Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás

colleen-hoover-slammed-szivcsapas-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 296
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom.

Amióta elolvastam a Hopelesst, egyértelművé vált mindenki számára, hogy a szívembe zártam az írónőt, így hát nem volt kérdés, hogy a többi magyarul megjelenő regényét is azonnal be kell majd szereznem. Csodák csodájára nem kellett sokáig várnom, nagyon örültem, hogy a Reménytelen után ilyen hamar kijött a Slammed, azaz a Szívcsapás. És akkor jöjjön a millió dolláros kérdés: vajon sikerült-e ennek a regénynek megütnie azt a mércét, melyet a Reménytelen felállított? Ez egy kissé bonyolultabb, mint hogy csak egy sima “nem”-mel feleljek rá.

Figyelem! A bejegyzés innentől kezdve enyhén spoileres lehet, bár a végső csattanót nem említem, de aki el szeretne kerülni minden kis információmorzsát a történettel kapcsolatban, az ne olvasson tovább!

Szóval ez a regény elsősorban a tanár-diák szerelmet mutatja be, aztán pedig, ahogy az írónőtől megszokhattuk, a New Adult vonalról sokkal rázósabb vizekre evez. Layken anyukájával és öccsével új városba költözik, ahol mindjárt az első oldalakon összeismerkedik az új szomszéddal, Willel. Természetesen kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük közt, már az első randin és az első csókon is túljutnak, mikor az új iskolában kiderül, hogy Will Layken tanára, csak erről nem esett szó az ismerkedés alatt. Ez igazából mind szép és jó lenne, még talán hihető az is, hogy a három találkozás alkalmával nem esett szó, mivel is foglalkozik Will, és Layken hova is jár suliba, de az kicsit fura, hogy Will huszonegy évesen már egy gimiben taníthat, gyorsított egyetem ide vagy oda. Emiatt picit veszt az értékéből az egész tiltott szerelem-dolog, hiszen úgy érzem, ha beszámoltak volna az igazgatónak arról, hogy egymásba szerettek ők ketten röpke három év korkülönbséggel, szerintem az igazgató is beleegyezett volna a kapcsolatukba, maximum csak az órájáról kellett volna kiiratkoznia. E momentum ellenére mégis a szívembe zártam a kapcsolatuk kibontakozását, hiszen az írónő különösen jó tehetséggel van megáldva, ha a gördülékeny, mégis minőségi írásról van szó. Élveztem a történet minden egyes sorát, főleg a slamköltészet bemutatását, amit most ki is szeretnék emelni, és nemcsak azért, mert a cím is erre utal.

Szóval a slamköltészet az a fajta műfaj, mikor írunk egy szabadabb szerkezetű, úgymond modernebb stílusú verset az aktuális érzéseinkről, amik túlcsordulnak bennünk, és ezt színpadon előadjuk. Nemcsak elszavaljuk betanult hanghordozással és mesterkélt stílusban, hanem tényleg érzelmesen, száz százalékos átéléssel. Nekem ez a műfaj nagyon sokat jelent, és kár, hogy nálunk nincsenek ilyen slam-estek, hiszen ezen az úton rengeteg dolgot ki tudnánk adni magunkból – fájdalmat, veszteséget, boldogtalan szerelmet, csalódást. Tudjátok, az írás is terápia, de mikor az ember ilyen formában megmutatja az érzéseit egy kisebb közönségnek, leírhatatlan érzés lehet, és sajnálom, hogy ebből most kimaradok (bár nem tudom, lenne-e merszem kiállni).  Annak viszont rettentően örülök, hogy ebben a regényben ilyen szerepet kap ez az egész, az írónő pedig zseniálisan összefűzi a történettel, és talán ez adja meg azt az egyedi hangulatát is a regénynek.

És igen, azonkívül, hogy a főhőseinknek szembe kell nézniük a tiltott szerelem akadályaival, még sokkal súlyosabb dolgok is várnak rájuk. Akik olvasták a Hopelesst, sejthetik, milyen kaliberű dolgokra gondolok, nos, itt szinte ugyanolyan váratlan és komoly csapásokra lehet számítani. Mint mondtam, Colleen Hoover nagyon profi ebben, nem csoda, hogy az egyik kedvenc írónőm lett.

Szóval a kissé hihetetlen tanár-diák kapcsolat ellenére nagyon tetszett ez a regény, és tényleg bátran ajánlom mindenkinek. Akinek tetszett a Hopeless, és még ugyanúgy vágyik a komolyabb témájú NA-könyvek után, ezt a regényt bizony imádni fogja.

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s