MEGJELENÉS: 2009
OLDALSZÁM: 470 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó
ÉRTÉKELÉSEM: 1/5
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Félve írom ezt a bejegyzést, mert tudom jól, hogy nagyon sokan fognak utálni miatta. Nem akarok senkit megbántani, mert lehet, hogy nem is olyan rossz ez a könyv, csak éppen rossz pillanatomat fogta ki, vagy már tényleg kinőttem ebből a műfajból, szóval ne tessék félreérteni, nem a fanatikusokat szeretném támadni. Hiszen nekem is vannak olyan kedvenceim, melyek cikinek számítanak (például a Szürke ötven árnyalata, amit egy magát műveltnek valló embernek muszáj utálnia, ugye), úgyhogy semmi jogom nincs bírálni azokat, akik ezt a történetet szeretik. Viszont nekem olyannyira nem jött be, hogy félre kellett tennem, és hagyni a fenébe az egészet, hiába voltam irtózatosan kíváncsi Magnus karakterére (már csak az Álompasis győzelem miatt is).
Szóval miért is nem szerettem a sztorit? Egyrészt, mert nagyon rosszul írta meg Cassandra Clare. Szerintem az írónő maradhatott volna a fanfictionök írásánál, ahhoz nagyon is elég lett volna a tehetsége, de egy könyvhöz, pláne egy sikerkönyvhöz ez kevés. Igaz, nagyon gyorsan olvastatta magát a regény, mert nem voltak benne felesleges leírások és mélyebb gondolatok, de másrészt meg kellenek ilyenek is ahhoz, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat a történetbe, pontosabban ne csak esemény eseményt kövessen. Főleg egy ilyen műfajú könyvnél, mint a Csontváros.
A második ok, amiért nem jött be a könyv, hogy eléggé a Harry Potter-lázat akarta meglovagolni. Tavaly Tibi bejegyzését olvasva el is ment a kedvem az egésztől, de végül ő, na és persze a filmadaptáció “beszéltek rá”, hogy adjak egy esélyt a könyvnek. Nem, félreértés ne essék, nem láttam még a filmet, viszont nekem már az is elég, hogy tudom, van annyira jó egy könyv, hogy megfilmesítsék, ezért elolvasni is jobban akarom. Ki tudja, még az is meglehet, hogy a film meg tetszeni fog, szóval ne lepődjetek meg, ha legközelebb azzal jövök, mennyire csudijó film ez a Csontváros.
Egyébként a könyv egyharmadáig jutottam el, pontosan addig, mikor megtudja Clary, hogy Valentine az anyja férje volt (SPOILER: nem, nem lepődtem meg, mikor utólag a spoilerek közt olvastam, hogy egyben Clary apja is, egyáltalán valakit ez meglepett? Mert őszintén kétlem, hiszen ebből olyan automatikusan adódik. SPOILER VÉGE). Addig azt vártam, hogy a váratlan fordulatok majd meghozzák a kedvem a olvasáshoz, de nem így lett. Állandóan csak félretoltam, hogy majd később olvasom, de a későbből mindig később lett, és a végén már abszolút nem olvastam. Így aztán ott kötöttem ki, hogy “á, majd megnézem filmen, nem érdemes időt pocsékolni rá”.
Szóval ez a Csontváros az én szemszögemből. Nekem nem jött be, de az a csodálatos a világban, hogy nem vagyunk egyformák. A rajongóknak viszont őszintén kívánom, hogy leljék örömüket a könyvekben és a filmekben egyaránt.
LAPOZZ könyves blog 
Szia :) sajnálattal olvastam, hogy nem tetszett neked a Csontváros, és remélem nem haragszol rám, hogy én is rád akartam tukmálni :) Részben egyetértek veled, hogy van egyfajta Harry Potter beütése, de nekem valahogy tetszik az a világ amit Cassandra Clare megálmodott, és szerintem azért vannak benne jó leírások, amelyek hitelessé teszik a történetet és beletudom élni magam. A folytatásokban már jobban beindul a történet, és akkor már egyre kevésbé érezhető a Harry Potter iránti fanatizmusa az írónőnek, és szerintem vannak benne egyedi ötletek is. És inkább azt mondanám, jó, hogy már nem (csak) fanfictionokat ír Cassandra Clare, mert van érzéke az íráshoz, csupán csak még kiforratlan a Csontvárosban, de pl. én most olvasom az ötödik kötetet és ott már teljesen kirajzolódik az egyénisége.
