MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 384
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5
Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…
Amikor elkezdtem ezt a sorozatot olvasni, egy romantikus-lájtos Young Adult fantasy-re számítottam, melyben a két főszereplő egymás ugratásán és halálra szívatásán éli ki magát, és persze azt, hogy az egyikük ember, a másikuk pedig földönkívüli. Igen, pontosan ezt gondoltam, mikor Katy átkopogott Daemon Blackhez. Aztán az utána történő dolgok eléggé twilightosra sikeredtek, szinte az egész első rész alatt deja vu-m volt, mintha visszarepültem volna az időben hét évet, és körülbelül ugyanolyan lelkesedéssel is olvastam. És akkor jött a második rész, mely odacsapott rendesen, Katy-ből hibrid vált, fordulatok furdulatokat követtek, nem lehetett tudni, ki áll a jó vagy a rossz oldalon. De még itt sem gondoltam, hogy mindebből ez lesz. Ez, tehát egy hatalmas háború az emberiség és egy idegen életforma közt. Háború a földünk uralmáért. És YA fantasy-ből szépen sci-fivé avanzsálódott a történet.
Meg kell hogy mondjam, az utolsó rész nagyon erősen kezdett. Nagyon. Nemcsak azért, mert hirtelen nem tudtam, hogy mi is folyik itt, hiszen belevágtunk mindjárt a közepébe, hanem mert lenyűgöztek azok a jelenetek, mikor a bevásárlóközpontot ellepték a luxenek, és Katy pedig hirtelen egy földönkívüliekkel megszállt házban ébredt, ahol a valaha legjobb barátnője, Dee, és a pasija, Daemon úgy viselkednek, mintha átmosták volna az agyukat. Mindezt annyira zseniálisnak találtam (noha maga az ötlet nem volt annyira eredeti, viszont a megvalósítás annál jobban tetszett), hogy nem bírtam betelni vele. Így aztán rettentően vártam, hogy mi sül ki ebből az egészből, mit hoz ki egy ilyen kezdésből az írónő. Na és itt kezdődnek a problémák.
Őszintén szólva, mintha kicsit ellaposodott volna a közepe felé a történet. Számomra addig volt nagyon izgalmas, míg megérkeztek a bázisra, aztán mintha nem érdekelt volna, mi is lesz a vége. Talán akkor szakadhatott meg bennem az érdeklődés, mikor SPOILER rájöttek, hogy a luxeninvázióra az áruminvázió lehet a megoldás SPOILER VÉGE. Onnantól kezdve már tudtam, hogy is lesz a végbemenetel, így aztán hiába Armentrout leleményes jelenetei és az izgalmi állapotok örök ébrentartása már nem segített. Viszont az árumvezérrel való találkozós rész kellemes meglepetésként ért, az tényleg nagyot ütött, jókat nevettem is rajta. Talán ez volt az egyetlen dolog, ami igazán tetszett a regény másik feléből.
Daemon és Katy kapcsolata tényleg kicsit nyálas már, és én is jobban szerettem, mikor még nem voltak együtt és egymást “gyilkolták”, de szerintem nem rosszabb bármilyen más hasonló stílusú regénynél – tudjuk, hogy ilyen a valóságban nincs, de pont ezért olvasunk könyveket. Vicces volt a sok erotikusabb jelenet, amit trükkösen oldott meg az írónő, hiszen nem volt közönséges, és tizennyolcas karikás sem, mégis érzékeltük, mi is történt köztük. Archerrel való vitákat is bírtam, amit Daemonnel ezek ketten lerendeztek… És akkor ott volt még Luc is, az én szívem csücske.
Fájó szívvel búcsúzom a sorozattól, de közben örülök is, hiszen pont időben lett vége, nem éreztem rajta az elnyújtást. Bár ez a rész sajnos nem durrant akkorát, mint az Origin (na jó, a könyv első fele azért elérte azt a wtf-szintet), de azt hiszem, mégis méltó lezárása lett. Hiányozni fog Katy-cica és Daemon kettőse, és örülök, hogy idén végre én is elolvastam ezt a sorozatot. Aki még nem olvasta, annak tényleg melegen ajánlom, és én sem fogok megállni, igyekszem majd elolvasni Armentrout összes magyarul is megjelenő regényét.
Nekem az tetszett ahogy leírta, hangsúlyozom hogy AHOGY LEÍRTA mikor Katy rájött hogy az anyja halott. Szerintem jól lett leírva. Vagy csak ennyire morbid vagyok (?)
Dehogyis vagy morbid, Jennifer tényleg nagyon jól érzékeltette, ahogy Katy megrendült és összeomlott az édesanyja halála miatt.
Hol tudom ezt pdf formátumban letölteni?