Rachel van Dyken: Egyetlen

rachelvandykens-egyetlen-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 296
KIADÓ: Athenaeum
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?

Ezt a könyvet azért olvastam el, mert egy könnyed, romantikus New Adultra vágytam így az őszi szünetre, ellensúlyozva a mindenszentek komor és szomorú ünnepét. Hát, nem éppen a legmegfelelőbb könyvet választottam, hiszen az Egyetlen egyszerre volt gusztustalanul mézesmázos és gyönyörűen szomorú.

Augusztusban megfogadtam, hogy nem fogok több rákosokról szóló könyvet olvasni, hát naná, hogy akaratlanul is belebotlottam azóta kettőbe, mindezek ellenére ez a regény volt köztük a legkevésbé tragikus, és még sírni sem sírtam. Ha nem számítjuk, hogy néha sírhatnékom volt egy-egy eltúlzott, nem reális húzás után. Na de inkább kezdjük a legelején.

Kiersten a szokásos NA főhősnő, aki első nap az egyetemen összefut a suli gazdag sztárpasijával, Westonnal. Wes azonnyomban beleszeret a lányba, mert elbűvöli őt Kiersten esetlensége, ártatlansága és gyönyörű vörös haja. Természetesen napokig koslat a lány után, míg Kiersten rájön, hogy kezd ő is halálosan beleesni a fiúba, és aki mitha valami titkot rejtegetne előle. Weston ugyanis súlyos beteg, és hamarosan közeledik a műtéte napja, mikor nem tudja, hogy valaha is felébred az altatásból.

A regény eleje tulajdonképpen olyannyira hihetetlen és közhelyes (avagy hihetetlenül közhelyes), hogy már mosolyogtam rajta. Csak a szokásos sémát boncolgatja, ami ugyan elképesztően aranyos és szívet melengető, csak már kicsit unalmas. Lehet, hogy ha pár évvel ezelőtt olvastam volna, a kedvencemmé válik, de mára már jobban szeretek két lábon a földön járni, és nem sablontörténetekkel húzni az értékes időt. Például kedveltem Westont és Kierstent egyaránt, de mindkettőből hiányzott az a plusz, amelytől reálisabbá váltak volna, nem csak két képzeletbeli karakter, akikkel az életben úgysem találkozunk. Kicsit érdekesebb szereplők egyértelműen Lisa és Gabe voltak, de a rövid történet alatt nem igazán jutottak kellő mértékű szerephez. Viszont legalább egy nagy adag humort vittek a történet szomorúbb részeibe is.

Ami a regény erősségét illeti, azok egyértelműen a szép gondolatok voltak. Volt benne pár nagyon hasznos tanács mindazoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak élni, vagy éppen arról, hogy kell leküzdeni a tragédiákat és csak a jövőre figyelni. Ezek mind szépen, kellő adagokban és még a giccsesség határain belül jelentek meg a regényben.

Tulajdonképpen egy egyszeri olvasásra alkalmas, könnyed és egyben mélyebb gondolatokat is tartalmazó regényről beszélünk, de egyáltalán nem kiemelkedőbb a társai közül. Végülis nem bántam, hogy elolvastam, mert szerzett egy-két jó pillanatot, viszont nem hagyott maradandó emlékeket bennem.

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s