Kalapos Éva: Massza

MEGJELENÉS: 2016
OLDALSZÁM: 240
KIADÓ: Manó Könyvek
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.
Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!

Eléggé szíven szúrt ez a regény. Nem mondom, hogy könnyű most erről írnom, mert sajnos engem is érintett ez a téma, és emiatt bizony olvasni se volt sokszor leányálom. De ettől a történet persze nagyon is jó. És a kivitelezés is. Kalapos Éva ismét bebizonyította, mennyire tehetséges író, olyan gyönyörűen adta át nekünk az internetes megfélemlítés minden apró mozzanatát, okait és következményeit. Mindezt pedig nagyon fiatalos stílusban. Én például tökéletesen elhittem, hogy a tizenéves Patrik gondolkozásába látunk bele, ugyanis olyan szinten hihetően festette le az írónő a fiú gondolatait, hogy meg merem kockáztatni, az egyik legjobb nő által írt férfiszemszöget kaptuk.

Persze, én még a nem a netes megfélelemlítést éltem át, mert az én időmben még nem játszott központi szerepet a hétköznapokban az internet, nem voltak okostelefonok, se a mostanság ismert közösségi oldalak. Épp ezért ennyivel könnyebb helyzetben voltam, mint a mi főhősünk, hogy az iskolán kívül ki tudtam kapcsolni, el tudtam egy időre felejteni a gondokat, mert nem volt eszköz, amivel zaklatni lehetne. De a mai világban ez már másként van, köszönhetően a netes kommunikációs lehetőségeknek. Patrik történetén keresztül megtudjuk, hogy mennyire negatív hatással van az emberre, ha folyamatos megfélemlítésben él. Mert egy-egy csúnya beszólás fájhat, de milyen az, ha az emberre napi szinten ezer meg ezer mocsok zúdul. Mikor az ember már maga is kezdi elhinni, amit állandóan a fülébe duruzsolnak, hiába volt biztos az ellenkezőjében. Mikor az ember bizalmatlanná és totál paranoiddá kezd válni. És mikor a kívülállók látják a problémát, csak szépen elfordítják a fejüket, vagy éppen egy szánakozó pillantásnál többre nem méltatnak.

Az írónő mindezt nagyon kifinomultan, mégis keményen a képünkbe nyomta, hogy lássuk meg, bizony ez a fajta erőszak is létezik a társadalomban. Kissé kioktató érzete is volt, de mindenképp tanulságos és figyelemfelkeltő. Megvoltak az okok, a reakciók és a következmények, ahogy a végkifejlet és a visszavágás is. Nem mellesleg pedig Frankeinstein sztorijával remek párhuzamot vont az egész, így lett még hátborzongatóbb és drámaibb.

Szóval csak ajánlani tudom a regényt. Elsősorban pedagógusoknak és szülőknek, és csak másodsorban tiniknek. Mert itt elsősorban a felnőtteknek kellene egy jó nagy pofont lekeverni, hogy hé, valami történik, amit meg kell akadályozni, nem sajnálkozva átugrani a problémát, vagy éppen észre se venni a nyilvánvalót. Mert a probléma nem oldódik meg magától.