Leiner Laura: Illúzió (Bexi-sorozat 3.)

leiner-laura-illuzio-bexi3-pdfMEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 376
KIADÓ: L&L
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e az Illúzióról bejegyzést, mert elég érdekes a vele való viszonyom. Ugyanis nem tudom, hogy azért nem tetszett-e, mert rosszkor olvastam rossz időben, vagy tényleg minőségileg sokat esett az előző részekhez képest, netalántán én kezdek kiábrándulni a Leiner Laura-féle életérzésből. Ezen a három opción vitatkoztam magamban, és végül arra a megállapításra jutottam, hogy mindhárom kicsit közrejátszik. Egyrészt túl sok minőségi és csillagos ötös regényt olvastam az utóbbi időben, melyhez elég nehéz felérni, másrészt lehet, hogy kezdem unni Laura humorát és stílusát, és ez a rész amúgy sem volt nagyon kiemelkedő. Szóval igen, fájó szívvel mondom, de nekem ez a rész nem jött be, semmilyen pluszt nem adott, a poénok sem voltak már a régiek, és egy részen kívül (mely igazán tetszett) a könyv többi részét végigunatkoztam. 

Hát, még sose történt meg velem olyan, hogy egy Leiner-regényt két hosszú hétig olvastam volna. De ennek a könyvnek már az eleje is rendesen idegesített. Beki (basszus, az előbb Brekinek gépeltem félre :D) szenvedéseit én is végigszenvedtem, és nem a jó értelemben. Eddig olyan élethűen volt ábrázolva a popsztár élet sötét oldala, és azért imádtam nagyon ezt a sorozatot, de úgy éreztem, ez már túlzás. Értem én, hogy minden összejött neki, de elsősorban mindezt magának köszönheti. És persze, mondhatnám, hogy még csak 17 éves, és nem tud felnőttesen gondolkodni, de Bekit pont azért szerettem, mert fiatalkora ellenére (és a sztáréletnek köszönhetően) olyan éretten néz szembe a problémáival. Most pedig hibákra hibákat halmozott, és ennek itta meg a levét.

De szerencsére a depressziós jelenetekből hamar kilábaltunk, és jött egy sokkal érdekesebb rész, a díjátadó. Igen, ez volt az a momentum, amit igazán, úgy leinerlaurásan élveztem, ráadásul végig is izgultam. Ez mentette meg számomra az egész regényt, szóval azért tényleg volt egy hatalmas pozitívuma az Illúziónak. A többi részletre viszont így, két hét távlatából már alig emlékszem, annyira felejthetőek voltak, néhol pedig erőltetettek. Számomra legalábbis semmi újat nem hoztak, csak a szokásos Leiner-stílust.

A végével kapcsolatban is hatalmas durranást vártam, számomra mindez elmaradt. És egyáltalán nem izgulok, hogy mi lesz Nagy Márkkal majd a történtek után.

Tehát ne haragudjon senki, de most nem tudtam olyan lelkesen végigolvasni ezt a könyvet, mint az írónő előző regényeit. Számomra semmitmondó volt kevés jó poénnal és nem túl jó történettel. Többet is ki lehetett volna belőle hozni. Szerintem.

Advertisements

2 thoughts on “Leiner Laura: Illúzió (Bexi-sorozat 3.)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s