De ha már az első rész nem tetszett, akkor nem ajánlom a további részeket, viszont a film szerintem jól sikerült talán az tényleg tetszeni fog. :) Esetleg annak még adhatsz egy esélyt ;)
Amúgy nagyon szépen köszönöm a biztató szavakat, most teljesen azok lebegnek a szemeim előtt, és sokkal pozitívabban állok hozzá az egyetemhez. Amúgy neked mennyi időd volt a tanulás mellett olvasni? :)
Jajj, ugyan, abszolút nem tukmáltad rám, már amúgy is úgy voltam, h elolvasom, csak még kikérdeztem a te meg egy ismerősöm véleményét is. szal eszembe se jutott haragudni :) a filmet viszont mindenképp megnézem, és még az is lehet, h úgy megtetszik, végül folytatom. minden lehetséges :)
igazán nincs mit, ha vmi probléma van, akkor szólj, és szívesen adok tanácsot. mondom, nagyon emlékeztetsz önmagamra, de tényleg :)
hú, hát őszintén, elsőben tanév közben talán 2 könyvet olvastam el összvissz, annyira leterhelt a suli. de nekem amiatt voltak gondjaim, mert ugye nem titok, hogy felvidéki vagyok, és hát Pozsonyba járok egyetemre, és nekem elsőben bele kellett rázódnom, hogy most már mindent egy számomra idegen nyelven tanulok, és ez eléggé leszívta az energiámat, így nem volt időm még olvasással foglalkozni. másodikban viszont már sokat olvastam, láthatod, h kritikák is voltak mindig (idén voltam másodikos, most megyek harmadikba). Meg ez szaktól is függ, de azért készülj fel, első szemeszterben kevesebb időd marad olvasni, minden energiád lefoglalja a tanulás meg a beilleszkedés (persze nem kell félni egyiktől se).
Szia!
Ismerek mást is, akinek nem jött be, köztük vagyok én is. Szóval én nem kövezlek meg. Be kell vallanom, sok helyen egyetértettem veled. (Bár a szürke 50et nem olvastam és nem is tervezem). Szerintem elkapkodott, sietős, én minden vörös pöttyösből nagyon hiányolom a leírásokat és, mint azt te is felhoztad, így nehezebb elmélyedni benne! A Harry Pottert nem vettem észre rajta, annál inkább a mostanában menő fiú-típust, aki bunkó, meg laza, szarik a világra stb. Bezzeg régen, Gilbert Blythe… Na jó, ez kicsit úgy hangzott, mintha őskövület lennék. Pedig nem vagyok. Sőt. Végülis az olvasás kortalan, de most nem erről jöttem vitázni, hanem arról biztosítani, hogy ezeket a dolgokat nem csak te gondolod így! A fordulatokkal meg úgy vagyok, hogy a fejezet végére mindig az történt, amit vártam, szerintem kiszámítható volt a nagy csattanók túlnyomó többsége!
További kellemes délutánt:
Atrix Wry (:
Szia :) már azóta jelezték páran, h nekik sem jött be a könyv, szóval tényleg nem vagyok egyedül, és most már te is csatlakozol hozzánk… no, ez most úgy hangzott, mintha ilyen ellentábort toboroznánk, közben meg szó nincs erről :D
És igeeeen, “elmélyülni” ezt a szót kerestem erre a dologra, csak valahogy nem találtam, de köszi, hogy kisegítettél. Mert ugye esemény eseményt követett, és nem lehetett rendesen elmélyülni a történetben.
No igen, hatalmas fordulatokra számítottam, ahogy így beharangozták őket, de egyik se volt túl meglepő, viszont lehet, h a további kötetekben már jobbak ezek is. Én mindenesetre nem olvasom tovább, talán már kinőttem ebből.
A Harry Pottert meg azért vettem észre a regényen, mert hasonló világot teremtett, mint Rowling. meg még voltak pár apróbb jelei annak, hogy nagy HP-fan az írónő.
Szia!
Én ugyan még nem nőttem ki belőle, de a további kötetek jobbak. Nem sokkal, de jobbak. :-)
Kellemes estét:
Atrix Wry (:
Szerettem az első részt, mert akkor még nem érdekelt, hogy nincs jól megírva, csak az érdekelt, hogy szórakoztasson. :) Aztán a második rész… nem tetszett, Clary folyton nyafogott, a helyesírás borzalmas volt, betűk, szavak tűntek el a könyvemből. Gondoltam, akkor vegyük meg a harmadikat, hátha jobb lesz. Hát überelte a Hamuvárost, de kb a Csontváros szintje megmaradt, pedig azt vettem mostanában észre, hogy a második, harmadik kötetek általában jobbak mint az első.
Tetszett az Üvegváros, bár akkor már, előre tudtam, ki fog győzni, ki meghalni, az írónő belerakott egy kis drámát, ami szerintem felesleges volt.
