Én nem vagyok igazi könyvmoly. Vagyis abban az értelemben, amit a sztereotípiák elvárnak tőlem, a legkevésbé sem számítok annak. Három pontban el is mondom, hogy miért.
-
Nem olvasok el évi 150 regényt.
Bármennyire is fáj ez másoknak vagy magamnak, de nem tudok évi 150 regényt magamba tömni. Megvan a magam igénye az olvasáshoz, és mikor már többet olvasok egymás után, akkor úgy érzem, kell egy másik időtöltés is. Vannak eléggé olvasós időszakaim, mikor falom a regényeket, de utána mindig olvasói válságban vagyok, és nem köt le egy könyv sem. Általában ezek váltakozásából áll az életem, van, mikor nagyon olvasós kedvemben vagyok, van, mikor minden mást csinálnék ezen tevékenységen kívül. Ha nagyon sok időm is lenne, akkor sem tudnék napokig vagy akár hetekig egész nap csak olvasni.
-
Nem szól az egész életem csak a könyvekről.
Az előző pontból kikövetkezhető, hogy nem csak a könyvekért élek. Mégha a poénos meme-ek úgy is tartják, hogy minden csak az olvasásról szól egy moly életében, azért ez koránt sincs így, legalábbis nálam. Olvasáson kívül bloggerkedem, de mivel könyvekről, akár vehetnénk ezzel egy kalap alá. Viszont még ezenkívül is van életem, elsősorban egyetemista volnék, másodsorban vannak barátaim, családom, eljárok szórakozni, emberekkel beszélgetek, igyekszem minél többet megtapasztalni a világból, és nemcsak a könyvekben szereplő karakterek életét élem. Egyébként mióta nyitott szemmel járok, észrevettem azt is, hogy sokszor ezek a történetek nem is olyan elrugaszkodottak a valóságtól, és aki sóhajtozva azt mondja, hogy ilyen is csak a könyvekben történhet meg, az valójában nem tapasztalt sokat a világból.
-
Az elme pallérozásán kívül adok a külsőségekre is.
Míg a beatygurukat üresfejű libáknak, addig a könyvmolyokat begyöpösödött, fogszabályzós, szemüveges, csúnyácska lányoknak tartják. Ez pedig a legeslegrosszabb sztereotípia a világon. Vajon miért nem lehet egy magára adó nő okos? És miért nem lehet egy könyvszerető emberke igényes kinézetű? Miért ilyen nehéz elképzelni, hogy ez a kettő mehet kéz a kézben, és nem zárja ki egyik a másikat? Én például hatalmas körömlakk-kedvelő vagyok, és szép gyűjteményt össze is szedtem itthoni és külföldi márkákból, mert fontosnak tartom, hogy jól nézzenek ki a körmeim. Ezenkívül sminkelni is szoktam immár rendszeresen, szeretek igényesen, elegánsabban öltözni, és rengeteg szépségblogot és vlogot követek. És sokan bizony azt hiszik, hogy ettől kevésbé vagyok könyvmoly típus, pontosabban nem néznék ki egy ilyen lányból, hogy szemceruza mellett fogott valaha könyvet a kezében. Pedig nem én vagyok az egyetlen ilyen, sőt.
LAPOZZ könyves blog 
Abszolútli egyetértek. Amikor egy évben durván sokat olvasok, akkor sem megy 20 ezer oldal fölé. Ennél több szerintem már emészthetetlen, vagy épp nem marad meg belőle semmi. Hallottál már egyébként a slow reading mozgalomról? :)
Én tavaly 25 ezer oldalt olvastam el, de 2015 olyan év volt, hogy majdnem mindenből kihoztam a maximumot :D Idén már örülni fogok annak is, hogy 15-20 ezer meglesz, de ez nem is baj.
Nem, nem hallottam még, de támogatom ezt a mozgalmat. :)
Slow reading mozgalom… :D hehe, I <3 érettségi… Annyira jól ki is fejtettem, miért is jó, hogy inkább rákaptam az *olvassunk sokat rövid időn belül* kezdetű történetre, és kezdem azt érezni, hogy vissza kéne magam fognom megint…
Csak egyet tudok érteni. Imádok olvasni, nincs olyan nap, amikor ne olvasnék, hacsak tíz percet is. De én sem vagyok egy Belle (Szépség és Szörnyetegből), nem járkálok könyvvel az orrom alatt. Pici korom óta betűfaló vagyok, de van életem. A könyvek mellett írok, bloggerkedem, sorozatok/filmeket nézek, sétálni járok (ha van kedvem, időm és az időjárás is szép), szóval elfoglalom magam. Rendszeres könyvtárlátogató vagyok (ott is dolgozom, szóval nekem a munkahelyem a kedvenc helyem ^^), aki lassan kiolvassa a fantasy-részleget, de van, hogy két hónapig tart egy könyv kiolvasása. Mert dolgozom is napközben, meg mert mással is elfoglalom magam.
Örülök, hogy nemcsak én vagyok így ezzel :)
Mi könyvmolyok sokan vagyunk. Csak nem vagyunk elegen. :D