Richelle Mead: Vámpírakadémia-sorozat (III. – VI.)

richelle-mead-halal-csokja-pdfEz egy rendhagyó bejegyzés, ugyanis itt most nem csak egy regényt fogok elemezni nektek, hanem a teljes Vámpírakadémia-sorozatot, amely első két kötetéről, a Vámpírakadémiáról és a Dermesztő ölelésről már itt olvashattok külön egy-egy posztot. Úgy gondoltam, hogy felesleges lenne minden egyes kötetről egy bejegyzést írnom, inkább a teljes egészét vesézem ki egy hosszabb poszt formájában.

Három héttel ezelőtt kezdtem bele ebbe a sorozatba. Kerek három hétig éltem a Vámpírakadémia varázsában, és követtem napról napra az eseményeket. Mert tényleg minden nap olvastam belőle, ha épp elfoglalt voltam, akkor csak félórát, ha épp több időm volt, és az események is beindultak, akkor akár fél napot. Szinte minden kötet elejével lassan haladtam, és általában a másik felét már egy szuszra olvastam el. Innen több következtetést is levonhatunk, hogy az egyes részeket miként osztotta fel az írónő – legtöbbször a könyv utolsó negyedében érte el a tetőpontját az addig lassabban haladó, de jól felépített történet, és olyankor már képtelenség volt letenni a könyvet.

Bevallom őszintén, én teljesen másra számítottam, mikor elkezdtem olvasni, sőt, még az első és a második kötet elolvasása után is. Abban a hitben voltam, hogy amolyan Harry Potter-szerű lesz, minden az iskola falain belül fog játszódni, és a diákok életét mutatja majd be megspékelve a főrejtéllyel, amely minden egyes regényben más és más, de valahogy a végén összekapcsolódik. Nos, nem egészen lett így, hiszen az utolsó három kötetnek már nem sok köze volt a Szent Vlagyimir Akadémiához, pedig a sorozat címéből kifolyólag ezt várta volna az olvasó. Viszont ehelyett teljesen más helyszíneket kaptunk, és kevesebb tinifilmes cicaharcot, amelyből a legelső részben kijutott elég, és ezt abszolút nem negatív értelemben mondva (mert ugye néha kell egy kis guilty pleasure, mikor azon élvezkedünk, ahogy a társadalom alján tengődő tinilány nem fél másokkal lefeküdni azon cél érdekében, hogy bemocskolja főszereplőink hírnevét).

Természetesen a sorozat legfőbb mozgatórugója a jól felépített történet mellett a humor volt, azaz Rose csípős és roppant szórakoztató beszólásai, na meg Christian cinikus mondatai. Annyira nagy felüdülés volt olvasni egy olyan lányról, akinek nincsenek önértékelési problémái, és így szenvedő monológok helyett önimádó önfényezést kaptunk. Ugye ezt a való életben nem tolerálnánk ennyire, viszont rettentő üdítő Mia Thermopolisok,  Bella Swanok és Anastasia Steelek után egy olyan ember szemszögéből olvasnunk, mint Rose Hathaway. A változatosság gyönyörködtet, ugyebár, és Rose-t pedig pont emiatt imádtam annyira.

vampirakademia

Mindemellett nemcsak a poénok ütnek nagyot, hanem a szerelmi szál és a barátság egyaránt. Kezdjük a barátsággal, amely Lissa és Rose lévén végigkíséri a teljes sorozatot, és remekül ábrázolja az effajta kapcsolat bukkanóit, és azt, hogy tényleg létezik igaz barátság, mégha egy csomó mélyponton keresztül kell átevezni miatta. Lissa és Rose között ugyan mágikus kapcsolat is megtalálható, ami bonyolítja a helyzetet, de eközben ők maguk is megvívnak a harcaikkal, a világ törvényeivel, hogy Rose úgymond nem egyenrangú fele Lissának a dampyr-mora helyzet miatt. Persze, itt is sok kérdés felvetődik: mennyire igazságos ez Rose-zal szemben? Mennyire kell kétoldalúnak lennie egy barátságnak? Lissa hajlandó-e áldozatokat hozni egy dampyr miatt? És így tovább.