Meg van a három könyv, ott virít a polcomon :), de nem fogom megvenni a folytatásokat, mert nekem így kerek egész a történet, ezzel a három könyvvel. :)
(Ha most adták volna ki, akkor viszont nem vettem volna meg, mert nem ér annyit, mint amennyire, reklámozzák.)
A könyvben már az epilógust olvasom és kimondottan tetszett ez a jó kis történet (csontváros) :) ha valakinek nem tetszik, akk nem tetszik, mindenkinek van saját véleménye :D sok mindent találtam a könyvben ami kicsit fura volt (rosszul leírva) de ráhagytam és olvastam tovább :D annyira egy könyv nem lehet borzalmas…:D
Lehet, hogy ha egy másik időpontban és hangulatban belefogok az olvasásába, akkor lesz türelmem végigolvasni, és talán tetszeni is fog :) De örülök, hogy neked tetszett :)
A cikk címével nem értek egyet, ugyanis a könyv nem befejezetlen, csak nem ott van vége, ahol kedves cikkíró abbahagytad, másrészt viszont a Csontváros azért nem áll meg egész történetként, mert a 6 kötet együttese adja ki a teljes történetet. Sajnos még csak az első ötöt tudtam elolvasni, így még én is várok a folytatásra.
azért írtam, hogy befejezetlen, mert ÉN nem fejeztem be, és így írok róla kritikát. Csak nem akarok zsákbamacskát árulni az olvasóimnak, hogy úgy teszek, mintha elolvastam volna és aszerint alkotok véleményt. Vállalom, hogy nem olvastam el az egészet, mert egyszerűen időpocsékolásnak tartottam. A filmet aztán utólag megnéztem, és azt hiszem, jól döntöttem, hogy nem olvastam el.
Kedves Ági!
Valójában teljes mértékben egyetértek veled, habár én elpazaroltam az életemből jó pár órát, mert négy kötetet is elolvastam. Nekem a legjobban a negyedik kötet verte ki a biztosítékot, mert ugye bár a harmadik lett volna a befejező, csak a rajongók miatt végül tovább írta, ami szerintem egy hatalmas hiba volt. Olyan szinten erőltetettnek éreztem utána a történetet, már komolyan nekem fájt, így félre is dobtam a negyedénél, egyszerűen borzalmas volt, de a többi se igazán tetszett.
A filmről meg ne is beszéljünk, azt az élvezetet is elvették azoktól, akik még nem olvasták, hogy elmondtak egy lényeges dolgot, meg úgy igazándiból szinte végig aludtam. Lehet nekem van egyéni szocproblémám, de én Cassandra Claret biztos nem fogok többet olvasni.
örülök, hogy egyetértünk :)
A filmet aztán én is megnéztem, és azt mondom, jó döntés volt, hogy nem olvastam tovább. Maga a film guilty pleasure volt, egyszer megnéztem, jót szórakoztam rajta, de igazából már el is felejtettem. Cassandra Clare-t többet én se fogok olvasni :)
Szia! :)
Most bukkantam rá a blogodra a Késtél kritikád kapcsán, és nagyon jó a blogod, végigolvasagattam pár kritikádat, és a legtöbb dologban /könyvben egyetértünk. :) Viszont most nem, úgyhogy még kommentelésre is rávettem magam, pedig nem szokásom. :D Nekem nagyon tetszett ez a könyv, míg a film meg nagyon nem, ezért inkább a Pokoli szerkezetek trilógiát ajánlom “Cassandra Clare szerettetőnek“ Ez a Csontváros előzménye (viktoriánus kor~ :3), viszont itt már sokkal kiforrottabb az írónő stílusa. :)
Viszont ha ennyire nem tetszett, akkor inkább ne erőltesd, visszavonom a Pokoli szerkezetekes ajánlatomat. :D
Szia :)
Igazából utólag, így egy év távlatából kicsit megbántam, hogy ennyire kevés esélyt adtam a könyvnek, és hamar ítélkeztem, csak az első száz oldal (ha jól emlékszem, kb. ennyit olvastam el belőle) számomra olyan semmilyen volt, főleg írásstílusilag, hogy engem nagyon idegesített. Utána megnéztem a filmet, és azt is utáltam. De igazad van, hagynom kellett volna, hogy az írónő kikecmeregjen az amatőrök hibáiból, és belejöjjön az írásba.
Nem ígérem, hogy biztosan el fogom olvasni a Pokoli szerkezeteket, de ha úgy lesz kedvem, adok neki egy esélyt :)
Köszi szépen, hogy kommenteltél, és hogy nagyrészt egyetértünk a többi könyvnél :)