Vallomás

Mostanság hanyagoltam a blogot, de ne értse félre senki, nem azért, mert már meguntam vagy éppen mélyponton vagyok, hanem amiatt, mert állandóan vizsgáztam. Sőt, ez két hét – mikor intenzíven távol tartottam magam a blogtól – ébresztett rá bizonyos dolgokra, amiket mindjárt bővebben ki is fejtek.

blogolni_jo

Néha ugyanis felmerültek bennem olyan érzések az elmúlt hónapokban, mikor kifejezetten munkának, kötelességnek éreztem a blogot, és nem pedig szórakozásnak. Ezen ám nincs mit csodálkozni, mindenkinek vannak olyan pillanatai, mikor nincs kedve posztokat írni, de mégis nekifog frissíteni, hiszen nem akar csalódást okozni a látogatóinak. Mivel decemberben elég sok bejegyzéssel rukkoltam elő (ugye ott voltak a toplistás posztok), a vége felé már nekem is “elegem lett” a monoton írásból, de nagyon jól tudtam, hogy a januárban úgysem lesz lehetőségem posztolni, és akkor akartam kitombolni magam. Aztán elmúlt a szilveszter, jött az új év, tanulnom kellett ezerrel, a blogra nem is nagyon néztem rá, helyette inkább figyelemmel kísértem a Magyar Könyvek Viadalát és segédkeztem egy icipicit a népszerűsítésben. Ez volt a kikapcsolódásom a tanulás mellett.

Aztán hétvégén arra jöttem rá, hogy mennyire, de mennyire hiányzik az írás, a blog és legfőképpen az olvasás. Hiányzott, hogy nem írhatom le a véleményemet valamiről, hogy nem leshetem, mennyien kattintották rá, mennyi ember ért velem egyet, hiányzott az egész sürgés-forgás, amely a blogolást kíséri. Annak tényleg nagyon örültem, hogy beindult a viadal, és legalább annak a menetét követhettem, ez némileg pótolta a hiányérzetemet, de nem annyira, mint ez a blog, amely már a szerelemgyerekemmé nőtte ki magát.

Aztán ott van az olvasás is. Nem titok, hogy karácsony óta nem nyúltam könyvekhez (csak tankönyvekhez, de ez nem igazán ide tartozik), és már konkrétan nagyon hiányzik egy jó regény. Emlékszem, nyáron, mikor rengeteg szabadidőm volt, és olvashattam volna naphosszat, akkor nem tudtam volna könyvet a kezembe venni, mert kissé untam az egészet. Meg kell vallani, nem vagyok én akkora könyvmoly, mint ahogy azt sokan hiszik körülöttem. Igen, imádok olvasni, igen, volt, mikor naphosszat csak olvastam és olvastam. De egy idő után unalmassá válik, ha csak a könyvek körül forog az életed. Épp ezért jó néha szüneteket tartani. A mostani alkalom kényszerszünet volt, hiszen a vizsgák miatt kellett hanyagolnom az irodalmat, ami azért is rossz, mert pont a téli szünet az, mikor az ember a legszívesebben olvas. De most, hogy három hete messziről kerültem a regényeket, jöttem igazán rá, hogy mennyire hiányzik az egész. Emlékszem, tavaly januárban a vizsgák után mennyire jól esett olvasni. Abban a két hétben, mikor itthon voltam, mert még nem kezdődött a következő szemeszter, szinte csak olvastam, és nagyon-nagyon jól éreztem magam. Szerintem most is hasonlóan jó érzéssel tölt majd el, ha végre leteszem az utolsó vizsgám, és kissé fellélegezve újra olvashatok. Igen, pont ezért jó néha megvonni magunktól a jót, mert aztán minden sokkal jobban fog esni.

Szóval nem kell aggódni a frisshiány miatt, mert nem tűntem el. Csak vannak néha fontosabb dolgok is az életben, és most a tanulás nekem az volt.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s