Pár hete kipattant a fejemből, hogy össze kellene állítani egy listát arról, hogy hol is szoktam általában olvasni, hiszen erről nem igazán láttam még blogbejegyzést sem. Pedig kíváncsi lennék, ki hol szokta átadni magát egy-egy izgalmas történetnek, azaz mik a kedvenc olvasós helyeiteket, illetve helyzeteitek. Először jöjjenek az enyéim egy-egy konkrét emlékkel kiegészítve, kommentben pedig várom a Ti listátokat.
1. Tömegközlekedésen
Mivel naponta rengeteget buszozom a szemeszter alatt, így nem meglepő, hogy az utazással eltöltött időt legtöbbször olvasással töltöm ki, a maradékot pedig zenehallgatással egybekötött alvással. Elég sok könyvet sikerült ennek köszönhetően elolvasni az utóbbi időben, de mindezek közül talán a legemlékezetesebb A Szent Johanna gimi részei voltak, ugyanis azokat képes voltam még a hajnali buszon is olvasni, noha akkor legtöbbször aludni szoktam. Úgy, mint a normális ember többsége. De hát az SzJG az ugye az SzJG, azt olvastam mindig, mindenhol, csak éppen buszon volt kissé kínos, mikor önkétlenül hangosan felröhögtem egy-egy poénon. De délután visszafelé már kellemesebb az olvasás, noha olyankor is hajlamos bealudni a sorok felett, főleg ha négy óra körül utazom haza (az az agyamnak a mélypont).
2. Otthon az ágyban
Szerintem ez minden egyes könyvfannak a kedvenc olvasóhelye a saját ágya, főleg lefekvés előtt, este és éjszaka. A legemlékezetesebb élmények még tinikoromig nyúlnak vissza, amikor A vérfarkas éjszakája c. könyvet olvastam Lőrincz L. Lászlótól, és utána nem mertem elaludni, mert az akkori, 15 év körüli énemnek még olyan félelmetesnek tűnt. De rengeteg hasonló emlékem van, főleg a nyári és téli szünetekről, akkor ugye késő éjjelig olvashattam a puha ágyban. Sokszor már nem is tudtam hogyan elhelyezkedni, hogy ne zsibbadjon el a kezem vagy a hátam. És persze az éjszakai, csendes és nyugodt olvasásnak is megvan a maga hangulata, a kedvenc helyem és időszakom mindmáig.
3. A kertben
Szintén régebben rengeteget olvastam kint a teraszon, erről pedig mindjárt a Meg Cabot-könyvek jutnak az eszembe, mikor kiültem júniusban a teraszra úgy 12-13 évesen, és faltam a sorokat. Ma már annyira nem kedvelem a szabadban töltött olvasást, mint régen, de gyerekkoromban viszont imádtam kint lenni és úgy olvasni.
4. Váróteremben
Szerencsére ritkábban szorulok arra, hogy váróteremben kelljen olvasnom, de van néhány orvos, akire órákat kell várakozni, mire bejutok a rendelőjébe. Az egyik ilyen intenzív élményem tavaly volt, akkor is kora reggel a Bomlást olvastam Lakatos Leventétől egy zsúfolt váróteremben, és alig bírtam abbahagyni, mikor szólítottak, hogy én következem. Először nem is reagáltam az invitálásra, mert annyira kizártam a külvilágot, aztán pedig csendben bosszankodtam, hogy egy érdekes résznél zavartak meg. Hasonlóan szép emléket őrzök egy Julia Quinn-könyvről, két évvel ezelőtt bizony az ő könyve tett szebbé egy maratoni hosszúságú várakozást.
5. Előadás alatt
Na jó, tényleg nem szép dolog ez, ha az ember előadás közben jegyzetelés és figyelés helyett olvas, de tavaly volt egy olyan tantárgyam, ahol a tanár képes volt minden egyes résznél egy csomó felesleges és nem odaillő személyes emléket elmondani még az ő diákéletéből vagy a régi tanítványaiéból. Így hát fogtam magam, ha volt mit írni, gyorsan lejegyzeteltem, és aztán a maradék időben olvastam. Dan Brown Infernója sokkal érdekesebb volt, mint a “tanárnéni” történetei.
LAPOZZ könyves blog 
Tetszenek a kedvenc helyeid :)
Amióta többször is elfelejtettem leszállni a buszról, metróról, és egyszer a gyorsvonatról, aminek Roma után Nápoly volt a következő állomása, a tömegközlekedést kihúztam a sorból. Ehelyett imádok repülőn olvasni. Ott tuti nem felejtem el, hol is kell leszállni ;)
Az én kedvenc helyeim köze tartozik, otthon a teraszom legzöldebb sarka, a világ legkényelmesebb hintaszékével, az ágyam lefekvés előtt, nyaraláskor vízpart, akkor is ha tiszta homok lesz mindenem, mire megtalálom a legkedvezőbb pozíciót. :) Télen pedig a kandalló előtt, onnan senki nem tud kiszedni a fotelből, ha van egy jó könyv a kezemben. :)
Hűha, most jót nevettem, köszi, hogy megosztottad velünk :) haha, és aztán mi lett Nápolyban? szerencsére én a végállomásnál szállok le és szállok fel, szóval nem kell aggódnom, hogy továbbmegyek a kelleténél :-)
Új jegyvétel, és fél napos késés lett a dologból ;) ja, meg kiolvastam a Szerelem a kolera idején-t és új könyvet kellett vennem, a hazaútra. :)
Én régebben nagyon szerettem a parkban olvasni, amíg a mellette lévő iskolának nem lett szabad wi-fije. Azóta tömegként jönnek a zajos “kisgyerekek”, így a varázs elmúlt. Egyébként mindig az órák kőzti szünetekben olvasok, vagy relaxon (igen, ez megtalálható egy kilencedikes gyerek órarendjében). A kedvencem mégis a pihepuha kis sarokfotelem, oda be tudom vackolni magam egy kis forró teával, ebben a hidegben ez csodálatos érzés.