A szerelmi szál Rose és Dmitrij közt meggyőző és tiszta, rendelkezik a tiltott szerelmek minden fontos tulajdonságával, így téve izgalmassá az egészet. A könyvsorozat minden egyes oldalán elhittem, hogy Dmitrij tiszta szívből szereti és tiszteli Rose-t, ahogy csak egy férfi tud szeretni egy nőt, és mindezt bárminemű beteges vagy ijesztő dolgok nélkül. Jó volt látni, hogy Rose kezdeti rajongása az idősebb, felette álló mentora iránt hogy alakul át őszinte szerelemmé, és egyben hogy változik meg ő maga is, és lesz gyermekből felnőtt, önálló nő. Mindez pedig annyira szépen dogozta ki az írónő, hogy nem is csodálom, amiért az első részben a szerelmi szál fogott meg leginkább, és tette számomra szerethetőve a sorozatot.

A mellékszereplők közül Adrian volt az a második részben, aki különösen nem bűvölt el, szinte semlegesen hatott rám, de mikor az írónő egyre inkább mélyítette a karaktert, és lett naplopó szoknyapecérből fülig szerelmes férfi, akkor már én is megkedveltem. Ennek ellenére sose akartam, hogy összejöjjön Rose-zal a fentebb kifejtett okok miatt. Christiant viszont nagyon szerettem már a kezdetektől fogva, remekül kiegészítette Lissát, és “az ellentétek vonzzák egymást” törvény itt is érvényesült. Adriannel való szócsatáikat mindig is örömmel olvastam.

richelle-mead-veresku-pdfÉs most figyelmeztetnem kell titeket, hogy a magyar fülszövegeket viszont semmiképp ne olvassátok el! Mind-mind elég spoileres, főleg a Véresküjé, és ilyenkor áldottam magamban azt a jószokásomat, hogy én ritkán olvasom el a borító hátulját. És ti se tegyétek, legalább ennél a könyvsorozatnál ne.

I. Vámpírakadémia 5/5
II. Dermesztő ölelés 4/5
III. A halál csókja 5/5
IV. Véreskü 4/5
V. Örök kötelék 5/5
VI. Végső áldozat 4/5

Most pedig jöjjön a spoileres kritika részekre bontva.

richelle-mead-orok-kotelek-pdfA halál csókja számomra az egyértelmű favorit a hat részből. Miért? Mert ekkor teljesedik ki Rose és Dmitrij szerelme. Mert ekkor van a nagy strigatámadás, és ami után Dmitrij strigává változik. Bár sejtettem, hogy valamikor ezt a lépést megteszi az írónő, de én későbbre tippeltem, és egész máshogy. Viszont ez az egész rész végig nagyon izgalmas kezdve az udvari látogatástól (Ambrose, a hímringyó, telitalálat!), egészen a végső epikus harcig. De a legkedvencebb jelenet természetesen a kunyhóban történt, és az utána lévő reggeli séta az erdőben.

A Véreskü a legkevésbé kedvelt része a sorozatnak, és ezzel is haladtam a leglassabban. A történet első fele nem rejtegetett túl sok izgalmat, és az azt követő események sem voltak kecsegtetőek. Most komolyan, Dmitrij mint striga? A kedvenc férfikarakteremből egy gonosz halhatatlan lett, és ez nagyon nem volt szexi, a legkevésbé sem. Ráadásul a Rose-zal együtt töltött részek nagyban ábrázolták a nőket bántalmazó kapcsolat minden egyes momentumát, a kiszolgáltatottságot, a félelemben tartást és a férfitól való függést. Igen, szép társadalomkritika, de nagyon illúzióromboló ebben a történetben, és ekkor bizony nagyon utáltam a Rose-Dmitrij-féle kapcsolatot. Viszont a vége eszméletlen lett itt is, csak kapkodtam a fejem, bár egy percig sem hittem, hogy Rose-nak sikerült megölnie Dmitrijt ott a hídon. Annál nagyobb wtf-momentum volt, mikor Abe-ről kiderült, hogy Rose apja. És persze tetszett a végső Avery-Lissa harc is.

