Jodi Picoult: A nővérem húga

jodi-picoult-a-noverem-huga-pdfMEGJELENÉS: 2007
OLDALSZÁM: 372
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

E könyv olvasása közben megfogadtam, hogy soha többet nem olvasok rákosokról szóló könyvet. Pontosabban olyan könyveket, ahol a rák a központi téma, és ilyen szinten tárgyalja az egészet, illetve aköré épül az egész történet. Naná, hogy közvetlenül ezen regény után belefutottam (igaz, akaratlanul) mégegy rákos történetbe, de szerencsére ott már nem rendített meg annyira a dolog, mint itt. Mert ezt a történetet végig lehet sírni és nevetni. Igen, mindkettő egyszerre, ugyanis a szomorú pillanatokat felváltja az édes-keserű humor, csak hogy a kontraszt meglegyen, és hogy te egyszer bőgj, aztán a könnyek közt még nevess is egy kicsit.

Nem írom le, miről is szól a történet, ugyanis a fülszöveg minden fontos dolgot elmond helyettem, amit kell tudni erről a könyvről. A váltott nézőpont miatt több érzést, több nézetet is megtekinthetünk, hogy ki miként éli meg ezt a rettenetes betegséget. Persze Anna a történet fő mozgatórugója, és ő egyben a legjobban kidolgozott karakter is, a kettős érzések, avagy a felnőtt és egyben gyermeki gondolkodás, az önzés és az önfeláldozás, a szeretet és a gyűlölet mind-mind megtalálhatóak benne, és közben mégis a kedvenc szereplőnkké avanzsálódik, ahogy haladunk egyre előrébb. Ugyanúgy megkedveltem az apát is, aki kezdi belátni, Anna talán nemhiába lázadt fel ellenük, és bár az anyjukat nem tudtam a szívembe zárni, de az ő viselkedését, az ő tetteit is megértettem és elfogadtam.

Párhuzamosan a rák elleni harccal és a perrel még kibontakozik egy szerelmi történet is, ami az ügyvédet, Campbellt és az Annához kirendelt gyámot, Juliát érinti. Nekem személy szerint felüdülés volt ezt a szálat olvasni, noha ez sem bizonyult éppen túl vidámnak. Julia és Campbell karakterét már az elejétől kezdve imádtam, s noha az ő történetük inkább volt klisés, mint egyedi, de én akkor sem tudtam ezt nem szeretni. Campbell fanyar humora, na meg az élethez való hozzáállása pedig minden nő szívét megdobogtatta. Ahogy a kutyája… Én mindig is mániákusan féltem a kutyáktól, ezen oknál fogva nem is szerettem őket, most azonban az írónő erre a kis időre megkedveltette velem a négylábú kedvenceket.

Tulajdonképpen voltak a történetnek hibái. Persze, hogy voltak. Akadt pár közhelyes gondolat, néhány klisés fordulat, és persze túldramatizált helyzet, de nagyon meghazudtolnám saját magamat, ha nem maximum csillagot adnék rá. Mert nekem mindezek ellenére nagyon tetszett ez a regény.

Várólistás könyv volt A nővérem húga, hiszen tudtam, hogy a tavaly elolvasott Gyere haza után nem fogok leállni Jodi Picoult könyveivel. Tulajdonképpen a Tizenkilenc percet már most felraktam a képzeletbeli 2015-ös várólistámra, és valószínűleg az írónő könyveit éppúgy fogom olvasni, mint Agatha Christie krimijeit – minden évben egy-egy regényét magamévá teszek. Eme regényt az apróbb hibái ellenére szinte mindenkinek ajánlom, kicsinek, nagynak, fiúnak, lánynak, szülőnek, gyermeknek, betegnek, nem betegeknek.

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s