonzalmat is ébreszt benne. Pedig jól tudja, hogy számára Julia tiltott gyümölcs. A lány iránti vonzódása és kettejük rejtélyes kapcsolata azonban nemcsak a karrierjét veszélyezteti, hanem olyan útra tereli, ahol elkerülhetetlen a múlt és a jelen összecsapása.

Hűűűűű, ez a könyv… Érzések tömkelegét ébresztette bennem. Hű, mert az eleje nagyjából a közepéig annyira elvarázsolt, hogy ittam minden sorát, kiélveztem minden szót, sokszor meg is álltam, és elkezdtem gondolkozni vagy álmodozni. Tipikusan olyan volt, mint akit megbabonáztak, és abszolút nem siettem, hogy a végére érjek, sőt, szándékosan lassan olvastam. De aztán… de aztán jött a száznyolcvan fokos fordulat, az egész átment nyáladzásba, és csöpögős mondatok követték egymást folyamatosan. Aztán a vége felé ugyan ismét jobb lett, de ez már sajnos nem tudott rajta segíteni. Az első fele mégis akkora hatással volt rám, hogy nem tudom lehúzni ezt a regényt.

Az első különös dolog a történettel kapcsolatban, hogy férfi írta. Emiatt az írástechnika és fogalmazási stílus nagyon egyedinek hatott az elején (félreértés ne essék, csupa jó értelemben mondom), erre még persze rájátszott az E/3 is (mostanság szinte az összes ilyen témájú könyvet E/1-ben írnak, így üdítő már csak ezért is az olvasása). Szóval nagyon elégedett voltam egészen addig, míg önmaga paródiája nem lett.