Az Örök kötelék az elejétől kezdve akciódús és fordulatokkal teli, és hát ugye itt sikerült Lissának visszaváltoztatnia Dmitrijt újra dampyrrá. Őszintén szólva annyira nem lepett meg az egész, már Dmitrij strigává válása óta tudtam, hogy Lissa lesz az, akinek sikerül megmentenie Rose szerelmét a gonosztól. És hát az utána lévő depressziós hangulat is elég klisésnek bizonyult, nyilvánvaló volt, hogy Dmitrij még mindig szívből szereti a lányt, az egész színjáték pedig a bántudat számlájára írható. Nagyon kreatív lett Viktor kiszabadítása, és a regény vége pedig itt is pofon csapott, de rendesen. Nem számítottam, hogy meggyilkolják a királynőt, és emiatt majd Rose-t fogják gyanúsítani. Tatjana utolsó levelén pedig ámultam és bámultam. E rész végén éreztem végre azt, hogy nagyon gyorsan tovább akarom olvasni a történetet, mert kíváncsi voltam, Rose ebből a slamasztikából hogy mászik ki (na nem mintha az előző részeknél nem akartam volna továbbolvasni, de akkor valahogy nem voltam olyan kíváncsi, mint ennél itt, mert itt jött a legnagyobb meglepetés számomra).

richelle-mead-vegso-aldozat-pdfA Végső Áldozat – most nem kertelek – szerintem túlságosan túlírt. A leghosszabb az összes rész közül, és szerintem voltak benne olyan felesleges momentumok, melyeket kihagyhatott volna az írónő, vagy simán egyszerűbben megoldhatta volna. Példának okáért az a rész, mikor a civilizálatlan morák-dampyrok-emberek közt éltek pár napig, számomra nem adott semmit, és ráadásul untam is. Vagy előtte, mikor Rose megpróbált elszökni Dmitrij elől az istenhátamögötti hotelben, és még a rendőrök is kijöttek rá. Számomra ez is nagyon erőltetettnek hatott. A többi fordulat sem érte el a kívánt hatást, még Lissa választásai huzavonái sem, főleg, mivel egyértelmű volt már a kezdetek óta, hogy ő lesz a királynő. Én bevallom, nem számítottam rá, hogy Jill lesz az a bizonyos féltestvér, de mondjuk túl sokat nem is gondolkodtam rajta, mert ez sem érdekelt különösen. Viszont a vége bizony itt is szíven ütött. Komolyan, Tása a királynő gyilkosa? Erre aztán a legkevésbé sem számítottam, főleg, hogy úgy elhitették a végefelé, hogy Daniella a sáros ebben. De Tása? Rá tényleg nem számítottam, nem hittem volna, hogy ilyen bátor az írónő, hogy ezt meglépi. Váratlanul ért az egész, de közben Mead zseniálisan kidolgozta és felépítette. Főleg az ok, amiért Rose-ra kente, nagyon hihető és szívet tépő volt. Ebben a részben egyébként újra tetszettek a Dmitrij-Rose-féle jelenetek, az izzás és a szikrák köztük. Újra visszakaphattam az én hőn imádott dampyromat, és Adrian is kikerült a képből. Ugyan pár dolog nyitvamaradt a rész végén, főleg a Sydney-vel történtek érdekelne a leginkább, de ugye az már a spin-off sorozatból, a Vérvonalakból derül ki.

Végezetül csak annyit mondanék, nagyon fog hiányozni a sorozat, jó volt három hétig a varázsában élni, de tovább kell lépnem nekem is, hiába nőtt túlságosan a szívemhez. Ja, és reménykedem abban, hogy a filmet folytatni fogják, pocsék feldolgozás ide vagy oda.

Reklámok

2 thoughts on “Richelle Mead: Vámpírakadémia-sorozat (III. – VI.)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s