Egy szigorúan tiltott szerelem története

Értékelős poszt írásakor általában mindig amiatt aggódom, hogy nem tudom azokat az érzéseket közvetíteni az embereknek, amiket kiváltott az adott könyv belőlem. Hát most ennél a regénynél ez lehetetlen feladat, ugyanis olyan szintű érzelmi töltettel rendelkezik, hogy képtelenség szavakkal kifejezni. Természetesen Tabitha Suzuma Forbidden című művéről beszélek, amely az egyik legtiltottabb szerelmet veszi górcső alá, azaz a testvéri szerelmet.

Én mindig is imádtam a tiltott “love story-kat”, szóval találkoztam már pár ilyen történettel az életem során, most mégis azt mondom, ez a sztori visz mindent. Nem csak érzelmekben, karakterekben, dramaturgiában, hanem a fő témája is, ami, valljuk be, nem túl gyakori téma, és nagyon keveset lehet róla hallani leginkább ebben a formában. Nagyon örülök, hogy ennyi idősen, már felnőtt fejjel került a kezem közé ez a regény, és nem is véletlenül díszeleg rajta a 18-as karika. Na nem a romantikus és szexjelenetek miatt, mert azok nagyon tanulságosak lehetnek a fiatalabb korosztálynak, főként, mivel nagyon élethűen vannak ábrázolva, hanem leginkább az érzelmi hullámvasút és a mondanivaló az, ami miatt az idősebb korosztálynak ajánlom. Főleg a történet végét ugyanis nem könnyű feldolgozni.

Maya és Lochan testvérek, és három kistestvérüket nevelik közösen, mert az apjuk még évekkel ezelőtt lelépett, az anyjuk pedig egyáltalán nem törődik velük. Lochan karaktere abban is különleges, hogy nagyon erősen introvertált személyiség, nem tud megszólalni társaságban vagy idegenek előtt, szinte tényleg csak Mayával tud baráti kapcsolatot alakítani. Aztán ez a kapcsolat hirtelen elmélyül egy egészen más kapcsolattá, ami ugyan teljesen egyenrangú, hiszen mindkét fél ugyanúgy akarja, mégis szigorúan tiltott minden szempontból – erkölcsileg és törvényileg egyaránt, a genetikai dolgokról meg nem is beszélve. Szóval kialakul egy patthelyzet, ami már sejteti, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége, de ami a végén beteljesül, azt még én se hittem volna… Egyszerűen zseniális és egyben nagyon szívfacsaró.

Tabitha Suzuma kétségtelenül egy nagyon nagy tehetséggel megáldott író, hiszen nagyon olvasmányosan ír, mégis gyönyörűen, és olyan nagyszerűen tudja átadni az érzéseket, hogy lehetetlenség nem sírni. Nagyon erős, jól kidolgozott karakterek, akik nem csak ilyenek vagy olyanok, hanem nagyon is árnyaltak (vegyük csak például Kitet), és mindeközben egy csomó társadalmi kritikát is megfogalmaz. Az alkoholista, nemtörődöm, felnőni és felelősséget vállalni nem akaró anya jól bemutatja sok család helyzetét, és rámutat arra is, hogy mekkora lelki terheket képes a gyerekek nyakába akasztani egy-egy ilyen helyzet. És ami a legszomorúbb, hogy hiába mindenért az anya a hibás, a végén ő lesz az, aki megússza az egészet, és éli vígan tovább az életét.

Nehéz téma, egyeseknek akár undorítónak vagy gusztustalannak is tűnhet, de higgyétek el, ha elolvassátok, nem fogjátok így gondolni. Ezt garantálom.

Igazából nagyon nehéz erről a könyvről spoilerek nélkül beszélni, ráadásul képtelenség átadni egy ilyen értékelésben, hogy mennyire nagyszerű ez az egész regény. Minden felnőtt olvasónak szívből ajánlom, de előtte készüljetek fel, nem lesz egy könnyű olvasmány érzelmi szempontból. Nálam egyértelműen a kedvencek közt a helye.

---

MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 392
KIADÓ: Könymolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…